Karácsony-múzeum

A karácsonyi hangulat megszállottjainak – akik már a tartós őszi esők és rövidülő nappalok idején a tavaly gondosan elrakott villanyfüzérek és koszorúk után kutatnak a padláson – egy Karácsony-múzeum már-már nem is képletesen: maga a mennyország. Egy időutazással felér, ha az augusztusi kánikulában műhavon sikló szánkók, jégcsapokkal ékes fenyők világába léphetünk a turistáktól nyüzsgő szentendrei Főtértől alig pár lépésre. A Bercsényi utca elején 2010 első adventi vasárnapján nyílt meg a régi korok karácsonyainak hangulatát megidéző, üzlethelyiséggel egybeépült kiállítótér. Magyarországon először Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója állított karácsonyfát 1824-ben, de a gyorsan terjedő divat a reformkor számos jómódú családját megfertőzte, tudunk például Podmaniczky Frigyes, a főváros polgármestere gyerekeinek állíttatott ragyogóan díszes fájáról is. A Hubay család gyűjteményében a 19. század végéről származó míves betlehemek és szabadon fújt üveggömbök mellett mumifikálódott szaloncukor is van 1870-ből ezüstpapírban, az obligát rojtokkal. Minden kornak megvannak a favoritjai, melyek sokszor technikai újítást is jelentettek, például a harmincas évek divatja szerinti fluoreszkáló üvegfigurák. Azért gyerekkorunk kedvencei, a kéményseprő vagy a zölden havas szódásüveg sem hiányoznak. Esetlenek, bájosak, kopottak vagy ragyogóak – mindenkinek a maga karácsonyát idézi fel a kiállítás, és a pazar választékkal rendelkező „múzeumshopban” a látogatók örömére mindez meg is vásárolható. 

Karácsony-múzeum, Szentendre, Bercsényi utca 1. Nyitva: mindennap 10–18 óráig www.christmasmuseum.hu

Fotószintézis

Heather Ackroyd és Dan Harvey munkáiról felénk nemigen hallani, pedig Nagy-Britanniában olyan nagy léptékű köztéri installációk köthetők a nevükhöz, mint a 2012-es londoni olimpia kapuinál álló fémgyűrűvel övezett fák. Munkáik legjellegzetesebb tulajdonsága: a zöld. Nemcsak színüket tekintve, hanem azáltal is, hogy az eleven természetet építik be izgalmas és bonyolult konstrukcióikba. A kilencvenes évek óta alakítanak át épületeket (alkalomadtán egy egész falut vagy 2007-ben a londoni Nemzeti Színház toronyszerű tömbjét) zöldfelületté úgy, hogy függőleges gyepet telepítenek a homlokzatokra, tetőkre, bizarr smaragdzöld prémbe burkolva az épületet. Időbe telt, míg a Christo–Jeanne-Claude házaspárhoz hasonlóan kikísérletezték a burkolat technikáját. Csírázó fűmaggal kevert agyagos-saras keveréket fecskendeznek a falra, amely miután megköt, szép lassan életre kel. A rendszeres locsolás mellett az installáció hónapokig megőrzi formáját, majd a természet rendjének engedelmeskedve elsárgul. Tudományos kutatást és művészetet ötvöző munkásságuk legtöbb díjjal honorált műfaja azonban a klorofil pigmentek (fotópapírhoz hasonló) fényérzékenységét kihasználó eleven fűfotó. Az eltérő intenzitású fényhatásnak kitett, gyakran hatalmas felületeken nem egyformán nő a fű, a zöld különböző árnyalatainak rajzolata adja ki a képet, amelynek felbontása csak kellő távolságból szemlélve ideális. A fotográfia úttörőjéhez, Talbothoz hasonlóan Ackroyd & Harvey a klorofil lebomlását lassító mechanizmusokkal, hosszabb életű fűfajták nemesítésével igyekeznek fixálni „élő képeiket”, melyeknek folyamatszerűsége eleve szembemegy az öröklétnek szánt, kimerevített pillanatfotó műfajával, és azzal ellentétben nem a megőrzés, hanem az eltűnés irányába mozdul el. Csakúgy, mint az életben. 

