Műkereskedelem számokban: 2000–2010

2000 | 50 millió $
Picasso az élre tör. A New York-i Christie’s novemberi aukcióján 50 millió dollárért kel el Pablo Picasso egyik női portréja. Az akkor már harminc éve halott spanyol mester az első „kortárs” művész, aki átlépi a bűvös 50 milliós határt.

2001 | 8%
A második világháború utáni művészet egyre nagyobb szeletet hasít ki a műtárgypiacból. Az Artprice adatai szerint 2001-ben 8%-kal növekedett az elmúlt fél évszázad művészi termésének értéke. Az árszint egyébként a következő évtizedben folyamatosan emelkedett, összesen 116%-kal.

2002 | 40%
Piaci rettegés. A szeptember 11-ét követő gazdasági megtorpanás a műkereskedelemben is érezteti a hatását. A kalapács alá kerülő műtárgyak 40%-a nem talál vásárlóra. A félelem alaptalannak bizonyul, a gazdasági válság csak 2008-ban köszöntött be.

2003 | 20%
A kortárs művészet előretör. A legfrissebb művek piaci értéke nekilódul, egy év alatt 20%-kal növekszik. Ebben az esztendőben négy kortárs mű leütési ára éri el az 1 millió dolláros határt, 2008-ban már több mint 190.

2004 | 93 millió $
Picasso újabb rekordja. A Fiú pipával című korai Picasso-festmény 93 millió dolláros árat ér el a New York-i Sotheby’snél. Giacometti pár hónappal ezelőtt leütött szobráig ez a kép volt a világ legdrágább (árverésen elkelt) műalkotása.

2005 | 15,5%
Amerikai uralom. Az Egyesült Államokban a műtárgy-árak 15,5%-kal növekednek. A 2000-es években az USA-ban összpontosul a nemzetközi műkereskedelem 41%-a.

2006 | 6,7 milliárd $
Globalizálódó piac. A nemzetközi műkereskedelem villámgyors terjeszkedésbe fog, a világszerte működő kisebb-nagyobb aukciósházak bevétele egy év alatt 56%-kal nő, 4,2 milliárd dollárról 6,7 milliárdra. Az egyre bővülő globális piacon felbukkan egy új játékos, Kína.

2007 | 28,9%
Multimilliomos leütések. Sosem tapasztalt piaci aktivitás, a nemzetközi műtárgypiac 9 milliárd dolláros bevételre tesz szert, az árak 28,9%-kal növekednek. Májusban egymás után kel el egy 47 milliós Francis Bacon, egy 65 milliós mark Rothko és egy 64 milliós Andy Warhol.

2008 | 171,6 millió $
Damien Hirst szerencséje. Alig valamivel az amerikai pénzügyi piac megrendülése előtt a brit kortárs művész rendhagyó módon, a londoni Sotheby’s árverésén értékesítette alkotásait, 171,6 millió dolláros értékben. A Lehman Brothers csődje után a műtárgypiac zuhanásba kezd, az Artprice bizalmi indexe 20 pontot esik.

2009 | 230 millió $
Yves Saint Laurent (és Pierre Bergé) kasszát robbant. A világhírű divattervező hagyatéki árverése új életet lehel a haldokló műtárgypiacba. A párizsi Grand Palais-ban megrendezett grandiózus Christie’s-árverés 230 millió dolláros forgalmat produkál, bizakodással töltve el a piac szereplőit. (Forrás: Artprice)

A londoni Eiffel

A Nagy-Britanniában élő dúsgazdag Anish Kapoor hamarosan egy újabb rekordot mondhat magáénak: ő tervezheti a szigetország legmagasabb szobrát. Március legvégén Boris Johnson londoni polgármester és egy acélipari vállalat igazgatója, Lakshmi Mittal társaságában bemutatták az indiai származású képzőművész terveit a 2012-es Olimpia Park számára. A 120 méter magas építmény az Eiffel-torony vörös hullámvasútba oltott újragondolása. A tervezők reménye szerint az olimpiai turisták egyik kedvence lesz majd, hiszen a látogatók lifttel juthatnak fel a tetején lévő kilátóba. A tükröződő krómacél idomokról és a (meditatív egyszerűségük ellenére is) gigantomán installációiról híres sztárszobrász most sem hazudtolta meg önmagát: a műhöz 1400 tonna acélt használnak majd fel. A költségek pedig 19 millió fontot tesznek majd ki, annak ellenére, hogy a projekt legnagyobb támogatója az az acélipari vállalat, amely után a mű a kevésbé hangzatos ArcelorMittal Orbit nevet kapja majd. Bár turisztikai látványosságnak nem lesz utolsó, a derekáig sem ér a 19. században épült Eiffel-toronynak. De mivel – az alkotó miatt – a köztéri szobrok mezőnyében indul majd, ott könnyen viszi a pálmát. Pedig a britek szeretik a hatalmas plasztikákat, elég, ha Hirst óriási terhes nőjére gondolunk vagy Antony Gormley 54 méteres szárnytávolságú Északi Angyalára.

