Louvre Abu Dhabi

Megalománia, pénzinjekciók és poétika

Szilágyi Róza Tekla

Novemberben nyílt meg a Louvre Abu Dhabi, amivel a Louvre nemzetközi márkává vált. Munkatársunk ott volt a grandiózus épületben otthont kapó intézmény laudációkkal tarkított nyitóhétvégéjén. Megtapasztalta, milyen gyakorlott múzeumlátogatóként eltévedni, milyen jó barátként új kontextusban találkozni az ismert műtárgyakkal, és igyekezett összeszedni a legfontosabb információkat, amik a személyes benyomások mellett hű képet adhatnak az emirátusi múzeumboom kezdetéről.

A Louvre Abu Dhabi Giuseppe Penone Germination (2017) című munkájával © Louvre Abu Dhabi / Fotó: Roland Halbe


Milyennek írnánk le a hosszú várakozás után idén novemberben megnyílt Louvre Abu Dhabit? Az interneten keringő és a múzeum épületének terveit, valamint a megvalósult komplexumot ábrázoló lenyűgöző képek komoly elvárásokat támasztanak az érdeklődőkben. Az épület már jóval befejezése és átadása előtt több nemzetközi díjat is magáénak mondhatott.1

Enteriőr a Louvre Abu Dhabiban Ai Weiwei A fény szökőkútja (2016) című munkájával © Louvre Abu Dhabi / Fotó: Marc Domage


Mindez természetesen több szempontból sem meglepő. A helyszínül szolgáló Saadiyat-szigeten jelenleg is zajlik a kulturális és művészeti negyed kiépítése – például hamarosan érkezik a Guggenheim Abu Dhabi és a Zaha Hadid-tervekre támaszkodó Performing Arts Centre –, ami gigaberuházásként hatalmas nemzetközi érdeklődést követelt ki magának. A projekt nyilvánossága és az elapadhatatlannak tűnő pénzinjekciók lehetővé teszik, hogy az ideimportált intézmények sztárépítészek tervei alapján valósuljanak meg. A Louvre épületét 2006–2007 között megtervező Jean Nouvel aktívan részt vett a belsőépítészeti és designmegoldásokra fókuszáló következő hat évben is. A Pritzker-díjas tervező jártas a témában és a régióban is: az ő munkája többek között a párizsi Fondation Cartier pour l'Art Contemporain (1994) vagy a madridi Reina Sofia Múzeum kiegészítése (2005), de tervezett pavilont a Serpentine Gallerynek (2010) is, és ő álmodta meg az elmúlt évek egyik leghíresebb arab felhőkarcolóját, a katari Doha Towert (2012).
A közvetlenül a tengerparton álló multimillió dolláros Louvre-komplexumot természetes víz öleli körbe, hófehér, egzakt, négyzetes formájú 55 épületét pedig sötétszürke színű, 180 méter átmérőjű kupola fogja össze. Mivel a kulturális negyed fentebb említett és a jövőben realizálódó új darabjai mind égbe nyúló, átlagosan több mint 80 méter magas építmények lesznek, Nouvel és csapata úgy döntött, hogy a Louvre inkább elegánsan, tiszteletben tartva a már amúgy is cifra és zsúfolt városi láthatárt, kevesebb, mint 30 méteres magasságával laposan terjeszkedve, a vízfelszín magasságából épphogy kiemelkedve terüljön el a parton.
Az arab hagyományokkal poetikus kapcsolatot ápoló épület belső tereiben újra és újra megjelenik a nomád népeket vezető csillag motívum, a kupola és az azon átszűrődő fény természet szülte kalligrafikus elemekkel játszik, és akkor nem is említettük, hogy ezen a vidéken létszükséglet, hogy a kupola alatti tér valójában és átvitt értelemben is árnyékot adjon. Nem csoda tehát, hogy a 97 ezer négyzetméteren megvalósult, 8600 négyzetméternyi kiállítótérrel rendelkező, kifejezetten múzeumi funkció betöltésére emelt épület híre hamar elterjedt, és azonossá vált a Louvre Abu Dhabi fogalmával. A külső azonban mindig csupán ígéretes kezdet, a kiállítóterekben installált tárlatok és a gyűjteményépítési víziók azok, amik meghatározzák egy újonnan nyitott intézmény presztízsét. A Louvre márka jegyében az Arab Emirátusokba telepített megamúzeum története egy 2007-es, Franciaország és a UAE között létrejött államközi megállapodástól datálható. A befektetői lobbi és a nemzetközi érdekek lehetővé tették, hogy már 2009-től gyűjteményezzen is az akkor még csupán papíron létező intézmény. A nemzetközi recesszió miatt megrokkant piac az idő tájt a vevőknek állt – a Louvre gyűjteményépítői is ekkor szerezték meg az első műtárgyat, Piet Mondrian 1922-es Kompozíció kékben, sárgában és feketében című absztrakt festményét. Szintén ebben az évben vált a gyűjtemény részévé Gustave Caillebotte 1880-as festménye, a Bridzs (La partie de bésigue), valamint Édouard Manet 1862 és 1867 között festett képe, a Cigánylány (Gypsy, Gitane). 2010-ben Paul Gauguin Birkózó gyerekek (Enfants bretons luttant, 1888), 2012-ben pedig Gauguin 10 millió dollárt érő Kis lúd (Petit Breton à l’oie, 1889) című munkái csatlakoztak a gyűjteményhez. René Magritte több mint 5 millió dolláros, A leigázott olvasó (The Subjugated Reader, 1928) című festménye mellett Cy Twombly kilenc képből álló 2008-as sorozata is az arab Louvre tulajdona – az utóbb említett képek az első műtárgyak, amelyeket a látogatók megpillanthatnak a lenyűgöző belmagasságú hófehér előtérben.

