ARTEMISIA, JUDIT, KATALIN

Ha Katalin kopog... De nem is ez az érdekes, a karácsony locsog-e vagy sem, majd kiderül. Katalin viszont kopog – a számítógépünkön. Londonban Artemisia Gentileschit ünneplik a National Galleryben, de ha épp nem tudunk addig szaladni, akkor szerény (?) 8 font ellenében a kiállítás kurátora, Letizia Treves elmeséli, mit kell tudnunk a leghíresebb olasz festőnőről. Ma már a festészet története is sztorimagazin lett, és Artemisiának vannak is történetei.

Az apjáról, aki tanította, aztán Agostino Tassiról, aki erőszakot követett el rajta. Artemisia sikerének mai titka a mesélhetősége, és hogy lám, nemes bosszút állt megerőszakolóján. Judit képén, ahol Holofernész levágott feje Agostino Tassi vonásait viseli, úgy spriccel a vér, hogy szinte a múzeum falára is jut belőle. Maga Artemisia viszont Alexandriai Szent Katalin-jelmezben néz ránk, aki úgy lett vértanú, hogy miután széttört a vastüskékkel kivert kerék, amivel szét akarták szaggatni a testét, Maximinus császár inkább lefejeztette.

Artemisia, National Gallery, London, 2021. január 24-ig

KISJÉZUS

Albrecht Altdorfer képeit gyűjtötték össze a Louvre-ban, mondván, hogy itt ez a nagy, német reneszánsz mester, akit sokkal kevesebben ismernek, mint a kortársait, például Hans Baldung Grient. Az ember azért ezzel vitatkozna, Grient valószínűleg még kevesebben ismerik nálunk, de igaz, ami igaz, Dürer mindent visz. És amit nem visz, azt elviszi Lucas Cranach, Altdorferre nem sok energiánk marad. Pedig itt van ez a nem is festészeti kérdés, hogy milyen az idő Betlehemben. Nyilván olyan, mint Regensburgban, mondja Altdorfer, aki jól felöltöztette a napkeleti bölcseket. Díszes, vastag bársonyokban érkeznek, sarkantyús csizmában, bebugyolálva. Szűz Mária már lengébb, de rajta van a kék köpenye. A Kisjézus viszont félig kitakarózva fogadja a hódolatot, pedig az istállónak még teteje sincs, komor felhők gyülekeznek az égen. Megfagy az ember decemberben. Az ember igen, de az Istennek ez meg se kottyan.

Albrecht Altdorfer. Maître de la Renaissance allemande, Louvre, Párizs, 2021. január 4-ig

ÉVÁTÓL GRÉTÁIG

Valószínűleg nem élnek már olyanok, akik a berlini Bode Múzeumot az eredeti nevén szólítják, és Frigyes császár múzeumaként hivatkoznak rá. De élnek olyanok, hogy mást ne mondjak, én is így vagyok, akik azt hiszik, hogy ha egy kiállításnak Évától Gretáig a címe, akkor az Éva, az mindannyiunk közös anyja, Greta pedig az isteni Garbo. Végül is ez is szép gondolat, anyától színésznőig, bár nem tudtam róla, hogy (érmekiállításról van szó) Garbónak sok érmét vagy medaliont áldoztak volna a mesterek.

De nem is róla van szó, hanem Greta Thunbergről, ő a kiállítás végpontja, míg a kezdet valóban az ősanya; a hatalmas érem- és medaliongyűjteményből azokat választották ki, amelyek női főket ábrázolnak, hátha ebből megértjük, milyen volt nőnek lenni az elmúlt száz és ezer évben. Fémre verve, mindörökre.

Von Eva bis Greta. Frauen auf Münzen und Medaillen, Bode-Museum, Berlin, 2021. október 17-ig