Elvileg önarcképet nézünk, de olyan, mintha nem lenne rajta senki, csak a hatalmas, dekoratív fekete drapéria, alatta meg az üres papír. Aztán meglátjuk a párnát, rajta a kis fejet, aminél szinte még a textil virágmintái is nagyobbak.

Aubrey Beardsley itt épp 22 éves, és már hatalmas sztárnak számít az esztétizmus, a dandyizmus és a wagnerizmus bűvöletében leledző túlfinomult londoni közegben. Az akkoriban indult The Yellow Book (A sárga könyv) című negyedévente megjelenő kiadvány art-direktora, egy olyan lapé, amelynek borítója a tiltólistán lévő francia erotikus könyvek mintájára lesz sárga, amelyben a kép és a szöveg egyenrangúan van jelen, amely rengeteg női szerző írását közli, és amelyből 5 nap alatt elkapkodják mind az 5000 kinyomott példányt. Nélkülözések és méltatlannak érzett hivatalnoklét után végre annak élhet, amit a legjobban szeret, a rajzolásnak. Sok pénzt keres, saját házba költözhet a családjával, kisebb estélyeket rendezhet. Elszakad a mentorának számító preraffaelita mester, Burne-Jones stílusától, japán fametszeteket és a British Museum görög vázáit tanulmányozza. Megtisztelő megbízást kap: Oscar Wilde eredetileg franciául megjelent Saloméjának angol kiadását kell illusztrálnia, de már anynyira öntörvényű és öntudatos, hogy néhány Wilde-rajongó szerint tulajdonképpen parodizálja a művet és a szöveg íróját. Akivel egyébként néha egy társaságba jár, a londoni félvilági élet központjainak számító helyekre, entellektüelek és prostituáltak közé. Karrierjének végét, illetve a vég kezdetét is ez okozza majd: amikor Oscar Wilde-ot pederasztia vádjával letartóztatják és detektívek vezetik ki a Cadogan Hotelből, a hóna alatt egy sárga könyv van. Pillanatok alatt elterjed, hogy a The Yellow Book legutóbbi száma az, a kiadót is eléri a gyűlölethullám, ablakukat téglával bedobják, ők pedig megszabadulnak Beardsleytől – holott Wilde-nál csak egy francia erotikus regény volt, Beardsley szexuális irányultságáról pedig azóta sem tudni semmi biztosat. De erős a gyanú, hogy rajzai inkább túlfűtött fantáziáról, mint valós tapasztalatokról árulkodnak. Minden nagyon gyorsan történik: tulajdonképpen hónapokról beszélünk, hiszen a több ezer rajzból álló életmű hat év alatt született meg. A The Yellow Book 1894 elején indult, harmadik száma, amelyben ez az ágyban fekvő önarckép megjelent, októberben jött ki, Wilde-ot pedig 1895 áprilisában tartóztatták le. De itt még 1894 nyara után vagyunk, nemrég készülhetett Beardsleyről Frederick Evans híres fotója, ami profilból mutatja, kihangsúlyozva jellegzetes orrát, arcán különlegesen vékony, hosszú ujjú kezével. Evans azzal ugratja, hogy úgy néz ki, mint a Notre-Dame vízköpői. Ezt tudva nyer talán magyarázatot a kép bal felső sarkában lévő rejtélyes felirat is: „Par les Dieux Jumeaux! / Tous les monstres ne sont pas en Afrique.” (Az ikeristenekre! Nem minden szörny van Afrikában.) A kép középpontjában elrejtett, a mennyezetes ágy oszlopdíszeként megjelenő hermafrodita szatír is lehetne szörny, de a motívum inkább androgün, mint Beardsley maga is – talán önironikus elem ez is, hiszen a szöveg Cyrano de Bergerac A felsült tudálékos című komédiájának első sora, és hát Cyranóról elsőre mindenkinek az jut eszébe, hogy „Uram, önnek az orra: nagy”. Csak hát miért épp ezt a mondatot választotta Cyranótól? És miért egy hatalmas, mennyezetes ágymindenségben elvesző apró foltként jeleníti meg magát? Beardsleynél hétéves korában diagnosztizálták a tuberkulózist. Ezen az 1894-es nyáron is vért köhögött, de addigra már olyan sok időt töltött betegen, különböző ágyakban, a teste olyan törékeny volt, és nyilván olyan ambivalens viszonyban állt vele, hogy nem óhajtotta megjeleníteni. Az idézetben emlegetett szörnyek közül egy ugyanis ebben a testben lakott, és olyan gyorsan dolgozott, hogy három év múlva már el is pusztította őt. De itt még a 22 éves művész az úr. Hatalmas, pöttyös turbánban fogadja az ágyához járuló nézőt, az arcát olyan szögben mutatva, amiben nem kell az orrot teljes hosszában megrajzolni. A fekete drapéria pedig tele van labdarózsaszerű virágokkal (tiszta koronavírus), ravatalbojtok lógnak róla, de egy darabig a függöny még nem csukódik össze. Majd csak három év múlva, Dél-Franciaországban, Mentonban.