Clara ünnepi asztala

Szikra Renáta

A flamand származású Clara Peeters a mostaninál kevésbé emancipált korszakban kezdte pályáját, jelesül a 17. század elején. A függetlenségét kivívó Holland Köztársaságban néhány évtizeddel később már számos női festőt találunk, akik elősorban az anatómiai tanulmányokat nem kívánó csendélet vagy a zsánerkép műfajában jeleskedtek (és sokan közülük apáik festőműhelyében tanultak, hogy besegíthessenek a családi vállalkozásba), az Antwerpenben és Hollandiában tevékenykedő Clara Peeters még úttörőnek számított közöttük.

Magánéletéről jóformán semmit sem tudunk. 1588–90 körül született Antwerpenben, de nincs adat arról, hogy mikor és hol halt meg. Rubens, Van Dyck és Jan Brueghel kortársa volt, de nem szerepel az antwerpeni festőcéh nyilvántartásában, talán azért, mert ott éppen az 1607 és '28 közötti időszak (amikor Peeters pályája csúcsán volt) dokumentumai semmisültek meg. Clara első ismert képe 1607-ből származik és semmi nem utal arra, hogy 1621 után is festett volna. Elképzelhető, hogy néhány női pályatársához hasonlóan férjhezmenetele után elhagyta a művészi pályát, de az is lehet, hogy kisebb műhelyt vezetett; erre utal, hogy több másolat, más festőkézre utaló variáció is fennmaradt egyes műveiről. 18 éves kora körül már képzett festő lehetett, aki később a csendéletek akkortájt átlagos méretét jóval meghaladó nagy festményeket is festett. Megbízói és vevői a társadalom felsőbb rétegeiből kerültek ki, amszterdami, rotterdami gyűjtemények és nem utolsósorban a spanyol királyi gyűjtemény osztoztak legszebb asztali csendéletein, melyeket professzionális módon, képkereskedőkön keresztül értékesített, méghozzá borsos áron.

Clara Peeters specialitása ugyanis a dúsan terített asztal volt. Ennek a képtípusnak megvoltak a maga hagyományai és szigorú szabályai. Két kedvelt alfaja az úgynevezett reggeli (ontbijtjes) és az ünnepibb, „bankett” teríték (banketjes) volt. Az előbbi egyszerűbb, rusztikus ételeket és asztalneműt mutat. Jóféle hazai sajtok, kerek cipó, a tenger gyümölcsei, frissen elejtett vadak, gyümölcskosár és egyszerű ónkupába vagy cserépkancsóba töltött bor szerepelhet rajta. A képünkön látható „bankett”-csendélet viszont ennél sokkal kifinomultabb asztali örömökre utal. A cizellált ötvösremekek, a különleges üvegpohár, a tálakon felhalmozott édességek, aszalt gyümölcsök és sütemények éppúgy státuszszimbólumnak számítottak a feltörekvő módos polgárság szemében, mint a kép bal oldalát uraló, akkor még ritkaságszámba menő és nagyon drága nárcisz- és tulipánfajtákból összeállított virágcsokor. A sötét háttér előtt a fehér ragyogóbbá, az arany csillogóbbá, a színek tüzesebbé és elevenebbé válnak. Ez a festmény a földi javak és földi örömök dicsérete, miközben a csokorból kihulló, hervadó pünkösdi rózsa, a kettétört és porladó sütemények mindezek mulandóságára is figyelmeztetnek.


Clara Peeters: Csendélet virágokkal, aranyozott serleggel, aszalt gyümölcsökkel, édességgel, aprósüteményekkel, borral és ónkancsóval, 1611, olaj, fa, 52 x 73 cm, Madrid, Museo Nacional del Prado © Madrid, Museo Nacional del Prado

A festőnő rendszerint Clara P. vagy CP szignóval látta el műveit, de néhány festményen más módon is megörökítette saját személyét. Néhol főkötővel és magas csipkegallérral keretezett arca is visszatükröződik a csillogó üveg- vagy fémfelületeken. Ezen a képen nemcsak az ónkancsón, ahol még ecsetet és palettát tartó keze is kivehető, de az aranyozott serleg domború díszén is megjelenik miniatűr arcképe. 

Clara Peeters művészete, Madrid, Museo Nacional del Prado, 2017. február 19-ig.