HIEROS GAMOS

A zürichi Hauser & Wirth galéria Louise Bourgeois és Pablo Picasso műveiből rendezett közös kiállítást Anatomies of Desire, azaz A vágy anatómiája címmel. A tárlat több mint 90, fontos nemzetközi gyűjteményből kölcsönzött festményt, szobrot és papíralapú alkotást mutat be. Habár nagy valószínűséggel sosem találkozott egymással a két művész – más generációhoz tartoztak –, a tárlat központi eleme kettejük de facto összeházasítása és a „pár” fogalmának körüljárása. A képzeletbeli összeboronálás ebben a kontextusban nem alaptalan, hiszen mind Picasso, mind Bourgeois munkásságában fontos szerepet töltöttek be, mondhatni kulcsfontosságúak voltak a következő témák: férfi és nő, szexualitás, sőt a terhesség és anyaság is. A kiállítás célja így a Picasso- és Bourgeois-művek közötti párbeszéd, a munkáik közötti formai, tematikai és ikonográfiai párhuzamok és különbségek felfedezése. A fiktív párkapcsolaton belüli erőviszonyokat jól jellemzi, hogy míg Bourgeois valódi géniusznak tartotta Picassót, ő feltehetően sosem látta Bourgeois munkáit, aki az 1960-as és 1970-es évek Franciaországában még szinte ismeretlen volt. (Sz. R. T.)

Louise Bourgeois & Pablo Picasso: Anatomies of Desire, Hauser & Wirth, Zürich, 2019. szeptember 14-ig

137 ÉVE TÖRVÉNYEN KÍVÜL

Hosszú évek óta fennálló ellentmondás oldódott fel a leghíresebb barcelonai templom kapcsán. Annak ellenére, hogy a Sagrada Família már több mint 137 éve épül, csak most kapott építési engedélyt a spanyol város vezetésétől. A római katolikus templommal kapcsolatos, sokak számára hihetetlennek hangzó hírt a várostervezésért felelős Janet Sanz osztotta meg Twitterén. A katalán modernizmus megkerülhetetlen képviselője, Antoni Gaudí által tervezett templom építési engedélyéért 1885-ben, az építkezés megkezdése után három évvel még maga az építész folyamodott – azonban kérvényét akkor a városi tanács válaszra sem méltatta. Habár az építkezés még az előző században kezdődött, csak 2016-ban derült ki, hogy hivatalosan engedély nélkül zajlik – annak ellenére, hogy 2005-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a jelenleg is befejezetlen templomot. A mostani hír nem csupán azt jelenti, hogy az építkezés immár a hatályos törvényeknek megfelelően folytatódhat tovább, hanem azt is, hogy a városi tanács 4,6 millió euróval támogatja az építkezést vezető bizottságot annak érdekében, hogy a templom látogathatósága a továbbiakban is gördülékeny maradhasson. Így tehát a tervek szerint végleges állapotában 172 méterre magasodó templom építkezése 374 milliós költségvetésből folytatódik tovább, immár legálisan. (Sz. R. T.)

VERTIGO

A 60-as években az op-art meghódította a világot, de tündöklése viszonylag rövid ideig tartott, és csak az elmúlt pár évben kezdődött meg újrafelfedezése, újraértékelése. Ebbe kapcsolódott be a bécsi mumok is, ahol az irányzat vezéralakjai – mint Victor Vasarely, Bridget Riley és Jesús Raphael Soto – mellett előtérbe kerül a kinetikus műfaj, a magyar származású Nicolas Schöfferrel, valamint azok a 16–18. századi alkotások, melyek előképnek tekinthetők és azok a 19–20. századi művek, melyek közvetlenül hatottak az irányzatra. A kiállításon látható előképek között szerepelnek többek között Giovanni Battista Piranesi színpadképszerűen kidolgozott építészeti fantáziaképei (illuzionista hatásuk miatt), Marcel Duchamp optikai-kinetikus alkotásai vagy Josef Albers a geometria és a szín kapcsolatát vizsgáló művei. A kiállítás címét a latin eredetű vertigo szó adja, ami forgó irányú szédülést jelent az orvosi szaknyelvben. A kifejezés találó, hiszen a „szédülést előidéző” mozgás a szobrászat és a festészet területén is jelen van, amelyet a „valós” mozgás szempontjából különítünk el: míg az előbbi a kinetikus művészet jellemzője, de tágabb értelemben ebbe a körbe tartoznak azok a statikus alkotások is, amelyek a szó szoros értelemben nem mozognak, pusztán látszólagos mozgást idéznek elő. Ezeket a műveket pedig op-artnak nevezzük, melyeknek az alapját általában grafikai vagy különböző színek egymásra hatása vagy áttetszése adja. (L. Zs.)

Vertigo. Op Art und eine Geschichte des Schwindels 1520–1970, mumok, Bécs, 2019. október 26-ig