www.ackroydandharvey.com

Bacon Freudja, Freud Baconje

142,4 millió dollárért, az aukciók történetében rekordáron kelt el Francis Bacon Lucian Freudról készített portréja a Christie’s november 12-i árverésén New Yorkban. A négy kitartó licitáló közül a New York-i William Acquavella képviselte ismeretlen gyűjtő szerezte meg az 1969-ben készült triptichont. Az élénksárga háttér előtt különböző szögekből megfestett ülő férfi önmagában kavargó alakja nem az egyetlen portré, amelyet Bacon Freudról készített. A huszadik századi brit festészet két óriását egy harmadik, Graham Sutherland mutatta be egymásnak, nem sokkal a háború után. Kölcsönös tiszteletük, mély megértésük egymásról festett portréikban öltött testet. Bacon több triptichont készített Freudról: az egyik lappang, a másik egész alakosat pár éve a Sotheby’s árverésén szerezte meg Roman Abramovics. Bacont nagyon feldúlta, hogy az 1969-es triptichon tábláit annak idején külön-külön adták el. Az egyik legszebb római modern gyűjteménnyel rendelkező és Bacon-rajongó ásványvízmágnás, Francesco De Simone Niquesa egyesítette végül a paneleket és ő bocsátotta árverésre a teljes művet novemberben. Az óriási festményhez képest Freud Baconről készített két portréja egészen más megközelítést mutat. Bacon hatalmas műtermében többnyire fotó alapján dolgozott egyszerre több vásznon is, míg Freud kisméretű arcképeit hosszadalmas, gyakran hónapokig tartó ülések során aprólékos gonddal festette. Még a nagyon türelmes Baconről is csak két kép készült, és az egyik abból is befejezetlen maradt, a másikat pedig valaki a berlini Neue Nationalgalerie-ben rendezett retrospektív kiállításon 1988-ban a hóna alá csapta, és azóta sem került elő. (Erről bővebben is olvashatnak a következő oldalakon, Birkás Ákos Freud-tanulmányában.)

Manga à la Mucha?

Van Berlinben egy különleges kis múzeum, amely a charlottenburgi kastély tőszomszédságában, az egykori helyőrségi épületben található. A Jugendstil, Art Deco és a funkcionalizmus képző- és iparművészeti remekeire összpontosító kollekció alapját Karl H. Bröhan magángyűjteménye képezi, és érdekességét az adja, hogy eleven környezetükből kiemelt műtárgyak helyett itt eredeti bútorokból megkomponált enteriőrökkel idézik meg egy-egy korszak hangulatát. A Bröhan Múzeum gyűjteményében szép számmal akadnak Alfons Muchától, a szecesszió plakátművészetének koronázatlan királyától származó művek, de a kontextus ezúttal egészen meglepő. A zürichi Museum Bellerive utazó kiállításából kiderül, hogy nemcsak tanítványai és kortárs epigonok másolták a cseh mester munkáit nagy lelkesedéssel, de a hatvanas évek európai reklámgrafikája, a nyugati part pszichedelikus koncertplakátjai vagy a tetoválószalonok mintakészletei is bőven merítettek Mucha ikonikussá vált formakincséből. A Belle Époque démonjai, a lebegő ruhájú, kavargó hajsátrukba burkolózó szépségek aktuálisan a japán mangák hercegnőiben és harcosaiban öltenek testet. A századfordulón Muchára is hatott az Európába kerülő japán fametszetek különleges kompozíciója és dekorativitása – így a mai mangák kifinomult kéztartása, táncos mozdulatai egyszerre haza is mutatnak. A forrás kiapadhatatlan, Mucha népszerűsége töretlen – Budapesten éppen a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményének válogatott darabjait tekinthetik meg a Mucha-hívek, igaz, csupán saját kortársai társaságában, a mangákat meg odaképzelheti, aki akarja. Mucha Manga Mystery. Alfons Mucha gondolatébresztő grafikája. 

Bröhan Museum, Berlin, 2014. március 2-ig Mucha és társai. Szecessziós plakátok a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Gyűjteményéből. Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay terme, 2013. december 20-ig