Látogatók Manet A fuvolás fiú című képe előtt 2017. november 8-án © Luc Castel


Ez volt tehát a kezdet, de a gyűjtemény rohamos gyarapodását mutatta a Birth of a Museum (Egy múzeum születése) tárlat, amit az Abu Dhabi Louvre alapkőletételének évében, 2013-ban rendeztek Manarat al Saadiyatban. Akkor a gyűjtemény 130 művet számláló szeletével ismerkedhettek a látogatók, egy évvel később a Párizsban turnézó tárlaton már 160 műalkotás szerepelt. Az elképesztő tempóban zajló gyűjteményezés közben csupán 2016-ban kapott igazgatót az intézmény Manuel Rabat köztisztviselő, az Abu Dhabi-i projekt menedzselésére alapított kormányzati osztály, az Agence France-Muséums (röviden AFM) korábbi vezetője személyében. A múzeum végül 2017 novemberében Leonardo da Vinci a párizsi Louvre-ból kölcsönzött La belle ferronnière-jének megérkezése után nyitotta meg kapuit, minthogy a vásárlások mellett természetesen számos, külföldi gyűjteményből érkezett műtárgy is támogatja a Louvre Abu Dhabi anyagát. Az első évben háromszáz műalkotást kapnak letétbe vezető francia múzeumoktól (köztük: Musée d'Orsay, Centre Pompidou, l'Orangerie, Chateau Versailles, Musée Rodin, Musée Cluny, Grand Palais és a párizsi könyvtár), ehhez jönnek még az arab régióból kölcsönzött darabok – ez a szám azonban az arab gyűjtemény növekedésével szépen lassan csökkenni fog. A 60 AED-be kerülő (kb. 4300 forint) jegyért cserébe a frissen nyílt múzeumban 6400 négyzetméteren 620 műtárgy látható – ebből 235 alkotás képezi a helyi Louvre tulajdonát.
Az intézmény eddigi történetére jellemző megalomán hozzáállás tehát itt is visszaköszön, és miközben a múzeumnak a valódi intézményi keretrendszer hiányával kell szembenéznie, a beruházók hatalmas pénzeket ölnek abba, hogy magukra irányítsák a világ figyelmét. Mindezek tükrében érdekes, hogy az Abu Dhabi Louvre legfőbb célkitűzése, hogy „univerzális és egyetemes intézménnyé váljon a globalizáció korában”. A múzeumi stáb az európai építészstúdió tervezte, de az arab hagyományokat a legmodernebb technológiával ötvöző épülettel és benne a sokfelől érkező műtárgyak installálásával azt a rejtett üzenetet kívánja továbbítani, hogy a világnak nem egy középpontja van, és éppen itt az ideje, hogy korokon, kultúrákon, civilizációkon és égtájakon átívelő kiállítások szülessenek. A múzeum megrendelésére megvalósult két kortárs műtárgy – Jenny Holzer három különböző civilizáció fontos szöveges emlékeit feldolgozó For Louvre Abu Dhabi című helyspecifikus installációja és Giuseppe Penone három részből álló Germinationje – témaválasztásának köszönhetően is helyén kezeli a kultúrák reprezentálásának egyensúlyát. (Mindkettő szorosan kapcsolódik az épülethez, amivel azt a benyomást erősítik, hogy a hatalmas múzeumkomplexum, az épület fizikai volta Abu Dhabiban valamiképpen összemosódik a múzeum eszmei fogalmával.)

