Sarah Moon (1941–) divatmodellből lett autodidakta fotós: huszonöt évesen, hat év manökenkarrier után egyszerűen átállt a fényképezőgép másik oldalára. A barátnőiről készített portfóliók a Cacharel divatház után hamarosan eljutottak a Diorhoz, a Chanelhez és a Vogue-hoz, a Marie-Claire-hez is. Őt kérték fel az 1972-es Pirelli-naptár elkészítésére – a naptár történetében elsőként női fotós képeit bámulhatták az autószerelők a műhelyfalakon. Később filmeket, videóklipet is rendezett. Előszeretettel dolgozik japán ruhatervezőkkel, és mindenkivel, aki a trendek felett áll.

Sarah Moon úgy fotózza a nőket, mintha egy örökre megállított futó pillanatban lennének – egy se eleje, se vége történet közepén, elmosódott kontúrokkal, sokszor levágott fejjel. Az Örök Nőt akarja lekapni, az Örök Ruhában. Soha nem utazott sehova, Párizst használta helyszínként: üres lakásokat, gazdátlan, burjánzó kerteket, minden olyan helyet, ahol sallangmentesen, a kulisszák mögött, természetes közegeikben ábrázolhatja őket. Kedveli a félhomályt, a német expresszionista filmeket idéző atmoszférát.

Fekete-fehér polaroidjain sok az apró hiba, folt – a nem azonnal előhívott negatívokon jelenik meg ilyesmi. Az elmosódott kontúrok a hosszú záridőnek, a szándékosan bemozduló alanynak vagy a dupla expozíciónak köszönhetők. Néha üveg mögül fényképez. Ahogy nem törődik az idővel, nem törődik a hibákkal sem; meséket, álmokat fotóz, a képzelgés határán jár folyton. Mesterségéről azt vallja: hosszú órákat tölt a modellekkel, instrukció nélkül és egyre elkeseredettebben kattintgatja a gépet, a modellek pedig mosolyognak, próbálnak a kedvében járni, és soha nem tudja, hogy miért, de egyszer csak eljön a megfelelő pillanat, elkészül a tökéletes kép. Óriási szerepet tulajdonít a szerencsének, a véletlennek, a fények előre kiszámíthatatlan beesési szögének. A kedvességnek: Suzanne Moncur, kedvenc modellje és barátja szerint még az is kedves, ahogy levágja a képeken modelljei fejét.

A PasséPrésent (MúltJelen) életmű-kiállítás, melynek rendezésében ő maga is részt vett Fanny Schulmann kurátor mellett, öt filmje köré szerveződik, és ez alkalommal a divatfotókon kívül csendéletei, portréi, madár- és virágfotói, városi képei is láthatók.

PasséPrésent, Musée d’Art Moderne de Paris, Párizs, 2021. május 2-ig