ANGOL TÁJAK NÉMET FÖLDÖN

Thomas Gainsborough (1727–1788) életművén keresztül mutatja be pontról pontra a modern tájkép születését a Hamburgi Kunsthalle tavaszi kiállítása. Noha Gainsborough mint portréfestő vált igazán ismertté és keresetté azon előkelő körökben, akik nyáron Bath fürdőit látogatták, télen pedig Londonban töltötték a báli szezont – örök szenvedélye a tájképfestészet maradt, amiben kísérletező kedvét nem korlátozták a gazdag megrendelők elvárásai. A dél-angliai születésű festő a holland tradícióból kiindulva a mélységábrázolás és az atmoszférateremtés mestere lett. Angol tájképfestő elődeihez hasonlóan készített plein air vázlatokat is, de ami olajjal a vászonra került, az csak a kor divatos tájképi kertjeihez hasonló, tökéletesített természet lehetett. Felfedezte, hogyha porított üveget kever az olajfestékbe, akkor áttetszőbb és ragyogóbb színt kap, néha pedig terepasztalhoz hasonló tájkompozíciókat készített a különféle hangulatok megragadására. Hogy minél életszerűbbé tegye tájfestményeit, olyan kukucskálódobozokat (Guckkasten) szerkesztett, amelyekben az üvegre festett látképet hátulról, különféle szűrőket alkalmazva világította meg. De nemcsak a látvánnyal folytatott kísérletezései érdekesek. Legkonvencionálisabbnak tűnő portréi, mint amilyen az Andrews házaspár esküvője alkalmából festett idill, egyben kordokumentum is. A festmény felét elfoglaló tájábrázolás pontos képet nyújt az angol vidék rohamos átalakulásáról. Rögzíti az addig közösen használt legelők elkerítésének folyamatát, a gépiesen sorjázó asztagok pedig már a gőzgépek megjelenését hirdetik a kor egyik mintagazdaságában. (Sz. R.)

Thomas Gainsborough. Die Moderne Landschaft, Hamburger Kunsthalle, Hamburg, 2018. május 27-ig.

AZ ELVESZETT LE CORBUSIER

Február elején húsz perc alatt süllyedt el egy, a párizsi Pont d’Austerlitz alatt parkoló különleges betonuszály. Az 1910-ből származó, 70 méter hosszú hajótestet 1929-ben Le Corbusier tervei szerint alakították át modern hajléktalanszállóvá: 160 ággyal, tusolókkal, csaptelepekkel, konyhával és egy apró kerttel is felszerelve a hajótestben, illetvetesten létrehozott betonépületet. Az egykori szénszállító uszályt leselejtezésekor Madeleine Zillhardt festőnő vásárolta meg az Üdvhadsereg számára, egy jó áron eladott rajzából, és egy másik festőnőről nevezte el, barátnőjéről, Louise Catherine Breslauról, aki nem sokkal azelőtt halt meg tüdőbajban. A használaton kívüli betonuszályt a párizsi városvezetés 2008-ban műemlékké nyilvánította. A Louise Catherine nevét viselő egyesület pedig múzeumot és kulturális centrumot szeretne nyitni benne 2019-ben. Már épp a renoválást végezték, amikor – ahogy az építész örökségéért felelős Fondation Le Corbusier által kiadott hivatalos közleményből megtudhatjuk – a Szajna vízszintje hosszú áradás után gyors tempóban csökkenni kezdett. Az uszály a vízszint emelkedésekor közel sodródott a parthoz, ahol az áradás elhaladtával egyre alacsonyabbra kerülve valamilyen idegen tárgynak ütődött és léket kapott. A tervek szerint azonban hamarosan felszínre hozzák, felmérik a károkat, és ezek mértéke határozza majd meg, hogy nyílhat-e úszó kiállítás a korai beton műemlékben jövőre. (Sz. R. T.)

HINTABIRKA

A hintaló ikonikus gyerekjáték, aminek tervezésében nem nagyon lehet újat mutatni, a legtöbb lehetőséget már rég kiaknázták. Leszámítva azt az opciót, hogy más állatok adják az alapformát, és akkor az elnevezés is felülíródik. Nagy-Mihály Márk dizájner a Hintabirka esetében a játék bútor egyik alapanyagát, a nemezt választotta kiindulásnak, így került a ló szerepkörébe a juh. A még éppenhogy felismerhető kos- vagy bárányformát a tradicionális, kézzel készített anyag gyári eljárású változatával, műszaki nemezzel (amit a köznyelvben csak filcként emlegetünk), borította be, világosan utalva ezzel a tárgy ülőalkalmatosságszerű rendeltetésére is. A Hintabirkát a HUNGEXPO OTTHONDesign kiállításán lehet kipróbálni – felnőtteknek is. (L. Zs.)

OTTHONDesign, HUNGEXPO Vásárközpont, 2018. április 11–15.

TITKOS KERTEK

Nyári, nagy sikerű zöld számunk, illetve a magazinban korábban többször is megidézett művészkertek juthatnak eszünkbe a Designers Guild Giardino Segreto nevű új textilkollekciója láttán. A titkos kert szókapcsolat nagy ihlető erejű, Olaszországot északtól délig beterítik az így elnevezett romantikus kis szállodák, nem beszélve Frances Burnett 1911-ben írt gyerekregényéről, amiből Agnieszka Holland 1993-ban filmet rendezett ezen a címen. Tricia Guild angol dizájner pedig az általa létrehozott „finom életmód” lakberendezési márka számára tervezett mintákat e gyűjtőnév alá. Kiindulópontja az impresszionisták kertszeretete volt, a gondozott, alakított táj, ami helye is, témája is az alkotásnak. Így a természet kifejezetten festői ábrázolásban jelenik meg tapétáin, szőnyegein, a párnákon. Puha, épp szétolvadó felhők, lágyan festett virágok, végtelen kék egek, üde friss zöldek – belőlük áll a Titkos kert. (W. N.)