Az idei Arco vásár nem okozott különösebb meglepetéseket. A szokásoknak megfelelően a madridi vásárvárosban a két egymás melletti pavilon egyikében a klasszikus modernizmussal és neo-avantgarde művészettel foglalkozó galériák kaptak helyet, míg a másikban a kortárs művészet forgalmazói várták a látogatókat. A kereskedelmi bemutatókat egy kurátori projekt, valamint a spanyol művészet illetve az osztrák galériák kiemelt prezentációja tette teljessé.

 

 

A várakozások ellenére e vásáron túlmutató projektek nem hozták meg a várt újdonságérzést: a piac jellegének megfelelően a mennyiség olyan presszióval szállt a látogatóra, amiben igen nehéz volt kiválasztani az előremutató alkotásokat. A szokásnak megfelelően ez évben is viták és kerekasztal beszélgetések emelték az esemény szakmai színvonalát, amelyek közt nagy örömömre több közép-európai témára is felfigyelhettünk. Az ARCO-n egyetlen magyar művész, Birkás Ákos munkáival találkozhatott a nagyérdemű a Knoll Galéria standján.

 

 

 

A Fine Art Cologne az Art Cologne kistestvéreként inkább a Németországban rendszeres városi vásárok sorába illeszkedik, a kiállítók összetétele is azt mutatja, hogy nem igyekszik jelentős nemzetközi eseménnyé válni. A résztvevők túlnyomó többsége német, néhány svájci, osztrák és holland galéria, és egy-egy francia vagy spanyol kereskedő. Magányos farkasként Szalóky Károly képviselte egész Közép-Kelet-Európát, ami mindenképpen tiszteletre méltó dolog. Ugyanakkor elszomorító is, hogy az öt egykori magyar kiállítóból már csak ő maradt.

 

Több ezer négyzetméteren együtt mutatkoztak be a kortárs galeristák és a klasszikus műkereskedők. A jellemző negyvenezres látogatói létszámból az első két napon nem sok látszott, bár a megnyitó kifejezetten zsúfolt volt.

 

Magyar vonatkozások nemigen voltak, de Mattis-Teusch János műve 28 000 eurós áron, a lapunkban is bemutatott Stanislaw Stückgold festménye 30 000 euróért szerepelt.

 

A vásár egy kicsit unalmas volt, az antik rész a szokásos magas németországi színvonalat hozta, elsősorban a bútorok és a műtárgyak terén, a kortárs részen pedig mindenki biztosra ment. Nem voltak nagy sztárok, friss művek, kicsit volt izgalmasabb, mint a szomszédságában megrendezett Domotechnika, a háztartási gépek seregszemléje. Pontosan annyit nyújtott, amennyit egy profin szervezett kereskedelmi vásártól elvárt az ember. Persze ez igazságtalan, nem szabad Bázelhez vagy Maastricht-hoz viszonyítani mindent. Itt is volt Picasso és Immendorf, Miro és Beuys, Renoir és Baselitz, de nem jelentős művek, inkább sokszorosított grafikák, vázlatok és tanulmányok.

 

 

 

Az idei „téli kölni" vásárra (Fine Art Cologne) összességében a konzervatívabb, klasszikusabb hozzáállás volt jellemző s ez a közönségben is visszaköszönt.

 

A tavaly még Kunst Köln néven szereplő, télen megrendezett művészeti vásárba idén a kortárs modern részleg mellé, már nemcsak az antikot, de a kiállítástechnikai vásárt is beolvasztották. Nagy területen, az egyiptomi, és ősi kínai művészettől a kortárs videóművekig mindenfélével találkozhattak azok, akik februárban Kölnbe látogattak. A modern művészettel foglalkozó részen inkább a már művészettörténetileg kanonizált - biztos, siker - művészeket láthattuk, vagyis a nagy klasszikusokat: Pablo Picassót, Henri Matisse-t, Mattis-Teutsch Jánost, Serge Poliakoffot, Karel Appelt és Günther Ueckert; mellettük nagy számban képviseltették magukat a német újrealizmus, vagy Neue Wilde képviselői, Jörg Immendorf, Arnulf Rainer és Sigmar Polke. A fotóval foglalkozó galériáknál több frissességgel, bátorsággal találkozhattunk: például Izima Kaoru japán fotós képeivel vagy Thea Weires befőttes üvegbe zárt homályos aktjaival.

 

 

Volt még Art Brut, így alapítványi kiállítások erejéig láthattunk boszorkányégetős fotósorozatokat/kollázsokat és eredeti Henri Rousseau-képeket is; valamint már megvásárolható formában Joseph Wittlich német naiv művész képeit, nyomatait (ld.: Artmagazin 2005/március-április, címlap).

 

Kifejezetten kevés külföldi galéria volt, a magyarok közül is egyedül a Várfok Galéria képviseltette magát Csiszér Zsuzsi, Csurka Eszter, franyo aatoth, Francoue Gilot, Győrffy László és Nádler lstván képeivel. A galéria „nagy húzása", hogy az antik kapcsán Francoise Gilot-val jelenjen meg a vásáron, bejött, s így, illetve a magyarok frissességének köszönhetően, némi sikerrel térhetett haza.