„Helyesen bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát hallgat és képekben gyönyörködik” – vallotta az életbölcselet nagy mestere, Hamvas Béla a Bor filozófiája című alapművében. 

A katalán szerző, Monserrat Miret I Nin képes albuma ebben segít: tudományos alapossággal veszi végig a bor (és a szőlő) jelenlétét a nyugati művészettörténetben. Messziről indítja az elbeszélés fonalát, egészen egy bizonyos asszír királynőtől, aki kocsmárosból lett uralkodóvá, ráérősen elidőz az egyiptomi sírfestményeknél, a daliás görög Dionüszosznál, a kövérkés, pufók Bacchusnál és az ittas szatíroknál, majd folytatja a szőlőtől „elsőként” lerészegedő Noéval, a hóráskönyvek hónapábrázolásával, Leonardo Utolsó Vacsorájával, a holland csendéletekkel és a bohém avantgárd művészek alkotásaival. (A magyar kiadó helyenként belecsempészte a bekezdések közé a magyar példákat is.) A szöveg precíz, tudományos pontosságú, a kötetet mégis inkább jó minőségű képanyaga miatt érdemes forgatni. Ideális ajándékkönyv kifinomult hedonisták és művelt alkoholisták számára.

R. G.

Monserrat Miret I Nin: A bor a művészetben. Officina '96, Budapest, 2005, 205 oldal, 8900 Ft