Ezévi utolsó számunk kicsit más szerkezettel jelenik meg, mint a többi, hiányoznak belőle sorozataink. De a Szépművészeti Múzeum londoni kiállításának ottani visszhangja, majd a Nemzeti Galériában nemrég megnyílt Nemzet és művészet. Kép és önkép-kiállítás minket is arra késztetett: kicsit vizsgálgassuk, mi az ami a magyar művészetből a külföld számára is érdekes. És hogy meddig lehet magyar művésznek nevezni valakit. Ehhez kapóra jött a Pécs után Berlinbe utazó Magyarok a Bauhausban kiállítás Moholy-Naggyal, és a nemrég megnyílt Nyolcak-tárlat Czóbel kint festett képeivel, mert ezek kapcsán is ugyanazok az alapkérdések tehetők fel, mint amikor kiderült, hogy a Paris Photo fődíját Ősz Gábor nyerte el, aki hosszú évek óta már Amszterdamban él, és külföldön külföldi galériák képviselik. Közben amellett sem akartunk szó nélkül elmenni, hogy hirtelen, pont a londoni kiállításnak köszönhetően lett egy Luca Signorellink, hála a londoni művészettörténészek friss szemének, vagy inkább úri kedvének. Olvasóinknak azzal a történettel kívánunk boldog karácsonyt, amit ez a kis kép megjelenít, úgyhogy jó szórakozást a 18. oldalhoz – és a többihez is.