„Amint az érzés látható formát ölt.”

Ligeti Miklós elveszettnek hitt szobra

Kovács Zoltán

Közismert tény, hogy a második világháború eseményei jelentősen megtizedelték a hazai műtárgyállományt. Nem csupán közgyűjteményeink szenvedtek pótolhatatlan veszteségeket, (1) hanem a magántulajdonban őrzött művek egy része is elkallódott vagy megsemmisült. A bronzszobrok, akár köztérre, akár épületen belülre szánták őket, különösen veszélyeztetettnek számítottak, az újra hasznosítható nemes anyag miatt sok mű sorsa a beolvasztás lett. Mindezek fényében különösen örömteli, ha olykor egy-egy elveszettnek hitt műalkotás sokévnyi lappangás után mégiscsak előkerül.

133 kovacs1

Ligeti Miklós: Gróf Széchenyi Géza mellszobra, 1901, fotó: © Fotó Komáromi, Szekszárd / HUNGART © 2022

A közelmúltban hazai magángyűjteményben bukkant fel egy mellszobor, amelynek anyaga kiváló minőségű bronzöntvény. A büszt teljes felületét egyenletes, zöldesszürke árnyalatú mesterséges patina fedi. A mű a felhasznált jó minőségű anyagnak, illetve a gondos kidolgozásnak és professzionális felületkezelésnek köszönhetően kitűnő állapotban maradt fenn. A kompozíció egy középkorú férfi mellalakját ábrázolja. A hosszúkás, kissé tojásdad fejformájú férfi haja középen elválasztott, sérült jobb szemét kötés takarja, bal szeme résnyire nyitott. Arcát felfelé kunkorodó tekintélyes bajusz és rövid szakáll díszíti, inge hajtókája alatt csokornyakkendőt visel. A jelzet nélküli szobrot minden kétséget kizáróan azonosíthatjuk a 20. század első felének egyik meghatározó, a szobrászat szinte valamennyi ágában alkotó művészegyénisége, Ligeti Miklós egy elveszettnek hitt művével.

A Ligeti-életművel foglalkozó művészettörténeti szakirodalom az eltűnt, lappangó művek között említ egy bronzból készült portrészobrot, amely 1901-ben készült és gróf Széchenyi Gézát (1860–1930) ábrázolja.2 A szobor eredetileg a gróf erdőcsokonyai (ma Csokonyavisonta) vadászkúriáján volt felállítva, és feltehetően a háború alatt veszett nyoma.3 A portré már röviddel elkészülte után szerepelt az Országos Képzőművészeti Társulat 1901–1902-es Téli kiállításán a Műcsarnokban.4 A Szalon Újság 1908-ban közölt egy felvételt is a szoborról, így meglehetősen pontos képet alkothatunk róla.5 A neves fővárosi fényképész, Kiszer Nándor (1850–1925) által készített kiváló fotón látható a büszt eredeti márványtalapzata is, melyen a „Csokonya ’901” felirat olvasható.6 A szobrot tulajdonosa kölcsönadta Ligeti Miklós 1913-as, Ernst-Múzeumban rendezett életmű-kiállítására is.7 Az 1871-ben Lőwy Móric néven született Ligeti Miklós,8 a „magyar Rodin” egyaránt nagy rutinnal alkotott bronz-, márvány- és kőszobrokat, sőt kerámiáival az iparművészet területére is elkalandozott.9 Művészeti tanulmányait nagyon korán kezdte, 1886-ban, tizenöt évesen az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos irányítása alatt próbálta elsajátítani a szobrászmesterség alapvető készségeit.10 Rövid bécsi tartózkodás után a Mintarajziskola szobrászati osztályán Strobl Alajos tanítványa volt 1890–93 között. Időközben egy ösztöndíj segítségével Párizsba utazott tanulmányútra.11 A francia főváros Julian Akadémiáján a festészettel ismerkedett, azonban a szobrászat sokkal inkább vonzotta. Rodin művészete különösen nagy hatást gyakorolt rá. Visszaemlékezéseiben a szobrászat megújítójának nevezi a francia mestert, miként Puvis de Chavannes-t is a festészet területén.12 Ligeti a századforduló éveiben impresszionista szemléletű szobrokat készített, amelyeket gazdag formaképzés és a fény-árnyék hatások sajátos, sejtelmes alkalmazása jellemzett. Kisplasztikái mellett a dinamikusan fejlődő magyar főváros épületszobrászati feladataiban is jelentős részt vállalt. Dolgozott a Gresham-palota, a Parlament vagy az Adria Biztosító székházának díszítésén is.13 Országos hírnevet és elismertséget azonban az 1903-ban a Városligetben felállított Anonymus szobor hozott neki, amelyet Bánffy Dezső miniszterelnök felkérésére mintázott meg.14 Jelentősebb köztéri alkotásai között megemlítendő még az 1907-ben Szegeden felállított Erzsébet királynészobor fehér carrarai márványból, valamint az ugyancsak a Városligetben felállított Rudolf trónörököst ábrázoló bronzszobor 1908-ból.

