SELFIE-PANTEON A PANTHÉONBAN

 A dicső múlt helyett és egyben a nemzet nagyjai, Victor Hugo és Zola, Voltaire és Rousseau sírja felett most a nagyon is eleven francia nép sokszínűsége előtt lehet tisztelegni. A JR művésznév mögé rejtőző francia aktivista művész új munkája, melyet a Nemzeti Műemléki Központ megbízására készített a teljes renoválás előtt álló Panthéon számára, egy, a helyszíni adottságokhoz igazodó monumentális fotóinstalláció, amely beborítja a hajó padozatát és a Foucault ingakísérletéről elhíresült kupolát. A felnagyított portréfotók JR Inside Out projektsorozatának legújabb állomásaként kilenc franciaországi műemlék épület előtt készültek idén tavasszal a művész mobil fotóstúdiójában. Az akcióban részt vevő önkéntesek arcukat és személyes történetüket, üzenetüket adják egy-egy helyspecifikus köztéri műalkotáshoz. A folyamatos online dokumentáció mellett a kiprintelt portrékból összeálló szőnyegszerű fotómontázs az adott helyszín aktuális problémáira hívja fel a figyelmet a New York-i Times Square-től az Északi-sarkig, Pakisztántól Tbilisziig. A globális projekthez eddig 112 helyszínről több mint 200 ezer ember csatlakozott. Idén nyáron selfie készítésére alkalmasabb műalkotást keresve sem talál a Párizsba látogató. 

Au Panthéon!, Párizs, 2014. október 5-ig

HAJNAL RÓMÁBAN

 Amerigo Tot mellett ő a legismertebb magyar művész Olaszországban, nálunk viszont újrafelfedezésre vár. Aba-Novák egykori jobbkezének, a római iskolás Hajnal Jánosnak (1913–2010) Pogány Ödön Gábor 1947-ben még nagy jövőt jósolt a magyar murális művészet területén. Hajnal monumentális alkotásainak java azonban már Itáliában született meg, ahol alig egy évvel később letelepedett. Választott hazájából sosem látogatott vissza szülőföldjére. Tottal ellentétben nem volt kifejezetten társasági ember, viszont annál ismertebb volt egyházi körökben. Az 1958-tól Giovanni Hajnal néven jegyzett művész szakrális művei Olaszország leghíresebb templomait díszítik, köztük vannak a milánói dóm és a római Santa Maria Maggiore bazilika mellett a Pier Luigi Nervi tervei alapján épült vatikáni VI. Pál audienciaterem üvegablakai vagy a római Nagy Szent Leó-templom mozaikjai is. A Balassi Intézet – Római Magyar Akadémia júniusi kiállítása Hajnal Dante-, Trilussa- és Swift-illusztrációi mellett a hatvanas években készített, kevéssé ismert, ám rendkívül szuggesztív állatábrázolásait is bemutatja. A kiállítás alkalmából hiánypótló monográfia jelent meg Hajnal János római műterme címmel.

Hajnal János római műterme. (A katalógus szövegét írta és a műveket válogatta: Balázs Kata), Balassi Intézet – Római Magyar Akadémia, 2014

CASSATT & DEGAS

A vagyonos philadelphiai családból Párizsba érkező festőnő, Mary Cassatt kivételes tehetségére Edgar Degas figyelt fel elsőként és ő ajánlotta be az impresszionisták 1877-es kiállítására. Levelezésük tanúskodik arról, milyen nagyra becsülték egymás művészetét és társaságát: Cassatt egyenesen azt vallotta, hogy Degas művészete megváltoztatta az életét, Degas pedig olyan lelki társra lelt Cassattban, „aki úgy érez, mint én”. Mindkettőjüket a modern, városi élet színterei és szereplői érdekelték és a festői problémák megoldásában tevőlegesen is segítették egymást. Cassatt híres Kislány kék karosszékben festményén a legújabb kutatások Degas keze és ecsetje nyomát vélik felfedezni, aki a képet a háttérbe illesztett sarokkal izgalmas, diagonális kompozícióvá alakította. Degas pedig mozdulattanulmányként egész sorozatot festett a neki szívesen modellt álló Mary Cassatt ernyőjére támaszkodó karcsú alakjáról, amint az stílusosan a Louvre kincseit tanulmányozza. Olyan nagyra tartotta barátnője művészetét, hogy majdnem száz művét őrizte magángyűjteményében. Csaknem egy évtizeden át tartó szoros munkakapcsolatuk 1886-ban szakadt meg, amikor mindketten új utakat kerestek festészetükben, de gyengéd barátságuk negyven éven át, Degas haláláig kitartott.

Degas/Cassatt, National Gallery of Art, Washington, 2014. október 5-ig

VAN GOGH ÚJ FÜLE

Lehet, hogy őrültség volt Van Gogh részéről, amikor 1887-ben a barátjával, Gauguinnel való heves szóváltástól elkeseredve levágta saját fülét (vagy egy részét), de Diemut Strebe fül-újranövesztő művészeti projektje a nem kevésbé bizarr gesztusnak tűnik. A karlsruhei ZKM laborjában, a tápoldatban fürdőző emberi fül eleven sejtekből áll, melyek „természetes genetikai információkat tartalmaznak, valamint olyan, genetikailag konstruált elemeket, amelyek a fület mint »eleven műalkotást« reprodukálják”. Konkrétan Van Gogh levágott fülét, többek közt az adományozó Lieuwe van Gogh, Vincent testvérének, Theónak ük-ükunokája jóvoltából, akinek DNS-állománya tizenhatod részben azonos Vincentével. A tudományos megközelítés filozófiai bázisát a Plutarkhosznál felmerülő Thészeusz paradoxon adja: vajon ha minden részletét kicseréljük, ugyanaz marad-e vizsgálatunk tárgya? Strebe tudósok segítségével létrehozott alkotása ugyanis a genetikai kódot molekuláris szinten, a sejtszerkezetet mikroszkopikus szinten, a szövet és a szerv felépítését anatómiai szinten alakítja át. A látogatók egyébként interakcióba léphetnek a füllel: a fülbesúgás számítógépes feldolgozása az idegi impulzusokat jelen időben szimulálja. A megnyitón Noam Chomsky szólította meg a Fület, de (ő is) csak egy csikorgó hangot kapott válaszként.

Sugababe, ZKM, Karlsruhe, 2014. július 6-ig