A múzeum hatalmas kupolája a tenger felől © Louvre Abu Dhabi / Fotó: Roland Halbe


Az izgalomfaktort egyébként valóban a Kelet és Nyugat kapcsolatára, egymásra hatására és dinamikájára fókuszáló kiállítások és bemutatók jelenthetnék, de ez egyelőre kimerül abban, hogy az emberiség egyetemes történetét keleti és nyugati párhuzamok felrajzolásával bemutató gyűjteményes állandó kiállításban van néhány eredeti és ígéretes momentum. A tizenkét, kultúrákon átívelő téma mentén szerkesztett kiállítási egységben kronologikus rendben haladunk előre. A műfajok és kultúrkörök nem különülnek el mereven egymástól, mégis az a benyomásunk, hogy a keleti mesterek alulreprezentáltak az anyagban. Munkáik szinte csak az illusztráció szintjén jelennek meg, a kiállítás reflektorai – a célkitűzésekkel ellentétben – a már jól ismert sztárműtárgyakra irányulnak. Az ősi régészeti leletek mellett neoklasszicista szobrokat, modern mesterek munkáit és kortárs művészeti alkotásokat bemutató gyűjteményes kiállítás kísérőjeként időszakos tárlat is nyílik majd december 21-én, From One Louvre to Another címmel. Hasonló, az állandó gyűjtemény tematikájához kapcsolódó időszakos kiállításból évente négyre számíthatunk a jelenlegi tervek szerint. Hogy mennyire látogatóbarát az új keleti Louvre? A digitális hordozókon nyújtott és szisztematikusan rendezett információk rengeteg segítséget adhatnak az érdeklődőknek – a high-tech eszközök kiállítóterekben megejtett szolid installációja pedig külön pluszpontot érdemel. A kiállítóterek érdekes anyaghasználata élmény a szemnek, például a padló márványával megegyező anyaggal burkolt szabadon álló posztamensek, amelyek a talaj síkjából számítógépes renderek valószerűtlen tereihez hasonlóan emelkednek ki, vagy az üvegvitrinek illesztései és a falakon több sztárfestmény részére kialakított, külön burkolattal ellátott beugrók. Ehhez a minőséghez képest a kiállítótereken kívüli, például az A és B galéria közti útvonalat kirajzoló eligazítótáblák elhelyezése szinte ellehetetleníti a tájékozódást. A cikk írója több mint tíz percig kereste a jelenleg látogatható egyetlen kiállítás bejáratát. Egyszóval a terek belsőépítészeti megoldásai és a látogatói útvonalakon kifejezetten jó ritmusban elhelyezett műtárgymentes övezetek a Louvre névhez méltó élményt adnak. A megnyitás első napján lecsorbult peremek, maszatos, kopott falak és eldolgozatlan padlószélek ellenben könnyen ambivalens érzéseket keltenek azokban, akik a látványosan startoló projektben a finom megoldásokat, kidolgozott részleteket és a makulátlanul organizált értékközvetítést keresik.
Könnyen lehet, hogy az értékteremtés és értékmegőrzés mellett az elvárások egészséges mederbe terelése – és a régióval kapcsolatos prekoncepciók leküzdése – lesz az intézmény egyik legfontosabb feladata? Egy bizonyos: a Louvre név harminc évig és még hat extra hónapig a múzeumé.

Jenny Holzer: For Louvre Abu Dhabi (2017) © Louvre Abu Dhabi / Fotó: Marc Domage


1 2015-ben az Identity Design Award Project of the Future (A jövő projektje) kategóriájának győztese, 2017-ben a kupola nyert European Steel Design-díjat, majd az épület az idei Identity Design Award Most Prominent UAE Project (Legkiemelkedőbb emirátusi projekt) kategóriájának első díjasa lett.