A Feuer-gyűjtemény

„régi típusú, szenvedélyes és értő ..."

Topor Tünde

Egyre többször hangzik el a magyarországi műtárgypiacot régóta ismerők szájából - nosztalgikus felhangokkal természetesen -, hogy lassan a múltak ködébe vész a régi típusú, szenvedélyes és értő gyűjtő alakja. Egyre többet hallani befektetőkről (személyesen azért alig-alig lehet ilyet, legalábbis „vegytiszta állapotban" látni), akik puszta tezaurálási segédeszközt látnak egy-egy festményben, esetleg egy több festményt is tartalmazó stokkban, vagy kihasználva a magyar műtárgypiac folyamatos felfelé ívelését, műtárgyban akarják megforgatni pénzüket. A tapasztalat azt mutatja, hogy léteznek még hagyományos értelemben vett műgyűjtők, akik hosszabb-rövidebb idő alatt az őket érdeklő terület vagy műtárgycsoport szakértőivé válnak, és akik felé egyre intenzívebben kezdenek áramlani az érdeklődésükre számot tartó tárgyak. Az alábbiakban egy viszonylag újkeletű gyűjteményt szeretnénk bemutatni, amelynek anyagához az elmúlt 10-13 évben jutott tulajdonosa, rendkívül gyorsan tájékozódva a rendszerváltás után egyre sokszínűbb piacon, és hamar kialakítva a maga preferenciáit - igaz ugyan, hogy kivételes anyagi lehetőségek birtokában.
 

PERLROTT-CSABA VILMOS: Fák házakkal 1912, olaj, vászon, 101 x 74 cm
 
Az első nagyformátumú mű, amely a gyűjteménybe került, Szinyei Merse Pál egy kései festménye, a Vág völgyét megörökítő Vadregényes táj, a Szinyei Merse-katalógus 245. tétele, amelyet 1994-ben 1200000 forintért ütöttek le a közös Nagyházi-Sotheby's-aukción. Szintén a Nagyházi Galériában, a Zádor Anna hagyatékából rendezett jótékonysági árverésen vette gyűjtőnk Iványi-Grünwald Béla korai festményét, a Fonó lányt, amely a Cigánylányok a Lápos-patak partján című kép párdarabjaként a korai Gauguinek színeit és a későiek témáit adaptálja a nagybányai tájba. 1907-ben a Nemzeti Szalon kiállítást rendezett francia impresszionista és posztimpresszionista festők műveiből, ezen szerepelt néhány Gauguin - talán innen a termékenyítő hatás. Egy másik nagybányai kapcsolódású főmű Perlrott-Csaba Vilmos Cézanne- és Matisse-hatást egyaránt felmutató kubisztikus festménye, a Fák házakkal 1912-ből. (Mindkettő szerepelt a Nagybánya művészetét bemutató és népszerűsítő, a bécsi collegium hungaricumbeli Seele und Farbe címmel rendezett 1999-es kiállításon.)
 
A gyűjteményben legnagyobb számmal Mattis-Teutsch János művei szerepelnek: nemcsak olajképek a művész különböző korszakaiból, de akvarellek, linómetszetek és szobrok is. Passuth Krisztina Avantgárd kapcsolatok Prágától Bukarestig (Balassi Kiadó, Budapest, 1998) című könyvének 63. oldalán még lappangóként említ és archív fotó alapján közöl egy Mattis-Teutsch-faszobrot, amely valószínűleg azonos a gyűjteményben őrzött művel. Olajképei között is különösen kiemelkedő az a Kompozíció1919 körülről, amely szerepelt Brüsszelben a magyar avantgárdot bemutató 1999-es kiállításon.
 
FRANK FRIGYES: Terasz és enteriőr 1931, olaj, vászon, 52 x 100 cm
 
A klasszikus modern mesterek közül szinte mindenkit képvisel egy vagy több érdekes darab: több Rippl-Rónai (Pörkölt-társaság - valaha a Fruchter-gyűjteményben, Piacsek bácsi Lazarine-nal kártyázik, Fenella zongoránál), Márffy (Csendélet, Itáliai táj), Kmetty (Duna-parton, Zöld nyakkendős férfi portréja), Egry (Rakparton, Badacsony), Vaszary (Barcole: valaha a Gyurkovics-gyűjteményben, Kávéházban), között lóg egy-egy Mednyánszky (Horgászó fiú), Csók (Züzü pihen), Fényes Adolf (Téli mese), Nagy István (Házak a domboldalon), Czóbel (Virágok vázában), Scheiber Hugó (egy kivételes Karusszele a 20-as évekből), egy korai Farkas István, egy korai Szőnyi stb. Visszatérve az Egrykre: a gyűjtemény szinte legérdekesebb, legritkább darabja egy Egry-szobor, a Vándor vagy Szent Kristóf, amely a Patkó-anyagból került ide. (Patkó Imre neves újságíró, tudósító volt, aki gyűjteményének egy jelentős részét Győr városának ajándékozta. Özvegyének elmondása szerint Patkó sokat járt az Egry-műterembe a 40-es évek végén, s akkoriban vásárolta ezt a szobrot. Egry kéziratos naplójából kiderül, hogy a háború alatt a keze ügyébe kerülő, arra érdemes fadarabokból különböző figurákat faragott.)
 
