ANZIX: Az esztétika etika nélkül csak kozmetika

Szilágyi Róza Tekla

Ulay, polgári nevén Frank Uwe Laysiepen 1943-ban, a háború utáni Németországban született – családja közelről tapasztalta meg a történések súlyát, hiszen édesapja mindkét háborúban szolgált. A trauma nem csak szüleit viselte meg, 1968-ban ő maga is úgy döntött, hogy Németország komplikált politikai helyzetét és az ottani nyomasztó légkört Amszterdamra cseréli. Hogy aztán – persze közben igazi világutazóként – négy évtizeden keresztül itt éljen és dolgozzon, szerepet vállalva a város művészeti életében és a performansz-művészetre fókuszáló De Appel kulturális centrum létrehozásában. 

127 rozaanzix1

Ulay: S’he, 1973–1974. Auto-Polaroid, 7,9 × 7,9 cm, © ULAY Foundation

Ulay 2020 márciusának elején hunyt el, halála időpontjában már több hónapja együtt dolgozott az amszterdami Stedelijk Museum kurátori csapatával a 2020-as év végére tervezett hatalmas egyéni kiállításán – ami a szomorú történések következtében amellett, hogy az eddigi legnagyobb, kétszáz munkát bemutató retrospektív kiállítása, első poszthumusz tárlatává is vált. Ulayt sokan Marina Abramović-hoz fűződő viszonyáról és közös munkáikról ismerik – a pár tizenkét évig dolgozott együtt, kollaboratív performanszokat hoztak létre, szakításuk, majd néhány évvel későbbi meglepetés találkozásuk a kortárs művészeti világ talán legismertebb szerelemhez kapcsolódó története. Az amszterdami Ulay Was Here (Ulay itt járt) című kiállítás azonban nem csak a közös munkákból válogat – Ulay a Polaroid fotók pionírja volt, komoly szociális elkötelezettséggel és érzékenységgel az őt körülvevő világ iránt. Performanszok iránti érdeklődése a fotográfiában gyökerezett: önmaga fényképezése, különböző szerepek eljátszása, a női és férfi arc közti hasonlóságok és különbségek utáni kutatás fejlődött odáig, hogy a fotográfia egyre performatívabb használata színtiszta performanszművészetté lényegült karrierjében. Ulay éppen a koronavírus kezdetén halt meg – akkor, amikor az általunk ismert világ legnagyobb részét még nem alakította át a vírusfélelem és a távolságtartás. Ulay Was Here – de milyen szerencsés lett volna, ha a művésznek, aki sokszor a testek távolságán és közelségén keresztül kommunikálta gondolatait a világról, maradt volna ideje reagálni arra a távolságtartásra, amit manapság megélünk. 

127 rozaanzix2

Ulay / Marina Abramović: Imponderabilia (Kiszámíthatatlanság), 1997, © Marina Abramović Archives

 

Ulay was here, Stedelijk Museum, Amszterdam, 2021. május 30-ig

125_Lukacs5.jpg
Fogtam egy kalapácsot, és összetörtem a tükörképemet

Előkelő helyen szerepel az agressziót művészetükbe integráló nők sorában, fő médiumai a textil, saját teste, videó, végül a fény. Svájcban él, de magyarul álmodik.

Screenshot 2020-02-11 at 12.57.54.png
La Fête Permanente

A nyolcvanas évek művészete az utóbbi időben egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Az 1987-es documenta 8 performansz-szekciójának számos magyar vonatkozását feltérképezve1 és az esemény kontextusát felvázolva igyekszünk bekapcsolódni ebbe a munkába, és némileg árnyalni is az eddig kialakult képet.2

full_006172.png
Pszichiáter-tekintet

Gerevich József Szerelmek, múzsák, szeretők – Teremtő vágyak 3. című könyve egy sorozat harmadik darabjaként látott napvilágot. Az egymást szorosan követő, korábbi opuszokkal társítva – Teremtő vágyak - Művészek és múzsák (Noran Libro Kiadó, 2016), Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2. (Noran Libro Kiadó, 2017) – az írások egy közös esszékötetként is értelmezhetők, melyben így összesen 70 alkotásra inspiráló kapcsolat, művész és múzsa, illetve képzőművészpáros került bemutatásra.