133 kovacs2

Kiszer Nándor archív felvétele a szoborról egykori márványtalapzatával együtt, amelyen a „Csokonya ’901” felirat olvasható; Az ifjú Ligeti Miklós fotója 1900 körül, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, Budapest, © Magyar Nemzeti Múzeum

Ligeti életművében egyaránt megtaláljuk a szakrális témákat (Krisztus sírbatétele, 1913),15 a mitológiai (Faun és Vénusz, 1913), allegorikus (Szerelem, 1907) és történeti ábrázolásokat (Zalán futása, 1903), csakúgy, mint a zsánerszerű életképi megjelenítést (Kacsás leány, 1910). A korabeli művészeti, politikai, tudományos és kulturális élet számtalan alakjáról készített portrészobrot. A teljesség igénye nélkül néhány említésre méltó alkotás többek között a festő Rippl-Rónai József, Vaszary János, Iványi-Grünwald Béla, Szinyei Merse Pál, Hegedűs László és Telepy Károly portréja, a politikusok közül báró Wlassics Gyula, Lukács Béla, gróf Andrássy Gyula mellszobra, a tudósok közül a művészettörténész Térey Gábor, a jogtudós Lukács György vagy Mihalkovics Géza orvosprofesszor portrészobrai.

Ligeti növekvő hírnevének köszönhetően a magyar arisztokrácia számtalan képviselőjétől is szép számmal kapott megbízásokat. A Zichy, Andrássy,16 Hoyos-Wenckheim, Keglevich, Csáky, Jeszenszky, Apponyi és más családok mellett a Széchenyi család számos tagját is megörökítette (gr. Széchenyi Miklós győri püspök, 1903; gr. Széchenyi Jenőné, 1904; gr. Széchenyi Gézáné és fia, 1904; gr. Széchenyi Viktor politikus, 1905; gr. Széchenyi István, 1906; gr. Széchenyi Jenő, 1913).17 Ligeti az 1913-as, Ernst-Múzeumban rendezett önálló kiállításának sikerén felbuzdulva 1920-ban saját kerámiagyárat alapított Angyalföldön Petrik Lajos vegyészmérnökkel. A gyár termékeiből az Ipaművészeti Múzeum számos tárgyat őriz.18

Ligeti gyógyíthatatlan köszvénye ellenére élete végéig dolgozott. 1944-ben súlyos műtéten esett át, állapota azonban nem javult, és néhány hónappal később, az év decemberében elhunyt. A háborús viszonyok miatt nem tudták kívánsága szerint az Anonymus szobor alá temetni, így a Kerepesi úti temetőben nyugszik.

133 kovacs3

A Magyar Szalon 1885-ös számában megjelent illusztráció az amerikai tanulmányútról; Széchenyi Imre gróf, fotó a Köztelek 1905. november 29-i számából

A művészettörténeti szakirodalomban évtizedek óta csupán archív felvételről ismert szobor szerencsés előkerülése kapcsán feltétlenül érdemes szót ejtenünk az ábrázolt személyről. Széchenyi Géza gróf mindeddig viszonylag kevés figyelmet kapott a család más jeles képviselői mellett.