Nem véletlen, hogy különleges ritkaságnak számító szobrokat mutathatunk be, hiszen a gyűjtemény tulajdonosa - felismerve a hazai gyűjtési szokások festményközpontú egyoldalúságát - a háttérbe szorult műfajnak is kezdett figyelmet szentelni, s lassan kialakította azt a szoborgyűjteményt, amely mára már az egyik legjelentősebbnek számít a 20. századi magyar anyag tekintetében. Az első szoborvásárlás még rejtett némi buktatókat: e cikk szerzője figyelt fel ugyanis a Bizományi egyik, néhány évvel ezelőtti árverésén arra a finoman formált kis bronzaktra, amely Vedres Márk jelzéssel (csupa nyomtatott betűvel vésve a talapzatba!) került kalapács alá. Meg is vette az akkor éppen külföldön tartózkodó gyűjtő számára, s csak a szobrot otthon vizsgálgatva esett pánikba: egyre erősebb lévén a csekély mennyiségű szakirodalom tanulmányozása után a gyanú, hogy nem Vedres Márk-szobrot tart a kezében. A történet happy enddel zárult - s újabb adalékkal szolgál a magyar hamisítási gyakorlathoz -, Tóth Antal, a Nemzeti Galéria szoborosztályának vezetője ugyanis a kis aktot Sámuel Kornél (1883-1914) A kis szégyenlős című, a századelőn reprodukált alkotásaként azonosította. Sámuel Kornélról, akinek ígéretes pályája korán félbeszakadt, csak a legtájékozottabbak hallottak, a szobor kvalitásai pedig megengedtek „nagy nevet" is - így valaki bátran belevésett. Később persze valódi Vedres Márk is került a gyűjteménybe (egy Silenus-figura), és azon máig tanulmányozható az önmagában is gyönyörű, folyóírásos Vedres Márk szignó. 
 
TIHANYI LAJOS: Cecile 1929, olaj, vászon, 51 x 41 cm
 
A szoboranyag magját Kövesházi Kalmár Elza művei jelentik, amelyek sora egy olyan csoportozattal (Eszter Ahasvérus előtt) indul, amit a Művészet 1909-ben reprodukált, és ami Kohner Adolf, majd a szobrász Beck család tulajdonából került mai helyére. Beck Ö. Fülöp 1913-as Szittya lovasából is láthatunk itt egy példányt, és még olyan hírneves darabokat, mint Goldman György Csendőrének terrakotta változata vagy Bokros Birman Dezső 1934-es Madame sans Géne-je. Szintén különlegességnek számít Schaár Erzsébet két korai műve: egy 1926-os Gyermekfej és egy, az 1930-as évek vége felé készült, testvéréről, Schaár Magdáról mintázott kis bronz nőalak, amelyet az Ars Hungarica kiadója, Farkas Ferenc kapott a művésztől nászajándékba. A fentiek közül számos mű Lyka Károly Szobrászatunk a századfordulón című könyvének reprodukciós anyagából ismerős, de ilyen még Beszédes László (1874-1922) 1906-os Józsefje vagy Pásztor János (1881-1945) 1907-es impresszionisztikus Tánca. Külön csoportot képeznek a gyűjteményben Ferenczy Noémi munkái. A számos pauszra festett előtanulmány mellett egy nagyméretű karton (a felvetőszálakra tűzve ez „vezette" szövést) és végül az egyik Ferenczy-főmű, a sokszor reprodukált Fekete bárányos című gobelin. 
 
A portrékat illetően is szinte „gyűjtemény a gyűjteményben" a helyzet: a legkiválóbbak közülük a már említett 1911-es Kmetty, amely 1975-ben szerepelt Luzernben a Kunst in Ungarn 1900-1950 címmel rendezett kiállításon, valamint egy korai Kmetty-önarckép, amely pár éve került a kollekcióba egy Mű-Terem árverés után, és egy, a Bizományi 100., jubileumi árverésén elnyert remekmű, Tihanyi Lajos 1929-es Cécile-je, amely védett.