Ha a magyar Vadakról van szó, eddig mindig csak Párizs jöhetett szóba. Ott gyülekeztek a fauve-ok 1905–1906 táján, ott tanult Perlrott Csaba és Bornemisza Géza Matisse védőszárnyai alatt, és ott állított ki Berény és Czóbel – a megvadult külhoni kollégákkal – az Őszi Szalon és a Függetlenek Szalonjának botrányos tárlatain.

A Magyar Nemzeti Galéria nagy kiállítása óta világszerte turnézó Magyar Vadak anyag most éppen Brüsszelben tűnt fel. A gótikus városházában megrendezett tárlat kapcsán előkerült egy eddig alig-alig ismert tény: a magyar Vadak tevékenységük hajnalán Belgiumban találtak rá a modern festői nyelvre. Szabályos belgiumi művésztelepről nem beszélhetünk, de a rendelkezésünkre álló dokumentumok arról tanúskodnak, hogy főleg a fiatal, Párizst megjárt festőink közül sokan megfordultak hosszabb-rövidebb időre elsősorban Bruges-ben, Zeebrüggében és Ostendében. Ezek a fiatal festők belgiumi kintlétük alatt többé-kevésbé érintkeztek egymással, volt, hogy egy évben akár három-négy magyar művész is járta Bruges utcáit motívumokra vadászva. A kutatók még csak a sötétben tapogatóznak: feltehetőleg Rippl-Rónai volt az első fecske Belgiumban 1901-ben. Talán a modernek által bálványozott sikeres festő hívta fel a Párizsban nyomorgó fiatal festőpalánták figyelmét az ódon városok és a tengerpartok szépségeire, no meg az olcsóságra. „Párizsból nyáron mindig elmentem dolgozni Bretagne-ba, Pont Avenbe és Bruges-be. Amolyan festő telepek voltak ezek” – emlékezett vissza Márffy Ödön. Az eddigi magyar Vadakkal kapcsolatos feldolgozásokban – állítja a téma elhivatott kutatója, Barki Gergely – nem került megfelelő hangsúly a belgiumi helyszínre, de az utóbbi időben sorra felbukkanó, eddig lappangó műveknek és a nemrégiben feltárt dokumentumoknak köszönhetően már határozottan kijelenthetjük, hogy a magyar Vadak fauvizmus felé vezető evolúciójában elsősorban Bruges igen fontos helyszínnek számít. Főleg Czóbel és Márffy életében. Czóbelről az él a köztudatban, hogyPárizsból hazatérve esztétikai forradalmat robbantott ki a régimódi Nagybánya kebelén 1906-ban. Épp előtte járt Belgiumban. Mostanában találtak meg számos korai Czóbel-festményt, gyanús flamand csipkékkel és zeebruggei városrészletekkel. (Sőt feltehetőleg a szentendrei Czóbel Múzeum jól ismert Városrészlet című látképe is a belga kikötőváros, Zeebrugge egyik részletét ábrázolja.) Márffy Czóbel után, 1906 nyarán két hónapot töltött a belgiumi kisvárosban, Brugge-ban két honfitársával. Itt készült az a négy enteriőrkép is, amivel az Őszi Szalonon viharos sikereket ért el – ezek közül a Zöld szoba Rippl-Rónai Ödön gyűjteményébe került itthon. A legfrissebb kutatások ismeretében tehát kijelenthetjük: a magyar fauvizmus egyik bölcsője Belgiumban ringott.

Városháza, Brüsszel, 2010. december 1 – 2011. március 20.