A nagy múltú család sárvári felsővidéki ágához tartozó Széchenyi Géza gróf Széchényi Dénes (1828–1892) és Hoyos Mariette (1838–1926) grófnő második gyermekeként látta meg a napvilágot a család horpácsi birtokán 1860-ban. Széchényi Dénes apja, Széchenyi Lajos (1781–1855) Széchenyi István gróf (1791–1860) fivére volt. A nagy elődökhöz híven a hazafiság Széchényi Dénes fiainak a neveltetésében is fontos szerepet játszott: „jó derék és hasznos magyar ember váljon belőled, mert szüksége van e hazának böcsületes erőkre” – írta 1880 októberében apja a tizenöt éves Lajosnak, a család harmadik fiúgyermekének.19 Géza és két évvel idősebb bátyja, Imre nevelésére apjuk különösen nagy gondot fordított. Az alapfokú képzést svájci nevelőnőtől kapták, majd az 1870/71-es tanévben Gézát bátyja után egy évvel beíratták a pozsonyi főgimnázium első osztályába – a család ugyanis 1870-től egy ideig Pozsonyban élt.20 Géza itt többek között zenét, franciát, görögöt és testgyakorlást tanult, majd ötödik osztályos korától testvérével együtt magántanulók lettek. Apjuk innentől kezdve Prasek József magyarnyelv- és természetrajztanárt bízta meg nevelésük irányításával.21 A két fiú ezt követően a berlini gazdasági akadémián folytatta tanulmányait. Apjuk egy levelében örömmel számolt be Lajosnak a fiúk ottani viselkedéséről: „Igen meg voltunk elégedve a nagy fiúkkal Berlinben. Mindenki szereti őket, minden salonban mozogni tudnak és feltűnt mindenhól: mig vigak és jókedvűek a fiatal emberekkel, mégis mindig tiszteletteljessen viselik magukat az öregurakkal és a nőkkel, akár szépek, akár nem. [...] E mellett szorgalmassan látogatják iskolájukat, és minden komolyabb dolog után érdeklődnek. Egyszersmint jó erőben vagynak és izmossak.” 22 A franciául kiválóan beszélő Géza később Párizsban bővítette tovább gazdasági ismereteit.23

Géza gróf a lovak, a lovaglás és a vadászat szeretetét apjától örökölte, aki 1871-ben megírta a lovaglás tanításának módszereiről az első úttörő jellegű magyar nyelvű könyvet.24 A két fiút apjuk tanította lovagolni már hat-hétéves koruk óta.25 Géza gróf Imre bátyjával számos hazai és külföldi lóversenyen is részt vett. 1897 májusában a Nemzeti Lovardában (a pesti köznyelvben „Tattersall”) megrendezett lovasjátékokon Géza gróf díjugratásban első helyen végzett Dandár nevű lovával. Az eseményről a Pesti Napló részletesen beszámolt.26 A Ferenc József huszonöt éves koronázási jubileuma alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségen Géza gróf az uralkodó fogadására szerveződött lovas díszbandérium tagja volt.27 A foglalkozás a lovakkal, a lótenyésztés kedvenc elfoglaltságai közé tartozott, ezen a téren komoly sikereket mondhatott magáénak. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1895. évi luxuslóvásárán példának okáért egy sárga angol telivér hátaslova a paripák között első díjat nyert.28

133 kovacs4

Géza gróf vadásztrófeái az erdőcsokonyai kastélyban, archív fotó; Az erdőcsokonyai kastély, archív fotó

Géza gróf 1877-ben, még tizenhét éves gimnazista korában veszítette el jobb szeme világát, egy szerencsétlen baleset következtében. Unokaöccse, Széchenyi Zsigmond (1898–1967), a híres vadász Ünnepnapok című könyvében leírja az esetet: „Üresnek vélt, régi ágyúlövedék hüvelyét forgatta kezében, sőt gyufát gyújtva, ennek fényénél vizsgálgatta. A hüvely alján puskapormaradék lappangott, a leégett gyufavég felrobbantotta, s a robbanás kiütötte jobb szemét.” 29 Géza gróf ezt követően élete végéig jellegzetes kötést viselt sérült szemén. Szenvedélyes vadász lévén a balesetet követően meg kellett tanulnia az ép bal szemét használni a célzáshoz, és ezzel együtt természetesen a bal vállról történő lövésre is át kellett szoknia. 1881-ben Géza Imre bátyjával, Andrássy Géza gróffal (1856– 1938), Hoyos Ernő gróffal (1856–?), Gudenus Gábor báróval, valamint Rudolf Hermann Meyer (1839–1899) német író és közgazdásszal Amerikába utazott egy vadászattal egybekötött nagyobb tanulmányútra gazdasági tapasztalatokat szerezni.30 New Yorktól San Franciscóig, Floridától Chicagóig szinte egész Amerikát bejárták, és Kanadába is ellátogattak. Bátyja, Imre gróf az utazás részleteiről rendszeres beszámolókat küldött a Magyar Föld című lapnak, amelyeket két évvel később, 1883-ban önálló kötetben is megjelentetett.31

