Artmagazin 114
Júniusi számunk a múltkorrigálás jegyében állt össze. Címlapunkon olyan mű szerepel, aminek jelentésrétegeit hosszú éveken keresztül lehet majd felfejteni, miközben újabbak és újabbak rakódnak rá. Bármennyire szokatlan is ez egy piros, 3D nyomtatással készült lányfej esetében, ez a szobor az ország egyik legfontosabb emlékműve. Molnár Csilla országa vagyunk. Ahogy régebben Izsó Petőfije, ma az 1945 utáni első magyar szépségkirálynő- választás később öngyilkosságot elkövetett győztesének arca, illetve a róla készült Pauer-szobor Eperjesi Ágnes-féle átirata tűnik a legadekvátabb magyar emlékműnek. Persze mégiscsak Pauer Gyulának köszönhetjük, hogy annak a korszaknak, a rendszerváltást már csírájában magában hordó időszaknak lett egy olyan lenyomata, amit utána értelmezni, öltöztetni, félre- vagy kiállítani lehet, illetve rávilágítani arra, hol romlott el egy már eleve egyensúlytalan viszony.
Épp erről szól a Fészek Galériában elhangzott megnyitóbeszéd is, amit közlünk. Egy másik írásunk azt járja körül, hogy a Velencei Biennálé idei magyar szereplője, Waliczky Tamás a múltban eldőlt dolgok helyett hogyan vázol fel visszamenőleges lehetőségeket azokban a gondolatkísérletekben, amelyek végül a technológiai fejlődés és a tárgyalkotási folyamat más-más fázisát mutatják, némiképp a Viszsza a jövőbe filmek mintájára. Sugár János nyolcvanas évekbeli grafikái is furcsa viszonyban vannak az idővel, tudjuk, hogy Sugár ambíciója az volt, hogy a húsz évvel későbbi világot képezze le. Vagy legalábbis úgy képezze le a saját korát, ahogy azt szerinte húsz évvel később csinálná. Lakner Antal műveinek értelmezéséhez pedig jó tudni, hogy miközben elképesztő technológiai fejlesztések zajlanak azért, hogy a jövőben a kisujjunkat se kelljen mozdítani, közben egy másik szféra, a művészek, már azon dolgoznak, hogyan orvosolják az emiatt várható bajokat. Múltkorrekció a Fortepan archívum kitalálása és működtetése is. Elképesztő többlettudás birtokába kerültünk, mert valakiknek kipattant az agyából a fotózás miatt felgyülemlett és régebben még kidobásra ítélt képanyag megmentésének gondolata, és megteremtették a közös újrahasznosítás feltételeit. Egyszerűbb eset, amikor életművek elfeledett vagy elveszettnek hitt művei kerülnek elő és ágyazódnak a köztudatba, mint ahogy egy Magyarországon karriert csinált, olasz festőművész, Marastoni Jakab képei is.
Megnézzük azt is, mi történik Amerikában, a legnagyobb impresszionizmusfogyasztó országban egy eddig háttérbe szorult festőnővel, akire csak újabban esik annyi fény, mint eddig férfi pályatársaira. Egy állandó kiállítás újrarendezéséről is írunk, ami miatt megváltozhat majd a képünk a századfordulós Bécsről, és arról, hogyan született meg a modernizmus. Végül pedig arról való tudásunk íródik át egy könyv segítségével, hogy volt-e, van-e feminista művészet Magyarországon. Azért e számunk illusztrációit ebből a szempontból is figyelmükbe ajánljuk. Lehetne az a mottója: Marastoni Jakab Görög nőjétől Várnagy Ildikó Éva menekülése a Paradicsomból című, mára megsemmisült szobráig.
T. T.
TARTALOM:
4 – 5
ARTANZIX
6 – 7
Biennálé
Szilágyi Róza Tekla: PANASZOPERA A PSZEUDO-STRANDON
8 – 11
Biennálé
Schneider Ákos: GÉPEK A FANTAZMAGÓRIÁN TÚL
Waliczky Tamás Képzelt kameráiról
12 – 15
Kiállítás
Lépold Zsanett: A JÖVŐ OTTHONA
Lakner Antal a temesvári Art Encountersben
16 – 22
Esszé
Geskó Judit: KÍSÉRLETI VAGY KOGNITÍV
Sugár János sokszorosított grafikái
26 – 34
Interjú
Topor Tünde – Winkler Nóra: A KÖZÖSSÉG EREJÉT KIHASZNÁLÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK NAGY HÍVE VAGYOK
Beszélgetés Virágvölgyi Istvánnal, a Fortepan-kiállítás kurátorával
36 – 40
Kiállítás
PÁTOSZ ÉS KRITIKA
Eperjesi Ágnes: Pauer Gyula Magyarország szépe 1985 című szobrának kontextusairól (részlet)
Adamik Luca: Érezzem megtiszteltetésnek
42 – 48
Tanulmány
Hornyik Sándor: A NŐ KÍSÉRTÉSEI
Tatai Erzsébet „feminista olvasókönyvéről”
50 – 56
Gyűjtők, gyűjtemények
Ébli Gábor: A NAGY VISSZATÉRÉS
Kiállítássorozat a Böhm-gyűjteményből
58 – 63
Alig ismert életművek
Murádin Jenő: ÚTJELZŐK MARASTONI JAKAB NYOMDOKAIN
64 – 71
Kiállítás
Kovács Ágnes: BÉCS 1900 A modernizmus eredete
72 – 77
Kiállítás
Fáy Miklós: NŐK FÜLÉBEN AZ A VALAMI
Berthe Morisot-kiállítás Dallasban
78 – 79
ARTANZIX
A KÖZÖSSÉG EREJÉT KIHASZNÁLÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK NAGY HÍVE VAGYOK
Rengeteg fotó a falakon, termek hosszú sora. Néha egy-egy vörös vonal jelöli ki a megállókat, ahol egyes jelenségek kicsit részletesebben is kifejtésre kerülnek. A történelmünket tekintjük át, és azt, milyen volt benne gyereknek, fiatalnak, felnőttnek, öregnek lenni. A folyamatosan gyarapodó Fortepan archívum képei között vagyunk, a Nemzeti Galériában.
