Mikor házasodsz meg? Ez ma a világ legtöbbet érő kérdése, legalábbis a műtárgyak világában. Ahol sokat fizetnek még többek között algíri nőkért, aktokért, virágokért, nőrablásért, Star Wars-figurákért, ivó lovakért vagy üvegbe zárt, világító uránért is. Következzenek 2015 legnagyobb és legérdekesebb, nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei.

2013 tavaszán jelent meg Martos Gábor Műkereskedelem – Egy cápa ára című könyve (lásd: Artmagazin 58, 2013/4, 63. o.), amelynek Függelékében a szerző sokoldalas táblázatokban közli a világon 30 millió dollárnál, illetve az idehaza 30 millió forintnál magasabb összegért elkelt műalkotások listáját – a nyomdába adás kényszere miatt 2012. december 31-ével bezárólag. Azóta ezeket a listákat 2014, illetve 2015 januárjában is lapunkban egészítette ki mindig az előző év legfontosabb nemzetközi és hazai műtárgypiaci eredményeivel (lásd: Artmagazin 65, 2014/1, 8–15. o., illetve Artmagazin 75, 2015/1, 6–13. o.). Most pedig – folytatva a hagyományt – következnek a 2015. év árverési csúcsai, vagyis a „Cápa” Függelékének harmadik „függeléke”.

Mozgalmas év volt a tavalyi, hiszen 2015 (is) alaposan átrendezte a korábbi árverési rangsorokat – meg a nem árverésieket is. Itt van például mindjárt a talán legjelentőségteljesebb változás, ami a világ összesített legdrágább műalkotásai élén történt: Paul Gauguin Nafea Faa Ipoipo (Mikor házasodsz meg?) című 1892-es festménye valamikor 2015 január–februárjában a hírek szerint kereken 300 millió dollárért (a The New York Times információja szerint 265 millió euróért) cserélt gazdát egy magánüzlet keretében. A képet Rudolf Staechelin svájci műgyűjtő adta el, egyes hírek szerint a Katari Múzeumoknak. A festményt az eladó nagyapja annak idején 18 000 svájci frankért vásárolta, ami – ahogyan Staechelin fogalmazott a mostani ár pontosítását firtató újságírói kérdésre – mindenképpen „kevesebb, mint amennyit most fizettek érte”.
   Az új legdrágább mellett új első született az árverési piacon is: Pablo Picasso Les Femmes d’Alger (Algériai nők) című sorozatának 1955-ben festett, O betűvel jelölt (utolsó) változata májusban a Christie’s New York-i aukcióján 178 365 000 dollárért (48,819 milliárd forint) talált új tulajdonosra.

A festmény 1997 novemberében a Christie’s New York-i Victor és Sally Ganz-hagyatéki árverésén 31 902 500 dollárért kelt el (akkor 10-12 millió dollárra becsülték), a Ganz házaspár pedig annak idején, 1956-ban 212 500 dollárt fizetett Picasso galériásának, Daniel Kahnweilernek a tizenöt festményből álló teljes sorozatért. Az árverési toplistának ráadásul nemcsak az élén, de a második helyén is változás történt: Amedeo Modigliani Nu couché (Fekvő akt) című képéért novemberben a Christie’s New York-i árverésén adott 170 405 000 dollárt (49,824 milliárd forint; itt jegyzem meg, hogy a forint-árakat mindig a leütés napján érvényes hazai középárfolyamon számolom, így lehet, hogy itt például a Picassóhoz képest kevesebb dollár forintban több) Liu Ji-csien (Liu Yiqian).

Mielőtt továbbmennénk a világ műkereskedelmének legkülönbözőbb tavalyi „leg”-jeire, folytassuk a magyar vonatkozású nemzetközi tételekkel, hiszen ennek a rangsornak az élén is történt változás: Amrita Sher-Gil 1933-as Önarcképe márciusban a Sotheby’s New York-i árverésén 1,2–1,8 millió dolláros becsérték után 2 920 000 dolláros (817,4 millió forint) árat ért el, így pillanatnyilag ez a legdrágább festmény magyar származású alkotótól a nemzetközi piacon.