A Széchenyi család a hazai kulturális és sportközéletben is aktív szerepet vállalt. Az 1885-ös balatoni vitorlásjacht-verseny versenybizottságában ott találjuk Széchényi Dénes mellett mindkét idősebb fiút, Imrét és Gézát is. Utóbbi még az időmérői feladatokat is ellátta.32 Ugyanebben az évben a Magyar Atlétikai Club javára rendezett bálon ugyancsak ott találjuk a résztvevők között Géza grófot és apját, Széchényi Dénest is, aki mellesleg kiváló korcsolyázó hírében állott.33

Géza gróf több hosszabb külföldi utazást is tett Afrikában és Indiában az 1890-es években.34 A Nemzeti Vadászati Védegylet hivatalos lapja, a Nimród 1928-ban több ízben közölt részleteket a gróf 1897. évi délkelet-afrikai vadásznaplójából.35 Vadásztrófeái, amelyeket utazásai alkalmával gyűjtött, az erdőcsokonyai úrilakán voltak kiállítva. A csokonyai kastélyt még Széchenyi Ferenc (1754– 1820) építtette, az 1900-as évek elején Géza gróf az egykori tisztilak átépítésével alakította ki saját úrilakát, amelyhez egy vendégházat is építtetett. A vadásztrófeák mellett volt itt egy ezerkötetes könyvtár, számos értékes régi bútor, metszet- és porcelángyűjtemény.36 A csokonyavisontai kastély ugyan jelentősen átalakítva, de ma is áll, jelenleg idősek otthona működik benne.

133 kovacs5

Benczúr Gyula: Gróf Széchenyi Géza (1860–1930) portréja, 1911, 70 × 60 cm, olaj, vászon, Kieselbach Galéria, Budapest, © Kieselbach Galéria; Széchenyi Géza gróf fotója halála alkalmából a korabeli sajtóban, fotó a Szent-György Képes Sportlap 1930. szeptember 25-i számából

A császári és királyi kamarási címet viselő Széchenyi Géza grófot a millennium évében, 1896-ban a Főrendiház örökös tagjává választották.37 1901- ben házasságot köt Hoyos Terézia (1882–1953) grófnővel.38 Ezt követően elsősorban erdőcsokonyai-visontai birtokain gazdálkodott, és mindenekelőtt a Somogy vármegyei helyi gazdasági élet fejlesztésén munkálkodott.39 Erdőcsokonyai birtokán téglagyárat építtetett, fűrészüzemet működtetett,40 1906-ban sertéshízlaló részvénytársaságot alapított Barcson, amelynek vezetését Somssich Béla (1868–1921) gróffal közösen látták el.41 Igazgatósági tagja volt továbbá az 1909-ben alapított Dunántúli Agrárbank és Tárházai nevű részvénytársaságnak, amely a gazda-, iparos- és kereskedőközönség érdekeit és vagyonosodását kívánta támogatni saját tőkéjével.42 1917-ben pedig a Somogy-megyei Gazdák Hadsegélyező Bizottságának egyik alapítójaként tűnik fel.43 1921 decemberében mint a Somogy vármegyei lótenyésztési bizottság elnöke előadást tartott az országos lótenyésztési értekezleten a mezőgazdasági munkásló tenyésztésének kérdéseiről.44 Géza grófot ott találjuk az 1927-ben bejegyzett Somogy-vármegyei Villamossági Részvénytársaság alapítói és igazgatótanácsi tagjai között is.45

