Artanzix / 26

Archívum

2022-08-09

Összeállította: Rieder Gábor

Bagdadi tolvajok

Mezopotámiai uralkodó feje, Kr. e. 2200 k., bronz – a Bagdadi Múzeumból lopták el 2003-ban

Háborúban hallgatnak a múzsák – és a múzsák szentélyei, a múzeumok is. A Bagdadi Nemzeti Múzeumnak sincs könnyű dolga, mióta az amerikaiak által vezetett koalíciós hadsereg lerohanta Irakot. A szomorú tanulság adott: Szaddám Huszeint könnyebb likvidálni, mint exportálni a demokráciát. A muzeológusok pedig inkább műkincs-kivitelről beszélnek, mint demokrácia-behozatalról. Az ősi Mezopotámiának, az emberi civilizáció bölcsőjének archeológiai emlékeit őrző becses múzeumban öt évvel ezelőtt, az amerikai csapatok közeledtével elszabadult a pokol. Az idegen hadsereg bevonulása körüli zűrzavarban, 2003 áprilisában 16 ezer antik műtárgy tűnt el a múzeum raktáraiból, a megszállók ugyanis elfelejtették őrizni a felbecsülhetetlen értékű intézményt. Az ezt követő nemzetközi felháborodás miatt az amerikaiak igyekeztek minden létező eszközzel visszafordítani a múzeumi kollekciók apadását: amnesztiát adtak a műkincstolvajoknak és megkísérelték felügyelni az illegális műtárgycsempészetet. Majd lebetonozták és lepecsételték az épület összes be- és kijáratát. A British Museum szakértője, John Curtis szerint csak részsikereket értek el: az elzabrált műkincseknek eddig csak a fele, 8000 műtárgy került elő. A többi lopott áru, az ékírásos táblák, pecsétek, kerámiák, elefántcsont tárgyak és más plasztikák feltehetőleg gazdag ázsiai és közel-keleti gyűjtőkhöz vándoroltak, hiszen a nyugati műkincspiacon nem akadni a nyomukra.

Peggy Velencében

Peggy Guggenheim a Görög Pavilonban saját Miróit akasztja fel a falra, 1948-ban © The Solomon R. Guggenheim Foundation, Photo Archivio Cameraphoto Epoche, Gift of Cassa di Risparmio di Venezia, 2005

1948-ban, hatvan esztendővel ezelőtt utazott Peggy Guggenheim, a korosodó, krumpliorrú amerikai milliomoslány Velencébe, hogy megmutassa szenzációs modern gyűjteményét az európaiaknak. Peggy, aki a múzeumalapítványt gründoló dúsgazdag Solomon nagybácsihoz képest szűkös pénzügyi lehetőségekkel rendelkezett, élt-halt az avantgárdért. Az első világháború után költözött Párizsba, ahol egymás után karolta fel a tehetséges művészeket. Miután örökölt félmillió dollárt, párhuzamosan kezdte gyűjteni a modern műalkotásokat és a művészszeretőket. Bár az utóbbiból is szép kollekciót halmozott fel (ott van például második férje, Max Ernst, vagy egy másik szürrealista mester, Yves Tanguy), hírét mégis az avantgárd magángyűjteményének köszönheti. A mellbevágóan modern anyagot ugyanis az 1948-as Velencei Biennále Görög Pavilonjában állította ki. A görögök saját polgárháborújukkal voltak elfoglalva, így a biennále szervezői felajánlották a helyet Peggynek. A régóta múzeumról álmodozó műgyűjtő kapva kapott az ötleten, így az európai közönség ekkor láthatta először a New York-i Iskola későbbi sztárművészeit, például Jackson Pollockot vagy Mark Rothkót. A bemutató példásan sikerült, az excentrikus zsidó mágnáslány meg is telepedett Velencében. Vásárolt egy pazar palazzót a Canal Grande partján, amely ma is otthont ad gyűjteményének. Peggy hozzánőtt a lagúnák ősöreg, arisztokratikus városához, a turisták ugyanúgy megcsodálták az utolsó magángondolán sétahajókázó úrnőt, mint a középkori épületeket. Halála után palotájából lett Solomon nagybácsi Guggenheim Alapítványának első külföldi kirendeltsége. A velencei Peggy Guggenheim múzeum idén külön kiállítással emlékezik meg alapító nagyasszonyáról.