A nő kísértései
A lehetetlen megkísértése című kötet nem festőnőkről és nem is nőművészekről, hanem alkotó nőkről szól, illetve azokról a lehetséges szerepekről, amiket eljátszhatnak.
A NAGY VISSZATÉRÉS
Magángyűjteményeket bemutató cikkeink sorában most ismét egy orvosértelmiségi gyűjtemény kerül górcső alá, pontosabban végigvesszük, milyen út vezetett egy Erdélyből Németországba áttelepült, otthoni képeit hátrahagyni kényszerült gyűjtő esetében az újrakezdéstől a németországi bemutatkozásokon keresztül a határokon átívelő kiállítássorozatig magyarországi és romániai helyszíneken. Egy, a különböző kulturális értékekre nagy fogékonyságot mutató, nemzetit a nemzetiségivel és nemzetközivel ötvöző, a klasszikus modern mellett a kortárs művészethez is elkötelezetten viszonyuló gyűjteményről írunk a hazai első bemutatkozás alkalmából.
ÚTJELZŐK MARASTONI JAKAB NYOMDOKAIN
Marastoni Jakab nevét mint iskolaalapítóét inkább ismerjük, mint azt, hogy ő maga miket is alkotott. Ezért megy szenzációszámba, ha előkerül tőle mű, legyen az akár dagerrotípia, akár festményportré. Külön érdekesség, hogy az újonnan felbukkant két kép egy úgynevezett „akadémiai fond”-ban lappangott egészen 1971-ig, mostanáig pedig a kolozsvári képtár raktárában pihentek láthatatlanul.
BÉCS 1900
A női test kiszabadítása a halcsontos fűzőből milyen összefüggéseket mutat a szecesszióval, vagyis a kivonulással a konvenciók szorításából? Az új utak keresése új műfajok megjelenésével, vagy akár a pszichoanalízissel? Új kiállítás a Leopold Museumban.
NŐK FÜLÉBEN AZ A VALAMI
1945 óta negyven Monet-, harmincnégy Degas-, huszonegy Renoir-kiállítás volt az Egyesült Államokban. Berthe Morisot meg egyetlenegy. Illetve most már kettő.
KÍSÉRLETI VAGY KOGNITÍV
Vannak műcsoportok, amelyek egy tömbként tudnak kiemelkedni a részleges feledés gödréből, és tudják átrajzolni egy korszakról alkotott képünket. Ilyen jelenség volt májusban a Sugár János kb. harminc évvel ezelőtt készült grafikáit bemutató kiállítás az Art Quarter Budapest tereiben.
A jövő otthona
Temesvár egyre érdekesebb hely, mind a színház, mind a képzőművészet iránt érdeklődők számára. Kortárs képzőművészeti élete is egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap, amiért mindent meg is tesz, hiszen idén már harmadszor rendez biennálét, tavasszal nyitott meg a Calina Alapítvány jóvoltából a Kunsthalle Bega, és tavaly ősszel a biennálét szervező Art Encounters Alapítvány is előrukkolt egy kiállítótérrel, ahol jelenleg Lakner Antal kiállítása látható.
PANASZOPERA A PSZEUDOSTRANDON
Az idei Velencei Képzőművészeti Biennálé Arany Oroszlánját a Litván Pavilon operaperformansza nyerte.
GÉPEK A FANTAZMAGÓRIÁN TÚL
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennálén a Magyar Pavilonban Waliczky Tamás újmédia-művész munkái láthatók, aki olyan kamerákról készített képeket, amelyek sohasem léteztek. Lehívódtak a virtuális valóságból, hogy a „mi lett volna, ha?” történelmietlen kérdésére adjanak választ, legalábbis ami a látvány leképezésének történetét illeti. Nem véletlenül kértük, hogy minderről olyan szerző írjon, aki a spekulatív design kutatója.
Tündérország; ott van a világnak vége, A tenger azon túl tűnik semmiségbe
Majdnem lemaradtam életem egyik legfontosabb könyvéről, mert amikor év elején magyar Bauhaus-tagokról kerestem szakirodalmat egy olyan kerekasztal- beszélgetéshez, ami Nők a Bauhausban címmel került megrendezésre, láttam, hogy létezik, de a címe alapján azt hittem, valami regényes életrajzszerűség, minek is rendeljem meg.
PÁTOSZ ÉS KRITIKA
1985-ben szépségversenyt rendeztek Magyarországon, amelynek máig ható művészeti vonatkozása, hogy a helyezettekről szobor készült, és Pauer Gyula műtermében gipszmintát vettek a meztelen testekről. Fotósok is felbukkantak (például Fenyő János), akik végül egy külföldi szoftpornó újságnak eladták az ott készített képeket. A szépségkirálynőnek választott Molnár Csilla később öngyilkosságot követett el, amelynek pontos okait film, könyv és rengeteg újságcikk próbálta feltárni. Röviden összefoglalva ezek a régmúlt előzményei Eperjesi Ágnes dramatikusan felépített kiállításának, amely a Fészek Galériában és a Fészek Klub Herman-termében látható június 14-ig, és amelynek fő darabja Molnár Csilla vörös büsztje. A megnyitóbeszédet Adamik Luca modell mondta, ezt közöljük most, illetve előtte még egy részletet abból a szövegből, amely a kiállításhoz tartozó kiadványban jelent meg.