Somogy vármegye parlamentjének tagjaként a helyi politikai közéletben is munkálkodott.46 A somogyi gazdasági élet fejlesztésében vállalt szerepe mellett Géza gróf vadászat iránti szenvedélye gyermekkora óta folyamatos maradt. Birtokain rendszeresen szervezett vadászatokat, melyeken családtagjain túl a hazai arisztokrácia férfi tagjai is időről időre részt vettek. Vadásztrófeáival több kiállításon és versenyen is ott találjuk a nevezettek, nem egyszer pedig a díjazottak között is.47 1911. november 15-én egy ilyen családi vadászat alkalmával Géza gróffal egy újabb különös vadászbaleset történt. Széchenyi Viktor sárpentelei birtokán fácánvadászat közben egy sörét oly szerencsétlenül pattant vissza egy faágról, hogy eltalálta az ép bal szemét. A lövedék a szemhéjon áthatolva beágyazódott a szemgolyó mögött. A gróf unokaöccse, az akkor tizenkét éves Széchenyi Zsigmond szemtanúja volt a balesetnek, aki az Ünnepnapok vadászbalesetekről szóló fejezetében részletesen elmeséli az emlékezetében mély nyomokat hagyó eseményt: „Megdöbbentő esemény. Félszemű ember ép szemét érte lövés! [...] A sebesült ember azonban semmi különös baját nem érezte. Kissé sajgott a szeme, de jól látott vele. Sőt mindenáron folytatni akarta a megszakított hajtást. – Bizonyára csak megüthette a szememet, mert még csak nem is könnyezik – mondta jókedvűen. De apám menten lefújatta a vadászatot.” 48 Néhány perc elteltével azonban a gróf teljesen elveszítette a látását. Miután hazatámogatták a sebesültet, lóhalálában elhívták Pestről Grósz Emil szemészprofesszort, aki megállapította, hogy a sörét valószínűleg nem is távolítható el a szemgolyó mögül. Néhány hét múlva azonban szerencsés módon visszatért Géza gróf látása, a betokozódott sörét élete végéig a helyén is maradt, és nem okozott neki különösebb kellemetlenséget.49 A szerencsés megmenekülés emlékére Viktor gróf egy Szent Hubertusznak szentelt kis erdei kápolnát emeltetett a baleset színhelyén. Széchenyi Géza gróf a kortársak és a korabeli írott források alapján rendkívül nyugodt természetű, kiegyensúlyozott, határozott jellemű ember volt. Jó kedélye és lebilincselő humora mindenkit lenyűgözött, aki csak ismerte. Még említett vadászbalesete előtt, az 1911-es év folyamán készült Benczúr Gyula remekbe szabott portréja Széchenyi Gézáról, amely ugyanezeket a személyiségvonásokat tükrözi.50 A gróf lovaglótudásáról, lovas bravúrjairól a kortársak több helyütt is megemlékeztek. Justh Zsigmond A magyar urak otthon című cikksorozatának gróf Andrássy Aladár homonnai várkastélyát bemutató írásában ezt olvashatjuk: „Villásreggeli után talán zene: Széchenyi Géza gróf, a háziúr nejének öccse odaáll a zongora mellé s Európa-szerte ismert humorával elénekel egy pár dalt azok közül a jó franczia vagy bécsi couplet-k közül, a melyek onnan fakadnak a boulevardok vagy Mariahilf porából, de itt is csak úgy hatnak, mint talajukon, mert végre is a jó kedv nem ismer nemzetiséget. [...] Újabb mulatság: a társaság a lovardába megy. Itt a great attraction a két Széchenyi testvér voltige-a, kiknek lovaglásáról legendákat beszél a sportvilág.”51 A cikk írója a továbbiakban a két Széchenyi fiú egy amerikai lovasbravúrjáról is beszámol, amelyet San Francisco városi parkjában mutattak be a helyi sétáló közönség nagy ovációja mellett.52

Gróf Széchenyi Géza, ez a nyugodt, jó kedélyű, sokat utazott, élettel teli ember, aki „fél szemével is többet látott a világból, mint sokan közülünk kettővel”,53 rövid betegeskedés után, hetvenéves korában, 1930. augusztus 29-én hunyt el agyszélhűdésben (agyvérzésben). Haláláról több sajtóorgánum is megemlékezett. A Szent-György Képes Sportlap mindenekelőtt a lovassportban elért sikereit, hippológiai szaktudását, valamint a magyar lótenyésztés fejlesztéséért tett erőfeszítéseit méltatta,54 az Új Somogy pedig a vármegye közigazgatási és közgazdasági életében betöltött szerepét hangsúlyozta.55

133 kovacs6

Ligeti Miklós: Gróf Széchenyi Gézáné és fia, Lajos, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, © Szépművészeti Múzeum 2022

