Nemrégiben vetítették újra a Kárpáthy Zoltán című 1966-os filmet, amit a jelentős műgyűjteményt is magáénak tudható Várkonyi Zoltán rendezett. Minthogy színész is volt, magára osztotta a regénybeli főgonosz ügyvéd, Maszlaczky szerepét. Van a filmben egy érdekes jelenet, aminek elején a kamera hosszan pásztáz egy lélegzetelállító, freskókkal teli terem mennyezetén, majd látjuk az egész teret, benne egy dézsával – ez tehát a filmben egy nábobhoz méltó fürdőház a Kárpáthy-birtokon. A terem a valóságban is létezik, a Pozsonytól kb. 50 km-re található Vöröskő (Červený Kameň) várának Sala Terrenája, Pálffy (IV.) Miklós építtette itáliai mintára, itáliai építészekkel a 17. század közepén. A stukókkal gazdagon díszített, fiókos dongaboltozattal fedett teremben van két kövekkel, kavicsokkal kirakott grottácska, amelyek valaha vízjátékként működtek, csobogó kutakkal, vízmedencékkel. A padlót szintén kavicsokból rakták ki, a falmezőket és a mennyezetet freskók díszítik. Ezeken különböző ószövetségi és mitológiai vagy épp történelmi jelenetek követik egymást, lehetőleg valami vizes vonatkozással: például Hágárt látjuk, aki egy kutat talált a sivatagban, vagy Zsuzsannát, akit fürdés közben lestek meg a vének. A mennyezeti fő mezőben Minervát kísérő múzsák táncolnak, de a kor kedvelt ikonográfiai elemeként feltűnik Kleopátra is, aki az öngyilkosságot választja Antonius utáni bánatában – őt épp halálra marja egy kígyó. A freskók mesterét, Carpoforo Tencallát (1623–1685) csak nemrégiben kezdték kutatni, úgy is, mint aki meghonosította az észak-itáliai mintákat Közép-Kelet-Európa kastélyaiban és templomaiban.

A Sala Terrena a csiga- és kagylófüzérekkel, kavicsberakással, csillámló festéssel, mitológiai témájú domborművekkel, puttókkal, faunokkal és egyéb díszekkel, például egy illuzionisztikus, festett ajtóval és a rajta bekukkantó férfialakkal csodával határos módon megmaradt, így kerülhetett a boldog, a 68-as bevonulás előtt még a szocialista együttműködés jegyében zajló hatvanas években a magyar filmesek látóterébe. Várkonyi Zoltán humoráról árulkodik, hogy a filmben ő ügyvédként épp a kastély új urainak fürdővizét készíti elő, vödrökből önt vizet egy fadézsába, minthogy a történet szerint a cselédek mind elszeleltek, nem voltak hajlandóak a Kárpáthy Zoltánt kitúró új urat, a szívtelen telekspekuláns Kőcserepyt szolgálni. Sajnos a vízjátékok rendszere egy idő után már nem működött, így nem lehetett filmbeli poén az sem, hogy Szekfű Gyula leírása szerint a híres grottás hűtőzőterem „nevezetessége abban áll, hogy a belépő vendéget lefecskendezi, de szolgát és jobbágyot nem.”