SZLÁVOK, TATÁROK ÉS TÓT ENDRE SZLOVÉNIÁBAN

Az idén 33. alkalommal megrendezett Ljubljanai Grafikai Biennálé főszervezőjeként, kurátori szerepben debütál az eddig kiállítóként, publikációk szerzőjeként és szerkesztőjeként, valamint performansz-előadások alkotójaként aktív Slavs and Tatars nemzetközi hírű művészeti kollektíva. Az egykori berlini fal és a kínai nagy fal nyugati oldala közötti művészeti élet, az eurázsiai régió népeinek – nevük is innen ered – művészete iránt érdeklődő csoport a szatírát – mint a grafikai nyelv egy formáját – választotta a biennálé központi témájának. A szatíra a Slavs and Tatars értelmezésében egyszerre tekinthető közkedvelt filozófiai formának, harapós kritikának és moralizálásra hajlamos, konzervatív műfajnak, amely az autoritárius uralom időszakában virágzik leginkább. Az esemény 35, a régióból – Szlovénia, Lengyelország, Ukrajna, Grúzia, Bulgária – és a szélesebb nemzetközi közegből – Kína, Irán, USA és Anglia – érkező kiállítója között magyar névként Tót Endre is szerepel. A magyar művész személyes prezentációt tartva, Ten Questions című munkájának lengyelre fordított adaptációjával vesz részt a biennálén. A nemzetközileg elismert alkotók mellett a kurátorok kifejezett figyelmet fordítanak az ismeretlen és fiatal alkotók részvételére – sőt, a művészeti világban kevésbé alkalmazott műfajként a standup comedy műfaja is teret kap a júniustól szeptember végéig tartó művészeti szemlén. (Sz. R. T.) 

Ljubljana Biennial of Graphic Arts 33rd Edition: Crack Up – Crack Down, Ljubljana, 2019. szeptember 29-ig

MONUMENTÁLIS KÁRPITOK 

A ghánai származású El Anatsui monumentális szobraival/installációival nemcsak a Velencei Képzőművészeti Biennálén – ahol 2015-ben megkapta az életműért járó Arany Oroszlán-díjat – találkozhatunk, hanem a müncheni Haus der Kunstban is, ahol a művész öt évtizednyi munkásságának eddigi legnagyobb és legátfogóbb válogatása látható. A nemzetközileg (el)ismert alkotó retrospektív kiállításának kurátora az idén márciusban elhunyt Okwui Enwezor (a négy évvel ezelőtti Velencei Biennálé meghívott kurátora), valamint Chika Okeke-Agulu. Anatsui művészete Afrika kulturális tradícióiból és a földrészt érintő történelmi eseményekből, társadalmi problémákból táplálkozik – alkotásai többek között a posztkolonializmus, a társadalmi és kulturális különbségek, valamint a környezettudatosság kérdésköreit dolgozzák fel. Az alkotó különböző anyagokat és megmunkálási eszközöket sorakoztat fel: dolgozott többek között égetéssel, láncfűrészes faragással, mindezt agyag és fa anyagok felhasználásával. A kiállításon az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek végéig tartó, kevésbé ismert faszobrok és fali domborművek, az 1970-es években jellemző kerámiák, valamint rajzok, nyomatok és vázlatok is megtalálhatók. Továbbá a legújabb alkotások is főszerepbe kerültek, azaz az utóbbi időben jellemző anyagok, az ipari termelésből visszamaradt hulladékok – mint például alkoholos palackok kupakjai és konzervdobozok fedelei – felhasználásával készült szobrok/installációk. Az összenyomott, -préselt, kilapított hulladékot vörösdróttal, majd kente szövéssel összeköti, és a mozaikszerű kompozíciók felületére időnként fest is. Az így létrejövő csillogó, monumentális „kárpitok” fenséges, impozáns jelenlétükkel és káprázatos színeikkel Anatsui leghíresebb darabjaivá váltak az elmúlt években. (L. Zs.) 

El Anatsui: Triumphant Scale, Haus der Kunst, München, 2019. július 28-ig

MEGFESTETT VISELETEK

Csodás részletességű festmények előtt állva, szinte érintés nélkül is érezzük ujjbegyeinkben a finoman kidolgozott posztók, tüllök és csipkék textúráját. Az alapításának századik évfordulóját ünneplő spanyol divatház, a Balenciaga éppen ennek az élménynek, divat és festészet találkozásának szentelt egy, a madridi Museo Nacional Thyssen-Bornemiszában bemutatott kiállítást. Az egész nyáron látogatható, a múzeummal együttműködésben megvalósuló tárlaton többek között Francisco Goya, El Greco, Francisco de Zurbarán alkotásai kerülnek párhuzamba Cristóbal Balenciaga szatén, selyem, ezüstfonál, taft és gyöngy kreációival. Balenciaga egész munkássága alatt inspirációként tekintett a spanyol kultúrára és művészettörténetre – most a szerencsés látogatók saját szemükkel is láthatják, hogy modern kreációi milyen sok ponton emlékeztetnek a 16–20. századi spanyol festők által megfestett textíliákra és ruhakölteményekre. A kiállítás anyagában több olyan Balenciaga-darab is van, amelyet még sosem láthatott a közönség. A történelmi viseleteket újraértelmező ruhák magukon hordozzák az inspirációul szolgáló papi öltözékek vonalvezetését, a flamencoruhák finom rebbenéseit, a nemesi ruhák arányait és elegáns burjánzását. (Sz. R. T.) 

Balenciaga and Spanish painting, Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, Madrid, 2019. szeptember 22-ig