Mint láttuk, a szobrász Ligeti Miklós számos hazai arisztokrata családdal kapcsolatban állt, arra vonatkozóan azonban nincsenek pontos adatok, hogy Széchenyi Géza gróffal mikor és milyen körülmények között ismerkedett meg. Csupán feltételezés, hogy a szobor megrendelése esetleg a gróf Hoyos Terézia (1882–1953) grófnővel 1901. augusztus 10-én kötött házasságával lehetett összefüggésben.56 Az elkészült portrét mindenesetre a gróf erdőcsokonyai úrilakán állították fel, ahonnan a második világháború alatt veszett el. Láthatjuk, hogy Ligeti egészen mesteri módon ragadta meg Géza gróf személyiségének legfontosabb vonásait, a nyugodt, kiegyensúlyozott és sokat tapasztalt ember megingathatatlan derűjét, tréfálkozásra bármikor kész, huncut tekintetét, kackiás bajsza alatt rejtőző finom mosolyát. Géza gróf lebilincselő személyisége nyilván a művészt is megérintette, miközben megmintázta a modellt. Ahogyan Ligeti egyik első méltatója, Lázár Béla írta: „Az ő képzeletének elég a futó benyomás, egy véletlen formaalakulás, hogy revelláljon egy emberi lelket, – a szem felcsillanása, az ismeretlen megsejtése, a gyöngéd mosoly, a közöny álarca, a befelé néző szem elég ahhoz, hogy ismeretlen világokat teremtsen. [...] Ligetit csak érzése vezeti, nem keres hozzá szimbólumokat, neki a formamozgás elég beszédes, nem keres hozzá hamis képzetkapcsolatokat.” 57 Ligetit elsősorban annak az egyetlen esetleges pillanatnak a megragadása érdekelte, amely benne érzéseket váltott ki, és amely a leginkább kifejezte az ábrázolt jellemét és lelkületét. Széchenyi Géza gróf portréja ennek az alkotófolyamatnak a kitűnő példája, melynek során nyomon követhetjük, „amint az érzés láható formát ölt”.58

Ligeti néhány évvel később, 1904-ben, feltehetően ugyancsak a gróf megbízásából feleségét, gróf Hoyos Mária Teréziát és fiát, Lajost is megörökítette, ezúttal fehér márványból. A Műcsarnok 1904–1905-ös téli kiállításán bemutatott szobrot a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg, és Ligeti 1913-as Ernst-Múzeum-beli életmű-kiállításán már mint múzeumi tulajdon szerepelt.59 A mű jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria szoborgyűjteményét gazdagítja.60 Az állami vásárlást követően Ligetinek egy másolatot kellett készítenie az eredetiről, hogy a szobor a családnak is meglegyen. Ez a szobor átvészelte a második világháborút, sokáig a csokonyavisontai plébánia előkertjében állt. Amióta a család leszármazottai rátaláltak, ők őrzik a szobrot.61

1905-ben Ligeti újabb megbízást kapott Csokonyáról. A Somogy vármegyei község tehetősebb polgárai a lelkes helyi tanító, Szalóky Dániel kezdeményezésére még 1898-ban, a szabadságharc ötvenedik évfordulóján elhatározták, hogy szobrot emelnek a nemzet két kiemelkedő alakjának, Széchenyi Istvánnak és Kossuth Lajosnak. A szükséges pénz közadakozásból, illetve a Széchenyi grófok hathatós támogatásával 1905-re gyűlt össze. A szobrok elkészítésével – feltehetően a művészt akkor már jól ismerő Széchenyiek javaslatára – Ligeti Miklóst bízták meg.62 A két szobor felállítására ünnepélyes keretek között 1906. október 14-én került sor. Az eseményre Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc közlekedési miniszter, a 48-as párt elnöke is ellátogatott. A Széchenyi-szobrot Géza gróf gyönyörű parkjának egyik beszögellésében állították fel, míg a Kossuth-szobrot a református templom mögötti téren. A két szobor avatásának eseményeiről, az elhangzottbeszédekrőlakorabelisajtó több helyütt is részletesen beszámolt.63 A Vasárnapi Újság felvételeket is közölt a szobrok leleplezéséről.64 Az egész napos esemény házigazdája Széchenyi Géza gróf volt, aki kastélyában vendégül is látta az illusztris vendégeket. A Kossuth-szobor ma is eredeti helyén áll, a Széchenyi-szobor talapzatát azonban valamikor talán még az 1950-es években traktorral ledöntötték. A szobrot a helyi plébános megőrizte, majd az ő hozzájárulásával a Széchenyi család örökösei a művet az 1960-as években Dél-Afrikába vitték.65

Széchenyi Géza gróf mellszobra mindenesetre, úgy tűnik, szerencsésen átvészelte a háború óta eltelt évtizedeket. Ugyan eredeti talapzata feltehetően megsemmisült, de Ligeti Miklós kitűnő műve a lappangás hosszú évei után végre újra napvilágra került, és méltó emléket állít ennek a rendkívüli embernek.

