Artmagazin 42
Ezévi utolsó számunk kicsit más szerkezettel jelenik meg, mint a többi, hiányoznak belőle sorozataink. De a Szépművészeti Múzeum londoni kiállításának ottani visszhangja, majd a Nemzeti Galériában nemrég megnyílt Nemzet és művészet. Kép és önkép-kiállítás minket is arra késztetett: kicsit vizsgálgassuk, mi az ami a magyar művészetből a külföld számára is érdekes. És hogy meddig lehet magyar művésznek nevezni valakit. Ehhez kapóra jött a Pécs után Berlinbe utazó Magyarok a Bauhausban kiállítás Moholy-Naggyal, és a nemrég megnyílt Nyolcak-tárlat Czóbel kint festett képeivel, mert ezek kapcsán is ugyanazok az alapkérdések tehetők fel, mint amikor kiderült, hogy a Paris Photo fődíját Ősz Gábor nyerte el, aki hosszú évek óta már Amszterdamban él, és külföldön külföldi galériák képviselik. Közben amellett sem akartunk szó nélkül elmenni, hogy hirtelen, pont a londoni kiállításnak köszönhetően lett egy Luca Signorellink, hála a londoni művészettörténészek friss szemének, vagy inkább úri kedvének. Olvasóinknak azzal a történettel kívánunk boldog karácsonyt, amit ez a kis kép megjelenít, úgyhogy jó szórakozást a 18. oldalhoz – és a többihez is.
TARTALOMJEGYZÉK
4 ARTANZIX
8 Rieder Gábor: A BUDAPESTI KINCSEK ÉS A BRIT MŰÉRTŐK
16 Vécsey Axel: A ZARÁNDOK CÉLBA ÉRT – A Szépművészeti Múzeum Luca Signorelli-képe
22 Fáy Miklós: NEMZETI ÖNKÉPÜNK NAGY TEMETŐJE
28 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
30 Rieder Gábor: A NYOLCASOK
42 Rieder Gábor: ÓDON FALAK ÉS WHITE CUBE – Új pécsi kiállítóterek
44 Topor Tünde: A BAUHAUS, AVAGY A MAGYAROK KIMENETELE
58 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
60 Nagy Levente: IVÁN, EZ CSAK JÓ? – A Moholy-életmű legelső darabjai: a beszélő rajzos-szöveges tábori postai levelezőlapok I.
66 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
78 Stepanović Tijana: ALL WE NEED IS LOVE – Szenzáció a 6. Liverpool Biennálén
84 Bordács Andrea: EGY VILÁGPOLGÁR MŰVÉSZ UTAZÁSAI TÉRBEN ÉS IDŐBEN – Tót Endre kiállításai 2010-ben
88 2010 LEGJOBB KÖNYVEI – az Artmagazin válogatása
90 Grozdits Károly: FÁKÓ ÁRPÁD: HÚSHANGOK
Gyagilev és az Orosz Balett aranykora, 1909–1929
A londoni Victoria&Albert Múzeum Szergej Gyagilev és az Orosz Balett 20 éves diadalmenetének állít emléket mostani kiállításával.
Moholy-Nagy – a fényművész
A berlini Martin Gropius Bau is a Bauhaust dicsőíti. Ezúttal a legnagyobb magyar bauhäusler, Moholy-Nagy László került terítékre.
Kiállításajánló: Birkás New Yorkban
Birkás Ákos vakító indigókék árnyalatait és szögletes, mégis bravúrosan festői fotórealizmusát most már a New York-i közönség is megcsodálhatja.
A magyar Vadak bölcsője: Belgium
Ha a magyar Vadakról van szó, eddig mindig csak Párizs jöhetett szóba. Ott gyülekeztek a fauve-ok 1905–1906 táján, ott tanult Perlrott Csaba és Bornemisza Géza Matisse védőszárnyai alatt, és ott állított ki Berény és Czóbel – a megvadult külhoni kollégákkal – az Őszi Szalon és a Függetlenek Szalonjának botrányos tárlatain.
Mario Testino – Nem a ruha, a Nő!
Mario Testino ötvennégy képet bemutató legújabb kiállítása a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban várja szeptember közepe óta az igazi high-fashion kedvelőit. A kiállítás címe, Todo o Nada (Minden vagy semmi), Testino állandó, két alapvető alkotóelemére utal – divat és meztelenség. A világhírű, legendás perui fotós megint egy izgalmas összeállítással tiszteleg örök témája, a Nő előtt. Letisztult, érdekes, intim beállítások, hihetetlen szépségű modellek, színésznők.
Fakó Árpád: Húshangok
Sajnos nem juthat közelebb Fákó Árpád Húshangok című kötetéhez és a tokban rejtekező három CD-nyi zenei anyaghoz az, aki – jó szokás szerint – csak történeti/művészeti háttér-információkra figyel. Nem létezik olyan interdiszciplináris szempontrendszer, mely lehetőséget adna arra, hogy az egykori Hús zenekar és a Millenniumi Földalatti Vasútvonal 21. századi főnixkedését érvényes szavak ketrecébe zárjuk.