Szuperhősök akcióban

A képregények aukciós árai villámgyorsan haladnak felfelé. A kalapács alá bocsátott amerikai füzetek idén már harmadszorra állítottak fel új világrekordot. A műfajra specializálódott ComicConnect.com aukciós weboldalon március végén 1,5 millió dollárt fizettek ki egy képregény-füzetért. Nem egy hétköznapi kiadványról van szó, hanem minden gyűjtő álmáról, az Action Comics 1938-as első számáról, amiben a később világsztár mesehőssé avanzsált Superman bemutatkozott. Testre simuló kék ruhájában, vörös köpenyében, kívül hordott alsónadrágjával – és földöntúli erejével, ami reményt nyújtott a gazdasági válságtól sújtott amerikaiaknak. Az újságból a szakértők szerint mindössze száz példány lelhető fel, de rendszerint rossz állapotban. Az első Action Comics egy megviseltebb változatáért februárban már kifizetettek 1 millió dollárt – ami akkor még rekordárnak számított, bár csak pár napig, mert az 1939-es Batman letaszította a trónról egy dallasi aukción. De a Krypton bolygóról származó mindenható szuperember márciusban visszaütött, így jelenleg a Superman–Batman-küzdelem 2:1-re áll. Gyors visszavágóra nem lehet számítani, a ComicConnect.com egyik tulajdonosa, Stephen Fishler nem hiszi, hogy bármilyen kiadvány felül tudná írni az új rekordot. „Az lehet a képregény-füzetek utolsó árrekordja – mondta –, legalábbis a következő tíz-húsz évben.”

183 ezer hiányzó műtárgy

2006-ban robbant a bomba: egy kurátor ötmillió dollár értékben csempészett ki 19. századi ékszereket és ikonokat az Ermitázs kőkorszaki eszközökkel védett raktáraiból. (Artmagazin 2006/4. 24.) Az egyre szaporodó muzeológus tolvajok miatt Putyin elnök teljes körű állami leltárhadjáratot rendelt el. A vizsgálatot követően idén februárban születtek meg az eredmények. Andrej Buszigin kulturális miniszter-helyettes a Komszomolszkaja Pravdának elmondta: több mint 700 szakértő hároméves munkával 1828 múzeum gyűjteményét fésülte át. A végeredmény sokkoló. A nyilvántartásokban szereplő műtárgyak közül 183 ezret nem találtak meg! Ebből 22 ezret köröz a rendőrség, a többség hollétéről viszont fogalmuk sincs. A kilencvenes években – az állandó pénzhiány miatt – sok helyen elnagyolták a papírmunkát, de a zavaros sztálini eladások és a vadkapitalizmust kihasználó tolvajok szerepe sem elhanyagolható. A 77 fontosabb állami múzeumok között csak 25-nél nem tártak fel hiányosságokat (köztük például a Lenin Hazája Múzeum), de a listákon szerepel 5000 darab, rossz tárolási körülmények miatt megsemmisült műtárgy is. A katasztrofális helyzet miatt az orosz kultúrpolitika változást ígér, sok milliárd rubel értékű új raktárak építését és az őrző-védő magáncégeket helyettesítő belügyes személyzet megerősítését.

Mi lesz a bécsi Kunstforummal?

Bécs egyik legnépszerűbb kiállítóhelye, a Bank Austria Kunstforum lenne a gazdasági válság következő áldozata? – tette fel a kérdést a Der Standard publicistája az év elején. A Michael Häupl polgármester és a kulturális bizottságot képviselő Andreas Mailath-Pokorny írásban tiltakozott a Bank Austriánál és az UniCreditnél a Kunstforum bezárása ellen, a terjedő szóbeszédre hivatkozva. Az osztrák Profil magazin adott elsőként hírt az inkriminált üzletről, a Kunstforum épületének eladásáról. A művészeti intézmény igazgatója, Ingried Brugger szerint bár a kiállítási tervek 2012-ig szólnak, fix programjaik már csak jövő márciusig vannak. A Kunstforum jövőjéről a jelenlegi épületet megvásároló Signa Holding nyilatkozott legutóbb: a kiállítóhely megmarad, de átköltözik egy belvárosi ingatlanba, ahol a tervek szerint hasonló területen fog működni, már 2011 őszétől kezdve, ugyanazzal az igazgatóval. Vagyis az évi 250 ezer látogatót vonzó Kunstforum feltehetőleg nem esik áldozatul a mecénás osztrák bank pénzügyi zavarának. Először 1980-ban rendeztek kiállítást az üresen álló, 1914-ben emelt épületben, majd a sikeren felbuzdulva – az Albertinából nem sokkal később vezető műintézményt varázsoló – Klaus Albrecht Schröder nemzetközi hírű kiállítási központot faragott a banki épületből. A lendületes múzeummenedzser nyomán sorra rendezték a hatalmas tömegeket megmozgató megatárlatokat a klasszikus modernektől a kortársakig. A történet a jelek szerint valamivel odébb, a Seitzergasséban folytatódik jövőre.