Ugyanezen a listán a második helyre ugrott Hantaï Simon: M.C.5. (Mariale) című 1962-es alkotása, amelyért júniusban a Sotheby’s párizsi aukcióján 2 555 000 eurót (797,683 millió forint) adtak. Ez igencsak jelentős emelkedés ahhoz képest, hogy 2006-ban a Christie’s párizsi árverésén ugyanezért a képért még „csak” 376 000 eurót kellett fizetni. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy mindeközben Hantaï Etűd című 1969-es munkája idehaza decemberben a Kieselbach Galéria árverésén 20 millió forintos leütést hozott.) Amrita Sher-Gilnek pedig a már említett listavezető festménye mellett még két további, 1931-ben készült önarcképe is előkelő helyre került. Az egyiket júniusban a Christie’s londoni árverésén 1 762 500 fontért (2 717 775 dollár; 759,4 millió forint), míg a másikat pedig októberben a Sotheby’s ugyancsak londoni aukcióján 1 745 000 fontért (2,643 millió dollár; 739,826 millió forint) adták el, amivel a világban árveréseken elkelt magyar származású alkotók művei listáján a 4. és az 5. helyet szerezték meg. Ugyancsak változás történt az élő magyar származású művészek aukciós toplistája élén: a nemzetközi piacon már eddig is évről évre jobban szereplő Reigl Judit egyik, Éclatement (Robbanás) című, 1956-ban festett képéért decemberben a Sotheby’s párizsi árverésén (60–80 000 eurós becsérték után) 315 000 eurót (357 062 dollár, 99,780 millió forint) adtak. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Reigl egy 1973-as Robbanás című képe a Villás Galéria decemberi árverésén 1,8 millió forintos kikiáltásról indulva 3 millió forintos leütésig jutott.) És mielőtt továbbmennénk, álljon itt még három további – ha nem is csúcsokat döntő, de igencsak figyelemre méltó – magyar siker a nemzetközi aukciós piacról: Moholy- Nagy László egy 1922-es Fotogramja novemberben a Christie’s párizsi árverésén 103 500 eurót (23,126 millió forint); Berény Róbert Modiano-plakátja ugyanakkor ugyanennél a háznál, csak éppen Londonban 37 500 fontot (16,6 millió forint) ért, míg A jedi visszatér című film nyomán 1989-ben Magyarországon fröccsöntött műanyag Boba Fett figura decemberben a Sotheby’s online Star Wars-árverésén 3–5000 dolláros becsérték után 15 000 dollárt (6,527 millió forint) hozott; utóbbi ráadásul ezzel az árral a több száz tételes nemzetközi anyagot felvonultató aukció harmadik legdrágább tétele lett…

És akkor ennyi magyar vonatkozású kitérő után kanyarodjunk vissza a nemzetközi mezőny érdekességeihez. Két eddigi szerzői csúcsát is megdöntötte tavaly a francia Charles-Édouard Jeanneret-Gris, ismertebb nevén Le Corbusier: Femme rouge et pelote verte (Vörös nő és zöld gombolyag) című 1932-es festménye novemberben a Phillips New York-i árverésén 4 482 100 dollárral (1,305 milliárd forint) a legdrágább képe lett, míg egy 1962-ben készített plasztikája májusban a Christie’s zürichi aukcióján ért el új legmagasabb szerzői szobor-árat az érte kifizetett 3,12 millió svájci frankkal (915,6 millió forint; eredetileg csak 4–600 000 svájci frankra becsülték). Ha ekkora sikert nem is zsebelhetett be az ifj. Jan Brueghel, de Csendélet virágokkal domborműves vázában című, 1630 körül festett képe júniusban Bécsben a Kinsky aukciósházban 2,6 millió euróval (810 millió forint) a legdrágább Brueghel- csendélet címét érdemelte ki, megelőzve ezzel apja, az id. Jan Brueghel korábbi 2,2 millió eurós első helyét, amelyet ugyancsak a Kinskynél, még 2014 novemberében ért el.