133 kovacs7

A Széchenyi-szobor avatási ünnepsége Csokonyán 1906-ban, archív fotó, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, © Szépművészeti Múzeum 2022

 

 

(1) Vö. Jeszenszky Sándor: Háborús műtárgyveszteségjegyzékek, I–V. füzet. Kézirat, Budapest, 1952
(2) Vö. Mazányi Judit: Ligeti Miklós szobrászművész életműve. Doktori disszertáció, Budapest, ELTE BTK, 2005, 57., 61., 182. o., nr. 62.
(3) kozterkep.hu/18562/szechenyi-geza
(4) Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1901/1902. Katalógus száma: 117.
(5) Szalon Újság, 1908/19., 9. o.
(6) Az eredeti felvétel a Magyar Nemzeti Galéria Szobor Gyűjteményének fotóarchívumában található (ltsz. 4983.)
(7) Ligeti Miklós szoborműveinek gyűjteményes kiállítása. Budapest, Ernst-Múzeum, 1913, 38. tétel
(8) Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, ltsz.: 1931/1/2., museumap.hu/record/-/record/display/manifestation/oai-aggregated-bib5831806/44e1d39b-88cc-4bb3-9044-ede63b076ffe/solr/0/24/0/9/score/DESC
(9) N.n.: Ligeti Miklós, a magyar Rodin. In: Pesti Hírlap, 1904. november 24., 9–10. o.
(10) Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola évkönyve 1880–1930. Szerk. Helbing Ferenc. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1930, 86. o.
(11) Vö. Lázár Béla: Ligeti Miklós. In: Művészet, 1905/4., 256. o.
(12) Ligeti Miklós visszaemlékezései. Kézirat, Balatonlelle, hagyaték, 1937 k. Vö. Mazányi 2005, 29. o.
(13) Vö. Medvey Lajos – Csányi Károly: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Budapest, Mérnökök Nyomdája, 1939, 43–46. o.
(14) Mazányi 2005, 110skk.
(15) Vö. Prohászka László: Ligeti Miklós egyházművészeti alkotásai. In: Vigilia, 2002/10., https://web.archive.org/web/20160412145443/http://vigilia.hu/regihonlap/2002/10/prohaszka.html
(16) Ligeti az Andrássy családdal különösen jó kapcsolatot ápolt, a család több tagjáról is készített portrészobrot. Vö. Mazányi 2005, 57. o.
(17) Mazányi 2005, 57. o.
(18) Prohászka 2002
(19) MNL OL P 623. A VIII. 14. 49. Széchényi Dénes Lajosnak, 1880. október 16. Idézi Rébay Magdolna: Gróf Széchényi Dénes (1828–1892) gyermekeinek nevelése a családi levelezés tükrében. In: Szerk. Sasfi Csaba – Ugrai János. Iskola, művelődés, társadalom, Budapest, Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület, 2017, 250–265. o., 21. j.
(20) Széchényi Dénes: Adalékok a lovaglás tanításához. Pest, Heckenast Gusztáv, 1871, 16. o.
(21) Vö. Rébay 2017, 4. és 27. j.
(22) MNL OL P 623. A VIII. 14. 49. Széchényi Dénes Lajosnak, 1880. június 14. Idézi Rébay 2017, 23. j.
(23) Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. III. kötet. 1820–1920. Budapest, Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, 1926, 582–583. o.
(24) Lásd 18. jegyzet
(25) Széchenyi 1871, 47. o.
(26) Pesti Napló, 1897. május 13., 9. o. Az 1901. május 16-i pécsi lóversenyen Széchenyi Gézát szintén ott találjuk a nevezettek között. Vö. Pécsi Napló, 1901. május 16., 9. o. Az 1905 tavaszán megrendezett pécsi lovasversenyen Géza gróf ismét díjugratásban jeleskedett. Vö. Pécsi Közlöny, 1905. április 30., 9. o.
(27) Budapest, 1892. június 7., 4. o.
(28) Köztelek, 1895. szeptember 21., 1517. o., 219. ábra
(29) Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok. (Egy magyar vadász hitvallása). Budapest, M-érték Kiadó Kft., 2011, 543. o.