Egy világpolgár művész utazásai térben és időben
A hazai közegben a kiállítások kapcsán főleg az ún. intézményi sztárkiállításokról esik a legtöbb szó, pedig a sztárkiállítás kifejezést úgy is megközelíthetnénk, hogy a (művész)sztárok kiállítása. Ebből a szempontból mindenképp figyelemre méltók Tót Endre ez évi megjelenései a nagyvilágban.
Iván, ez csak jó?
Mielőtt aukciós szupersztárrá és befolyásos bauhäuslerré vált volna, Moholy-Nagy László az első világháborús lövészárkokban kuporgott. Onnan küldözgette barátainak kis rajzokkal ellátott képeslapjait. Most induló sorozatunkban Moholy-Nagy László unokaöccse tárja olvasóink elé az általa összegyűjtött képeslapsorozatot, vagyis a Bauhaus-korszak előtti évek dokumentumait, családi emlékekkel eégszítve ki a belőlük kirajzolódó eseménytörténetet. Adalékok és zsengék - egy rendhagyó karrier tétova kezdőlépései.
Ódon falak és white cube
Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat beharangozó terveivel szemben (Artmagazin 2006/3. 28–30. o.) a képzőművészet kissé háttérbe szorult Pécsett. A Nagy Kiállítóterem áldozatul esett a halogató és impotens előkészítő hercehurcának.
Nemzeti önképünk nagy temetője
Ravennában temették Rómát, Mohácson temették nemzeti nagylétünket. Nemzeti nagylétünk emlékét pedig éppen most temetik Budán, a Nemzeti Galéria kiállításán. Nyilván nem rosszindulatból teszik, mondhatni nem is azért teszik, mert tenni akarnak valamit. Nem akarnak semmit, de a múzeum ilyen műfaj, időnként kiállításokat kell benne tartani. Hogy pontosan miért a nemzeti önkép a téma, azt nehéz megmondani, vagy nehéz nem megmondani, a nemzeti önkép mindig lehet téma. Ha van róla mit mondani.
A Bauhaus, avagy a magyarok kimenetele
„Az a modern ház, aminek lapos teteje van és rikító kék vagy zöld a színe, stílusa Bauhaus, berendezése csőbútor, beépített fürdőkáddal és kaktuszvirággal.” Becz Jenő 1936-os, végül is frappáns összefoglalója az a sztereotípia, ami a Bauhaus említésekor azóta is az átlagember eszébe jut. Ha azonban valaki végigjárta a pécsi kiállítás termeit, és a katalógust is figyelmesen elolvasta, Bauhaus-felfogása jelentősen változhatott – főleg mert történeti összefüggések között találta magát, illetve a Bauhaus történetét a magyarok szerepének szempontjából látja majd. Úgy tűnik, a művészettörténész-szakma farkastörvényei megköveteltek egy ilyen válogatást – meg kellett próbálni kicsit arrébb lökdösni a Bauhaus archív dokumentumhegyein üldögélő németeket, és helyet csinálni a nemzetközi szakirodalomban méltatlanul keveset említett magyaroknak. Vagyis azoknak, akik a pont akkor szétesett Osztrák–Magyar Monarchia magyarországi részéről érkeztek német nyelvtudás birtokában a Bauhausba, illetve akik magyar, vagy nem sokkal azelőtt még magyar területről követték őket az évek során először Weimarba, majd Dessauba.
A zarándok célba ért
A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának gazdag gyűjteménye mintegy háromezer festményt számlál. Ennek nagyjából egyharmada szerepel az állandó kiállításon, de a raktárban őrzött darabok többsége is a szakmabeliek számára jól ismert, szakkönyvekben publikált és speciális időszaki kiállításokon bemutatott mű. Ritka tehát a gyűjteményben az olyan festmény, amely még soha, semmilyen alkalomból nem volt látható a nagyközönség számára. Nem sok esély van rá, hogy ezek közül valamelyiket egyszer csak remekműveknek kijáró fogadtatással vezetik be az elit társaságba, méghozzá a világ egyik legnagyobb presztízsű kiállítóhelyén. Most mégis ez történt az eddig leginkább csak leltári számán, 1084-esként emlegetett apró képpel, amelynek a londoni Royal Academy of Arts színpadán adatott meg a megkésett debütálás lehetősége. Mellette a feliraton pedig egy igazán jól csengő név virít: Luca Signorelli.
A Nyolcasok
1909 szilveszterén kitört a festészeti forradalom Magyarországon. Összeállt nyolc Párizst megjárt fiatal festő, a vezérnek született Kernstok Károly, a mindenben tehetséges Berény Róbert, a hivatalnok fiú Márffy Ödön, a süket bohém Tihanyi Lajos, a tragikus véget ért Czigány Dezső, a faragatlan fauve-nak titulált Czóbel Béla, a reneszánszért lelkesedő Pór Bertalan és a névsorból rendre kifelejtett Orbán Dezső. Három nagy kiállítást rendeztek, útjára indítva a magyar avantgárd festészetet. A legendás Nyolcak történetét – a pécsi Európa Kulturális Fővárosa programsorozat lezárásaként – nagyszabású kiállítás dolgozza fel, a lehetőségekhez képest rekonstrukciós szándékkal. (1)