Az angol Frederic Leighton egyik legismertebb festményéhez, a Flaming June (Lángoló június) című képéhez 1895-ben készült tanulmánya júliusban a Sotheby’s londoni árverésén 167 000 fonttal (261 422 dollár; 74,262 millió forint; 40–60 000 fontra becsülték) az eddigi legdrágább papíralapú Leighton- munka lett. A nem sokkal korábban előkerült, ceruzával és fehér krétával készült vázlatról a művészettörténészek korábban is tudták, hogy létezik, hiszen szerepelt egy 1895-ös művészeti magazinban, de nem tudták, hol lappang (most abban a villában bukkantak rá egy ajtó hátoldalán, amelyben korábban Roxburghe hercegnéje lakott). És végül nemcsak a saját árverési rekordját döntötte meg Lucio Fontana a La Fine di Dio (Az isten vége) című munkájával, amikor októberben a Sotheby’s londoni árverésén 15 941 150 fontot (24 676 668 dollár) adtak érte, hanem ezzel az árral egyúttal a háború utáni olasz művészet legdrágább alkotása lett (Fontana korábbi rekordja 20,9 millió dollár volt, amit 2013 novembere óta tartott).

Új elsőség született a judaikák terén is: decemberben a Sotheby’s New York-i aukcióján Leon Black New York-i üzletember 9 322 000 dollárt (2,690 milliárd forint) fizetett az úgynevezett Bomberg-Talmudért; az 1520 és 1523 között kilenc kötetben, csaknem 3500 oldalon kiadott Babilóniai Talmudból mindössze 14 komplett példány maradt fenn. És még egy könyvsiker egy másik listáról: a Puy-en-Velay-i Notre Dame katedrális 11. századi, 276 oldalas, pergamenre írt szertartáskönyvéért júniusban Bécsben a Dorotheum árverésén 356 800 eurót (11 milliárd forint) adott valaki, amivel ez a tétel lett a Dorotheum valaha legdrágábban elkelt kézirata.
A képregények között megint a belga Hergé (azaz Georges Rémi; 1907–1983) munkái „taroltak”: februárban a brüsszeli Petits Papiers-Huberty-Breyne Galériában 2,5 millió euróért (2,876 millió dollár; 771,8 millió forint) kelt el A titokzatos csillag című Tintin-füzet 1942-ben fekete tintával készített eredeti címlaprajza (amelyet mostani eladója 1995-ben 500 000 frankért [23,5 millió forint] vett).
Megdőlt a képeslapok aukciós leütési ár-csúcsa is: egy francia városról fotózott lapért, amelyet Pablo Picasso küldött 1918. szeptember 5-én Guillaume Apollinaire- nek, és amelyen a festő aláírása mellett egy rajza is szerepel, a Gaertner júniusi árverésén annak ellenére fizettek a 166 000 eurós (188 000 dollár; 52,045 millió forint) leütés után a jutalékokkal együtt több mint 200 000 eurót, hogy a lapot a címzett sosem kapta meg, mert azt „a cím ismeretlen” jelzéssel visszaküldték a feladónak.
Ami az aukciós áremelkedések tavalyi toplistáját illeti, ott alighanem igencsak előkelő helyen szerepelt az a Hármas portré Lady Faintinggal című festmény, amely „19. századi kontinentális iskola” attribúcióval indult szeptemberben a New Yerseyben működő Nye & Company Auctions in Bloomfield aukciósház árverésén, ám 5–800 dolláros becsérték után végül 870 000 dolláros leütési árat ért el, azaz az alsó becsértékéhez képest 1740-szeres áremelkedést produkált, nyilván amiatt a feltételezés miatt, hogy a kép talán mégis inkább egy korai Rembrandt lehet.