Eszkortművészet

New York állam nemrégiben megválasztott demokrata kormányzója, Eliot Spitzer kénytelen lesz rövid úton távozni hivatalából, ugyanis a sajtó márciusban megszellőztette, hogy a szigorú erkölcsi reformokkal kampányoló politikus rendszeresen igénybe vette egy luxusprostituáltakat szállító cég szolgáltatásait. A legbefolyásosabb vállalatigazgatókra specializálódott Emperors Club VIP ügyesen rejtegette titkos profilját a nyomozó hatóságok előtt. Hivatalosan nem eszkortlányokat közvetített magas rangú ügyfeleinek, hanem – ahogy azt az Artnet kritikusa megírta – többek között műalkotásokat. Egészen ponto- san kortárs művészeti alkotásokat. A csatolt „műkeres- kedelmi” weboldal reklámszövege szerint a különlegesen elegáns életvitel gazdagításának egyik módja, hogy „elérhetővé teszik a világ legmegnyerőbb, autentikus kortárs művészetét”. A meglepő ebben a különleges, sőt pikáns történetben, hogy az Emperors Clubnak nemcsak az eszkortlányok terén volt kifinomult az ízlése (a kormányzó exszeretőjére ma férfimagazinok vadásznak), hanem a kortárs művészetben is. Kínálatukban – populáris amerikai festők mellett – olyanok szerepelnek, mint Jeff Koons, a posztmodern giccs koronázatlan királya, Richard Prince, a konceptuális fotó fenegyereke, John Chamberlain, az autóroncsokkal dolgozó absztrakt szobrász vagy Hugo Heyrman belga médiaművész. Ez vagy azt jelenti, hogy az eszkorthölgyek nagyon hasonlítanak napjaink művészetéhez, vagy hogy a kortárs képzőművészet az ezredfordulóra vészesen prostituálta önmagát, vagy esetleg nem jelent semmit.

CaixaForum

CaixaForum, Madrid

Spanyolország újabb művészeti múzeummal büszkélkedhet: egy katalán bank jóvoltából megszületett Madridban a CaixaForum nevű hatalmas kultúrközpont. A 10 000 négyzetméteres új intézmény a főváros nagy múzeumai, a Prado, a Zsófia Királynő Múzeum és a Thyssen-Bornemisza szomszédságában található. Alapjául egy több mint százéves ipari műemlék, a régi Mediodía villamos erőmű szolgált. A neves svájci építésziroda (a londoni Tate Modern épületét is jegyző) Herzog & de Meuron nem szimpla loftházat alakított ki – ahogy az például Budapesten szokásos. Bár megtartották a kétszintes, 19. század végi téglafalakat, kissé meg is emelték őket, hogy a látogatók a vaskos épülettömb alatt juthassanak be az új múzeumba. A nyeregtetős eredeti lefedést kiegészítették egy kubusszerű, acélcsipkés hozzátoldással, a földbe pedig alávájtak még két emeletet. A végeredmény: lélegzetelállító architekturális koktél, klasszikus vörös téglafalakból és a betonépítészet legmodernebb bravúrjaiból kikeverve. Az egyik tervező, Jacques Herzog szerint: „A CaixaForumot úgy kell felfogni, mint egy városi mágnest, amely nemcsak a művészet szerelmeseit vonzza, hanem az összes madridit és városon kívülit is. Egy épületnek olyannak kell lennie, mint a város új ruhadarabjának – mindig egy kicsit kívánatosnak.” Hogy a szexi hatást fokozzák, a svájci építészek még egy 25 méter magas, függőleges kertet is terveztek a múzeum melletti tűzfalra. A Caixa-alapítvány új zászlóshajója a saját kortárs gyűjteményéből válogatott anyaggal és egy Uffiziből érkező klasszikus tárlattal nyitotta meg kapuit februárban.