ART DECO ŰRJACHT

Talán a Star Wars-filmekben van a legtöbb menő antré, Dryden Vos érkezése a Han Solo-sztorit bemutató legújabb filmben pedig még ezek között is emlékezetes. A Vörös Hajnal bűnszervezet középvezetője First Light nevű exkluzív űrjachtjával szinte hangtalanul, mégis lenyűgözően siklik be Solo és űrcsempésztársa, Tobias Beckett látómezejébe. Látszik, hogy a film művészettörténetben jártas látványtervezői itt élhették ki magukat igazán. Az art deco formajegyeket idéző, felhőkarcolószerűen magas, fekete járművel és annak belsőépítészeti megoldásaival a Star Wars-sorozat egyik alapvető filmes referenciájára, Fritz Lang Metropolisára emlékeztetik a nézőt. A különleges galaktikus ritkaságokat is gyűjtő, kifinomult ízlésű Dryden Vos dolgozószobáját a jacht tetejére helyezve egy penthouse és egy wunderkammer keverékeként mutatják be. (Hát, igen, ő nem egy Jabba.) A központi íróasztal egy Sith-templomból lopott obszidiántömbön nyugszik. Körülötte a tárlókban, állványokon láthatók a hat szegmensre osztott gyűjtemény darabjai, amelyek a galaxis történelmének kiemelt pillanataihoz köthetők: ősi misztikus relikviák; törzsi emlékek, hatalmi jelképek, idolok; korai csillagtérképek, armilláris gömbök; technológiai eszközök; ékszerek, drágakövek; páncélok, fegyverek. Kell ennél tökéletesebb helyszín egy stílusos kilépőhöz? (M. E.)

BÁTOR HÁROMSZÖG

Családi nyaralások egyre népszerűbb célpontja a bolgár tengerpart, de a főváros is különleges szórakozást kínál a gyerekekkel utazóknak. A szófiai gyerekmúzeum, a Muzeiko csupa üveg, világos épületébe hatalmas színes buborékok ékelődnek, mintha gigantikus piros, sárga és zöld lufik szorultak volna be az épületszárnyak közé. A 20 millió dolláros amerikai segítséggel épült „csodák palotája” jellegű múzeum minden tekintetben 21. századi, abszolút környezetbarát és energiatakarékos működtetésű, a tudományos kutatásokra alapozott természettudományi, régészeti vagy korai fejlesztési szekciók pedig elképesztően jól néznek ki. Az utóbbi például a gyerekek minden érzékszervét igénybe vevő interaktív épített táj, ami a szivárvány minden színében pompázik – erőteljes kontrasztot alkotva a város inkább szürkének mondható, kissé lepukkant szocialista lakótelepeiről érkezők szemében. A játszva tanulásban a gyerekeket a házigazda, egy okos, bátor és jó kiállású háromszög (amennyiben egy síkidom esetében mondhatunk ilyet) segíti, akinek problémamegoldó képességét nagyban javítja, hogy két gyors lábán képes az időben előre és vissza is utazni, valamint veszély esetén bármely háromszögletű dologba belesimulni. A cirill betűk se riasszanak el senkit, a múzeum kétnyelvű, és a legtöbb izgalmas játékhoz, például az utcahosszan futó zenélő kerítéshez sem nyelvtudásra, csak kreativitásra van szükség. (Sz. R.)

Muzeiko. Amerika for Bulgaria Children’s Museum, Szófia, Prof. Boyan Kamenov Str. 3.

HAJTOGATOTT HÁZIMOZI

Akik a hatvanas-hetvenes években voltak gyerekek, általában nosztalgiával emlékeznek a tévé helyett diavetítéssel töltött estékre. Megvolt a varázsa az elsötétített szobának, az állandó vitának: hova akasszuk fel a lepedőt, amire vetíteni lehet, hogyan kell befűzni a filmtekercset, ki tekeri a gombot és ki olvassa a szöveget. A vetítők aztán szép lassan eltűntek a süllyesztőben, bár időnként újra és újra felkapta a retróhullám és újragyártották a gépeket a diafilmklasszikusokkal együtt, amiket a legjobb magyar grafikusok készítettek évtizedeken át Lengyel Sándortól, Rónai Éván és F. Győrffy Annán át Dargay Attiláig. Noha jó ideje már online is elérhető a filmek nagy része, az otthoni mozizás hangulatát nem hozzák vissza. Kőrös Benedek rendkívül egyszerű, de hatékony megoldást talált a problémára. „Lapraszerelt” diavetítői külsejükben is megidézik az eredeti (gyorsan felforrósodó fémházú) Elzett-gyártmányt és a hetvenes évek szögletes változatait. A Mese vetítők bármelyikével viszont akár négy órán át vetíthetünk (ha bírják a hangszálaink) anélkül, hogy túlhevülne, beépített pluszlencséjének köszönhetően pedig az élességet sem kell pillanatonként utánaállítani, mint a régebbi modelleknél. A víz- és kakaóálló (!) színes kartonból vagy polimerlapokból és 3D nyomtatással készült mechanikai elemekből alig fél óra alatt összeállítható a kiválóan működő vetítő, úgyhogy érdemes előkaparni a régi filmtekercsek pincében-padláson rejtőző dobozát. (Sz. R.) 

KÖZÉPFÖLDE KRÓNIKÁSA

Az ötvenes évek óta először rendeztek kiállítást J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura trilógia és A hobbit szerzőjének hagyatékából. Középfölde megálmodója és népeinek, a babók, törpék, tündék, orkok, félszerzetek történelmének krónikása olyan fantáziabirodalmat épített, aminek meglepő módon a szövegeken túl nagyon is kézzelfogható emlékei maradtak ránk. Tolkien kutatói alaposságáról és sokoldalú művészi tehetségéről, például remek rajzkészségéről és akvarelltechnikájáról tanúskodnak a kitalált birodalomhoz készített részletes térképek, az általa kidolgozott mesterséges nyelven – tünde nyelvjárásban – írt kalligrafikus szépségű „forrástöredékek” és a szerző saját könyveihez szánt profi illusztrációi. Az 1900-as évek elején az oxfordi egyetemen nyelvészetet és klasszika filológiát hallgató, majd évtizedeken át angol nyelvet és irodalmat oktató professzor-író eddig kiállításon még sosem szereplő ritka kézirataiból, személyes tárgyaiból, tudós kollégákkal és barátokkal (köztük a másik nagy fantáziabirodalom, a Narnia krónikáinak írójával, C. S. Lewisszal) folytatott levelezéséből, valamint a mitikus Középfölde „dokumentumaiból” állította össze Tolkien egykori kedvenc kutatóhelye, a Bodleian Libraries a nemcsak Gyűrű-fanatikusokat lenyűgöző klasszikus tárlatot. (Sz. R.)

Tolkien: Maker of Middle-earth, Bodleian Libraries, Oxford, 2018. október 28-ig.