• • •

A nagyvilág után pedig lássuk a hazai piac listáit. Az biztos, hogy új „legdrágább” itthon is született, ha nem is a „nyílt” műkereskedelemben, hiszen Tiziano Mária gyermekével és egy Szent Pál képében megjelenő donátorral című festményéért 4,5 milliárd forintot fizetett ki a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja, azaz az állam (erről bővebben lásd a szerző Hogyé’ manapság a Tiziano? című írását: Artmagazin 80, 2015/6, 62–63. o. – a szerk.). És ugyanígy van új „legdrágább” magyar művész alkotása is: Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című vásznáért februárban ugyanez a program adott 5,7 millió dollárt (a hivatalos jelentés szerint a fizetés napján érvényes árfolyamon 1 602 049 934 forint) a kanadai Hamilton Galériának. (Ez az összeg kereken 6,67-szor nagyobb az aukción mindeddig elkelt legdrágább magyar festmény leütési áránál.) Sőt, ha a Munkácsy-trilógia darabjai körüli tavalyi számos – fogalmazzak visszafogottan – hercehurca közepette megjelent hírek igazak, akkor a festő Golgotája még ennél is drágább lehet, hiszen (egyik?) tulajdonosa, Pákh Imre bizonyos nyilatkozatai szerint 2003-ban ő hétmillió dollárt fizetett volna érte Julian Beck, alias Bereczki Csaba Gyula amerikai magyar galériásnak. (A Golgotát 1887-ben John Wanamaker 185 000 dollárért vette meg Munkácsytól; 1988-ban a Sotheby’s New York-i árverésén pedig 47 500 dolláros kikiáltási áron lett Julian Becké; egyes hírek szerint 1998-ban ő egymillió dollárért felkínálta a magyar államnak, de az akkor csak 300 000 dollárt adott volna érte.)
Ezek után viszont tényleg nézzük a nyilvános piacon, árveréseken elkelt magyar műalkotásokat. 2015-ben az év legdrágábbja címet mindjárt két kép is kiérdemelte: Kádár Béla Beszélgetők szabadban című, 1928 körül festett vásznát októberben a Virág Judit Galéria aukcióján ütötték le 90 millió forintért (1974 decemberében a BÁV-nál 10 000 forintos kikiáltási árán vitték el), decemberben pedig Mednyánszky László Itatás a Tátrában című festménye ért el 6,5 milliós kikiáltási árról indítva nem akármilyen licitharc végén, 13,84-szeres áremelkedéssel ugyanennyit a debreceni Villás Galéria árverésén (Az egyetlen folyamatosan működő vidéki aukciósház most először tudott felkerülni a 30 millió feletti leütések listájára; ami tavaly a két vezető háznak, a Virág Judit Galériának tizenegyszer és a Kieselbach Galériának tizenháromszor sikerült.).
A kortársak élmezőnyébe Keserü Ilona Pár című, 1967-ben festett képe júniusban a Blitz árverésén 12 millió forinttal az ötödik, Ludmil Siskov Leokiposz lányainak elrablása című 1969-es vászna pedig decemberben a Kieselbach aukcióján 9 millió forinttal a kilencedik helyre tudott felkerülni.
A fotográfiák piacán Robert Mapplethorpe Liliomok című 1979-ben készített felvétele októberben a Biksady Galéria árverésén 2,4 millió forintot ért meg valakinek (550 000 volt a kikiáltási ára), amivel ez most a hatodik legmagasabb magyarországi fotó-ár. Ugyanott-ugyanakkor Andy Warhol és Muhammad Ali közös fotója az érte megadott 1,1 millió forintos leütéssel a tizenegyedik helyre ugrott ezen a listán. És ha a világ tavalyi Star Wars-őrületének egy magyar vonatkozású példája már szerepelt a nemzetközi színtérről, akkor azt se hallgassuk el, hogy a Birodalom visszavág című film Helényi Tibor tervezte egyíves moziplakátja (Tokai Gábor: Az „art comics” kezdetei Magyarországon, Artmagazin 2015/4, 54–59. o. – a szerk.) májusban a Budapest Poster Gallery online árverésén 4000 dollárért (1,130 millió forint; 700 dollár volt a kikiáltási ára) kelt el, miközben annak eredeti, 60×40 centiméteres olajfestményéért 14 250 dollárt (4,028 millió forint; a kikiáltási ára 1950 dollár volt) adtak.
A „legpechesebb” magyar tétel pedig Patkó Károly Fekvő női akt háttérben nagybányai tájképpel című 1923-as festménye lett, amelyért decemberben a Kieselbach Galéria árverésén a 28 milliós licitlépcső után a következő „szabályos” 30 milliós helyett „csak” egy 29 milliós ajánlat érkezett, és mivel ennek már senki nem ígért fölé, így ennyiért ütötték le, vagyis kimaradt a 30 milliósok listájából (lásd: II. táblázat).
És ha rangsorba helyezni nem is tudjuk, de mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy Gáspár György pécsi üvegtervező iparművész Uránium IV. című, 35 kilós, félméteres uránüveg szobrát a hírek szerint Elton John egy londoni műkereskedésben átszámítva közel tízmillió forintnak megfelelő összegért vette meg a gyűjteményébe.

