Artmagazin
full_006415.jpg

Artmagazin 115

A világtörténelemben ritkán fordulnak elő olyan különleges együttállások, mint amilyen mostani címlapunkra került. Hogy a holdra szállás évében megjelenjen egy olyan album, amelyen a legelső igazi David Bowie-szám, a Space Oddity is szerepel, és a lemezborítón Victor Vasarely egyik, űrkutatás által inspirált műve adja a Bowie-fej hátterét. A Space Oddity hőse egy olyan űrutazó, aki fentről a Földet kék golyónak látva már nem akar visszatérni, inkább megmarad az örök lebegés állapotában. Ehhez adja az áttűnés effektet Vasarely kilyuggatott tere – ne felejtsük el, hogy még a digitális technika előtt járunk, kézzel kellett megteremteni az illúziót, még nem lehetett komplett munkafázisokat gépekre bízni –, ez a fejezete a képalkotásnak épp valahol itt kezdődik. Mondhatni az űrprogram benne volt a levegőben, de akkor is különleges, hogy Bowie és Vasarely épp ebben kapcsolódtak össze. És innen nézve az is különleges, vagyis ez inkább érthetetlen, hogy a budapesti Vasarely Múzeum előtt nem állnak hosszú sorban a turisták és nincs tele az egész város Vasarely-plakátokkal. Első cikkünk mindenesetre a most ott látható holdra szállás kiállításról szól, majd rögtön utána egy harminc évvel későbbi jelenséget, az 1999-es teljes napfogyatkozást témául választó és az ekkor készült privát fotókat is bemutató kiállítást ajánlunk – Dunaújvárosban. Aztán interjú következik egy olyan művésszel, a holland Erik Kesselsszel, aki talált fotókból csinál saját műveket, majd Salgótarjánba látogatunk, ahol még elég nagy sűrűségben tanulmányozható az űrkorszak magyar építészete, úgy is, mint annak az utópiának egy-két megvalósult eleme, amelynek kulcsmondata így hangzott: a határ a csillagos ég.

Ahogy lassan halványul annak a képe, aki ezt harsogta, úgy jöhet elő egyre inkább a mondat metafizikus költőisége, és úgy tudunk egyre több szépséget felfedezni nemcsak a modernista, de a szocreál építészetben is. Két, a korszakhoz kapcsolódó életműről is írunk: Balázs Jánosról, a salgótarjáni cigány festőről, aki médiumként, szinte sugallatra öntötte gyorsan képekbe azt a mondavilágot, ami a kis pécskődombi vályogházakkal együtt tűnt el, és Barta Lajosról, akinek életművében az a különleges, hogy pontos leképezése az akkori időszak skizofréniájának. És ahogy idővel Sinkovits Imre legemlékezetesebb szerepe az lett, hogy ő Törpapa hangja, Barta Lajosról is kiderül, hogy tulajdonképpen mindenki ismeri, hiszen ő csinálta a gellérthegyi játszótér inkább kis dinoszauruszoknak látszó kőlovacskáit. Nagy életútinterjúnk hősnője Drozdik Orsolya, az ő gyerek- és fiatalkora is ezekben az években játszódik, csak nála azt kísérhetjük végig, hogyan lehet a női szempontot uralkodóvá tenni nemcsak a saját művészeti gyakorlatban, hanem az emlékezésben is. Következő témánk egy Christian D ior-kiállítás; a róla szóló cikkben érdekes történeti adalék, miért is tüntettek Dior ellen a feministák. Az ötvenes évekről, a diktatórikus rendszer kiépítésének elején tapasztalható zavarokról szintén érdekes adalékokat kapunk egy fontos gyűjtőről szóló emlékezés kapcsán. Dr. Fettick Ottót, az Iparművészeti Múzeum egyik legnagyobb adományozóját ugyanis perbe fogták a halála után, ráadásul az állam saját magától kobozott el értékeket a sok tanulsággal járó történetben.

Végül „könyvekrül”: vagy inkább a londoni Phaidon Press kortárs textillel foglalkozó összefoglaló könyve kapcsán egy magyar hibrid objektről, és egy furcsa formai megoldású emlékező kötetről, amely 111 lábjegyzetben foglalkozik a szerző apjával, aki nem más, mint Makovecz Imre. Ha elfogadjuk, hogy a Makovecz-épületek közül a paksi templomot Darth Vader (vagyis Luke Skywalker apja) kastélyaként emlegeti a nép, máris ott lehetnénk megint az űrben, csak nem a tudomány, hanem a fantasy segítségével. De közben inkább teljesen földi érzésekről esik szó, például apák és fiúk viszonyáról, vagy arról, égben köttetett barátságok milyen hétköznapi módon képesek felbomlani.

T. T.

 

TARTALOM:

4 – 5
ARTANZIX

6 – 11
Kiállítás
Lépold Zsanett: MIRE IS JÓ A TUDOMÁNY,
AVAGY A HOLDRA SZÁLLÁS MŰVÉSZETI HOZADÉKAI

12 – 13
Kiállítás
Barakonyi Szabolcs: ANALÓG NAPFOGYATKOZÁS

14 – 19
Interjú
Mucsi Emese – Szilágyi Róza Tekla: MÁR EBÉD ELŐTT TÖBB KÉPET
FOGYASZTUNK, MINT BÁRKI A 18. SZÁZADBAN, AKÁR EGÉSZ ÉLETÉBEN
Erik Kessels

22 – 29
Artmagazin loves vidék
Végh Árpád: SALGÓTARJÁN, A KORTÁRS MŰEMLÉK

30 – 35 Újrafelfedezett életművek
Zöldi Anna: BALÁZS JÁNOS
„Magyar nemzetünk egyik szellemóriása”

36 – 41
Kiállítás
Gréczi Emőke: BARTA LAJOS ÉS A RENDSZER, AMI JUTOTT NEKI

42 – 53
Interjú
Topor Tünde: FESTETTÜK A NYÁRI KERTBEN A TÉLI TÁJAT
Beszélgetés Drozdik Orsolyával – 1. rész

54 – 60
Divattörténet
Egri Petra: DIOR IN BRITAIN

62 – 71
Gyűjtéstörténet
Horváth Hilda: A HALÁLA UTÁN PERBE FOGOTT MŰGYŰJTŐ ESETE
Emlékezés dr. Fettick Ottóra (1875–1954)

74 – 75
Egy kép
Szilágyi Róza Tekla: T-VITAMIN
Kiss Adrián a Phaidon Press kötetében

76 – 77
Gutenberg-galaxis
Fáy Miklós: A MAKOVECZ A MI VAJUNKAT ESZI
Makovecz Benjamin: Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről

78 – 79
ARTANZIX