ETIKAI DIVATOK

„A divat- és szépségipar minden döntése etikai kérdés...” – mondja Drude-Katrine Plannthin tervező, a koppenhágai School of Design and Technology professzora, utalva az állatok jogainak védelme és a környezettudatos divatipar körül pár éve kialakult vitára. Ennek részét képezi a Victoria & Albert Museum új kiállítása is, amely ruhákon keresztül mutatja be, hogyan változott ember és természet kapcsolata az 1600-as évektől napjainkig. A 17. század hímzett virágmintái vagy az 1800-as évek tengeri motívumai még mind-mind természetből merített inspirációk; a tudományos forradalom botanikai felfedezéseit akár arisztokrata hölgyek legyezőjéről is leolvashatta az ember, és ahogy nőtt az érdeklődés az egzotikum iránt, olyan ütemben tűntek fel távoli országok állatai és növényei az európai divat motívumai között. A 20–21. század hozta meg a nagy változást: a természet már nem mintákat, hanem technológiai innovációt inspirált. Stella McCartney 2001-ben alapított brandje a tökéletes bizonyíték arra, hogy a divatcégek jövőjét a környezettudatos tervezés és előállítás jelenti. McCartney kiállításon szereplő organikus darabjai a Bolt Threads élesztős-cukros erjesztéssel létrehozott selyemprotein alapú biotextíliáiból és a jelentősen kevesebb víz- és vegyianyag-felhasználással járó Colorifix festéstechnológiával készültek, így eleget tesznek azoknak a vásárlói igényeknek, amelyek egyre inkább a fenntarthatóságot, a környezettudatosságot, vagyis az etikai elemet kérik számon a divaton. Ha mindez megvan, lehetnek a ruhákon akár kutyák és lovak is. Vagy oroszlánok és lovak. (Cs. G.)

Fashioned from Nature, Victoria & Albert Museum, London, 2019. január 27-­ig.

BÉCSI CSOKROK

Mesél a bécsi csokor a Belvedere nyári kiállításán. A biedermeier kor legyezők és bukéták mögé rejtőző szemérmes leányai például a virágok gondos megválasztásával könnyen dekódolható szerelmes vagy elutasító üzeneteket küldtek, a kor festői pedig a nemcsak nálunk ébredő nemzeti érzés jegyében kezdték megörökíteni az őshonos alpesi növényeket, köztük a később osztrák szimbólummá lett havasi gyopárt. A természeti stúdiumok és a mesterkélt műtermi kompozíciók között ingadozó osztrák növényábrázolások sokat merítettek a németalföldi csendéletek hagyományából. Hans Makart virágkompozíciói egyenesen leléptek a vászonról és a Ringstrasse historizáló palotáiban kötelező dekorációs elemmé váltak, mely divat a pesti arisztokrácia szalonjait is hamar meghódította. A látványos növényekből összeállított „Makart-csokrokhoz” íriszek, liliomok mellett pálmalevelet, gyékényt és díszfüveket is felhasználtak. A szoborszerű kompozíciók később selyemből, papírból készültek, így a mulandóság egykori jelképei végül porfogóként őrizték egy eltűnőben lévő kor divatját a súlyos bársonydrapériák rejtekében, miközben Klimt nyaranta már az Attersee mellett festette dekoratív vásznait pipacsos mezőkről és napraforgós kertekről. (Sz. R.)

Sag’s durch Blumen! Wiener Blumenmalerei von Waldmüller bis Klimt, Orangerie, Untere Belvedere, Bécs, 2018. szeptember 30-­ig.

HÓEMBER A FRIGÓBAN

„Ha minden szobor, akkor miért csinálunk szobrokat?” – erre a költői (?) kérdésre igyekszik választ vagy válaszokat találni az Abby Aldrich Rockefeller Sculpture Garden szabadtéri kiállítása, aminek megrendezésére az Artist’s Choice (Művészválogatás) sorozatában a MoMA idén Peter Fischlit kérte fel. A német képzőművész a nyitókérdést Ben Vautier egyik festményéről kölcsönözte, és a tetőtéri modern kertbe válogatott huszonegy plasztika között (Aristide Mailloltól Tony Smith-ig) saját válaszát egy mindenki által jól ismert alapszoborformával, mondhatni a szobrászat legdemokratikusabb műfajával, a hóemberrel képviselteti. A Snowman David Weiss-szal közös 1987-es alkotásuk 2016-os remake-je, ami annak idején egy német hőerőmű felkérésére készült, és felveti mindazokat a problémákat, amelyek egy természeténél fogva mulandóságra ítélt műalkotás legkevésbé sem energiatakarékos, környezetbarát fenntartásából fakadnak, mivel még ezt a legegyszerűbb szobrot, a három egymásra helyezett hógolyót is valójában csak egy bonyolult technikai apparátus képes hosszú távon „életben” tartani. Ahhoz ugyanis, hogy Fischli és Weiss Hóembere túlélje a júliusi kánikulát New Yorkban, egy üvegajtajú fagyasztószekrényben kell tartani: most is ebből a sajátos vitrinből vigyorog (vagy inkább vicsorog?) a látogatóra. (Sz. R.)

“If Everything Is Sculpture, Why Make Sculpture?” Artist’s Choice: Peter Fischli, MoMA, Abby Aldrich Rockefeller Sculpture Garden, New York

VÖRÖS CSIZMA, VÖRÖS RÚZS

Frida Kahlo személyes holmijaihoz férje, Diego Rivera kívánsága szerint halála után ötven évig nem nyúlhatott senki. A Victoria & Albert Museum nyári kiállítása azonban már szabadon válogathatott mexikói villájuk, a Casa Azul elzárt szekrényeinek és fiókjainak tartalmából. Frida életének mindennapjait orvosságok, fűzők, mankók, protézisek és a baldachinos ágy fogságában töltötte – az ágy stilizált fehér replikái alkotják a londoni kiállítás tárlóit. A személyes apróságok között toalettszerei külön vitrint kaptak: pink és vörös körömlakkok, pirosítók, kedvenc Revlon rúzsai mellett kiállítási tárgy lett a szemöldökceruza, amivel még rá is erősített hollywoodi szépségideállal szembemenő, összenőtt szemöldökének jellegzetes vonalára. Kitalálta és megfestette androgün, mindkét nem jellegzetességeit egybeolvasztó arcát a vásznon és a valóságban is. Fűzőkbe szorított, megkínzott testét a mexikói népviselet hímzett blúzai és vállkendői, lábprotézisét hosszú szoknyák rejtették, de még azon a protézisen is sárkány motívummal hímzett vörös bőrcsizmát viselt! Királynői megjelenéséhez magasra tornyozott és szalaggal díszített hajfonatai, festékpöttyöket is őrző mexikói ékszerei, súlyos ezüst fülbevalói is hozzájárultak. A képzeletbeli rekonstrukcióhoz, alakjának megidézéséhez Kahlo önarcképsorozata és magyar származású szeretője, Nickolas Muray (lásd vonatkozó cikkünket a 18. oldalon) 30-as évek végén készített színes fotóportréi adják az alapot, melyek részletein a vitrinekbe rendezett tárgyakra és ruhadarabokra sorra ráismerhetünk. (Sz. R.)

Frida Kahlo: Making Herself Up, Victoria & Albert Museum, London, 2018. november 4-­ig.