Kádár Béla: Beszélgetők szabadban (1928 körül) – 2015. október, Virág Judit Galéria – 90 millió forint (1974 decemberében a BÁV-nál 10 000 forintos kikiáltási árán ütötték le)

Mednyánszky László: Itatás a Tátrában – 2015. december, Villás Galéria, Debrecen – 90 millió forint Vaszary János: Virágok vázákban (1935 körül) – 2015. május, Virág Judit Galéria – 61 millió forint

Perlrott Csaba Vilmos: Park (1908 körül) – 2015. május, Virág Judit Galéria – 58 millió forint (2006 májusában a Kieselbach Galéria árverésén 5 milliós kikiáltási ár után 34 millió forinton ütötték le)

Berény Róbert: Monacói tengerpart (1906) – 2015. október, Virág Judit Galéria – 55 millió forint

Batthyány Gyula: Kalapos nők (1930-as évek) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 51 millió forint

Patkó Károly: Fürdőzők (1926) – 2015. október, Kieselbach Galéria – 50 millió forint

Dénes Valéria: Párizsi parkban (Cluny-park, 1910–11 körül) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 44 millió forint

Aba-Novák Vilmos: Fürdőző nők (1922 k., védett) – 2015. december, Kieselbach Galéria – 44 millió forint

Vaszary János: Taormina (1936) – 2015. december, Virág Judit Galéria – 42 millió forint (1975 augusztusában a BÁV 37. árverésén 50 000 forintos kikiáltási árról indítva 65 000 forintért ütötték le)

Rippl-Rónai József: Nyár a mezőn (1912 körül) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 40 millió forint (1972 decemberében a BÁV árverésén 34 000 forintért ütötték le)

Ziffer Sándor: Pihenő modellek (1913) – 2015. december, Virág Judit Galéria – 40 millió forint

Schönberger Armand: Együtt (1933) – 2015. december, Kieselbach Galéria – 40 millió forint

Fényes Adolf: Csendélet kártyákkal (1913) – 2015. december, Virág Judit Galéria – 36 millió forint

Aba-Novák Vilmos: Cirkuszban (1935) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 34 millió forint

Boromisza Tibor: Nagybányán hull a hó (1911) – 2015. december, Kieselbach Galéria – 34 millió forint

Czigány Dezső: Csendélet körtékkel (1915 k.) – 2015. december, Virág Judit Galéria – 32 millió forint

Vaszary János: Kertben (1893 körül) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

Ferenczy Károly: Kalács és kék porcelán (Uzsonna előtt; 1911) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

Vaszary János: Társaság a tengerparton (1939) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

Vaszary János: Virágok kék háttér előtt (Cineráriák; 1936 körül) – 2015. május, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

Tihanyi Lajos: Szajnai csónakosok (1907) – 2015. október, Virág Judit Galéria – 30 millió forint

Patkó Károly: Csendélet almákkal (1926) – 2015. október, Virág Judit Galéria – 30 millió forint

Vaszary János: Déli pihenő – 2015. december, Virág Judit Galéria – 30 millió forint

Bornemisza Géza: Piros csészés csendélet (1919) – 2015. december, Kieselbach Galéria – 30 millió forint

Az MNB Értéktár programja keretében 2015-ben megvásárolt egyedi műtárgyak

Tiziano Vecellio: Mária gyermekével és egy Szent Pál képében megjelenő donátorral (1550–60, védett) – 4,5 milliárd forint (2005 májusában a Nagyházi Galéria árverésén 140 millió forintért ütötték le; jutalékkal együtt kb. 175 millió forint)

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881) – 5,7 millió dollár / 1 602 049 934 forint

Orbán Dezső: A nagy akt (1911 körül) – 65 millió forint

Gulácsy Lajos: A mulatt férfi és a szoborfehér asszony (1912 körül) – 42 millió forint (2009 májusában a Virág Judit Galéria árverésén 55 millió forintos kikiáltási árról indítva 95 millió forintért ütötték le; 2012 decemberében a Virág Judit Galéria árverésén 50 millió forintos kikiáltási árról visszamaradt)

Vaszary János: Kereszténység (1924) – 40 millió forint