(30) Az utazás gazdasági tapasztalatairól Meyer könyvet írt 1883-ban: Ursachen der Amerikanischen Concurrenz: Ergebnissen einer Studienreise der Herren: Grafen Géza Andrassy, Géza und Imre Széchenyi, Ernst Hoyos, Baron Gabriel Gudenus und Rudolph Meyer. Berlin, Hermann Bahr, 1883
(31) Széchényi Imre – Somogyvári I.: „Amerikai levelek” egy hosszabb zárszóval, Budapest, Wilckens és Waidl, 1883
(32) Herkules, 1885. június 2., 6. o.
(33) Herkules, 1885. január 27., 7. o.
(34) Országgyülési almanach 1901–1906. Szerk. Sturm Albert. Budapest, Budapesti Tudósító, 1901, 110. o.
(35) Nimród, 1928, 114., 131., 154., 176., 194., 212., 233., 250., 268., 288. o.
(36) Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye. Szerk. Borovszky Samu – Csánki Dezső – Sziklai János. Budapest, Országos Monografia Társaság, 1914, 63. o. Vö: kastelyok.com/adatlap.php?details=85
(37) Országgyülési almanach 1897–1901. Szerk. Sturm Albert. Budapest, Budapesti Tudósító, 105. o.
(38) A gróf házasságkötéséről a napi sajtó is megemlékezett: Hazánk, 1901. augusztus 3., 7. o.
(39) Magyar Országgyűlés 1910–15. Szerk. Vásárhelyi Ferenc. Budapest, Jókai Könyvnyomdai Műintézet, 83. o.
(40) Koffler Károly: Ipari címtár. Budapest, 1935, 99., 126. o.
(41) Központi Értesítő, 1906. május 13., 831. o.
(42) Központi Értesítő, 1909. július 15., 1551. o.
(43) Somogyi Hírlap, 1917. május 17., 2. o.
(44) Köztelek, 1921. december 17., 1153. o.
(45) Uj-Somogy, 1927. május 10., 1. o.; Központi Értesítő, 1928. február 2., 85. o.
(46) 1911-ben Széchenyi Géza grófot a megye parlamentjében a központi választmány tagjai közé választották. Vö. Somogyi Hírlap, 1911. január 10., 1. o.
(47) Vadász-Lap, 1890. október 25., 399. o.; Vadász-Lap, 1893. október 25., 401. o.; Vadász-Lap, 1903. január 1., 9. o.; Magyar Vadászujság, 1929. szeptember 20., 363. o.
(48) Széchenyi Zsigmond 2011, 542–546. o.
(49) Géza gróf balesetéről a helyi sajtó is beszámolt: Székesfehérvár és Vidéke, 1910. december 17., 3. o.
(50) Magántulajdon, olaj, vászon, 70 × 60 cm, jelezve jobbra lent: Benczúr Gyula Budapest 1911; Kieselbach Galéria, 43. aukció, 2014. december 20., 203. tétel
(51) Justh Zsigmond: A magyar urak otthon. Gróf Andrássy Aladár homonnai várkastélya. In: Ország-Világ, 1887/28., 445–446. o.
(52) Justh 1887, 445. o.
(53) Lásd 3. jegyzet
(54) Szent-György Képes Sportlap, 1930. szeptember 25., 415. o.
(55) Uj-Somogy, 1930. augusztus 31., 1–2. o.
(56) A gróf házasságkötéséről a napi sajtó is megemlékezett: Hazánk, 1901. augusztus 3., 7. o.
(57) Lázár 1905, 259. o.
(58) Lázár 1905, 259. o.
(59) Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1904/1905. Katalógus száma: 8.; Ernst-Múzeum, 1913. Katalógus száma: 10. A források szerint a szobornak volt egy másolata a gróf erdőcsokonyai birtokán is. Vö. Rébay 2017, 192–193. o., no. 105.
(60) Magyar Nemzeti Galéria Szobor Gyűjtemény, ltsz.: 2581.
(61) Vö. kozterkep.hu/18564/szechenyi-gezane-es-lajos-fia
(62) Vállalkozók Lapja, 1905. június 7., 6. o.
(63) Magyarország, 1906. október 16., 4–6. o.; Pesti Hírlap, 1906. október 15., 1–3. o.; Somogyi Hírlap, 1906. október 16., 1–3. o.; Művészet, 1906/6., 422. o.
(64) Vasárnapi Újság, 1906. október 28., 702–703. o.
(65) Vö. Mazányi 2005, 197–198. o.; a köztérkép vonatkozó oldala szerint szerint a szobor elveszett: kozterkep.hu/17893/szechenyi-istvan