A Dunán innen, a Dunán túl
"Cruising Danubio", Magyar művészek Madridban
A magyar művészet külföldi bemutatásának egy szerencsés esetéről számolhatunk be végre. A madridi bemutató ugyanis olyan tárlat, amely a kurátori kollaboráció és a kiadott tekintélyes spanyol/angol nyelvű katalógus révén talán nem múlik el nyomtalanul, és nem marad izolált bemutatója művészeinknek.
KIS VARSÓ: Zászló 2002 bronz
Agustin Perez Rubio kezdeményezésének köszönhetően, mondhatni, többéves előkészület után jött létre az a válogatás, amely a fiatal generáció alkotásaiból ad áttekintést. A kérdésre, hogy mi a bemutató koncepciója, több irányból nézve kell hogy választ adjunk.
Az első megközelítés a kiállítás funkciójából adódik. Amikor egy idegen helyzetben adunk képet saját művészetünkről, minden esetben felmerül annak a kérdése, hogyan nyújtsunk egyszerre korképet és gondolati összetartozást az idegen befogadónak. A válasz minden helyzetben más és más, mindenesetre Madridban is felmerült ennek a kettősségnek a bizonytalansága. Ennek ellenére a spanyol kurátor számára fontos szempontot jelentett, hogy legyenek a válogatásban olyan alkotók, akik korábbi nemzetközi szerepléseik miatt ismertek lehetnek a helyi szakközönségnek. E szereplők mellett váltak fontossá a kevéssé ismert művészek, mert ők hitelesítették az előbbiek kontextusát, hátterét, így vált a névsor valóban sokoldalúvá.
E kiállítás gondolatának másik megközelítése újfent a spanyol művészeti élet igényeiből eredt. Az előkészületi munka során egyértelműen kiderült, hogy Madridban a kortárs művészet problematikája némiképp eltér attól, ahogyan azt a Kárpát-medencében látjuk. Ott a fő témát az identitás és a nemiség kérdésében határozhatjuk meg, ami nagymértékben befolyásolja a kortárs művész modelljét is, mint ahogyan az számunkra érzékletesen felsejlik Almodóvar filmjeiben vagy a Velencei Biennálén az utóbbi időben szerepelt alkotók munkásságában is (Ana Laura Alaez [2001] a Santiago Sierra és Rubio által rendezett Bad Boys kiállítás alkotói). A művészek és művek kiválasztása során ez a szemlélet másodlagos szempontként néhány alkotás között összetartó erőként jelentkezett.
Az olvasót most nyilván bizonytalanná teszem annak tekintetében, hogyan jön össze ebből a szempontból Szabó Dezső precíz, objektív látásmódja Nemes Csaba érzéki akvarelljeivel. A válasz a bemutató egészében, hangulatában rejlik, mert az eltérő irányba mutató művészi kezdeményezésekkel együtt a kiállítás egésze mégiscsak úgy szól a személyességről, hogy nem válik tematikus válogatássá.
A helyet adó kiállítóteret sajátosságai alapján talán a Kiscelli Múzeum templomteréhez hasonlíthatjuk, amennyiben ez is önkormányzati fennhatósága, és ebben is legalább annyira nehéz dolgozni, mint abban. A Communidad de Madrid egy átalakított századfordulós banképület, aminek hosszúkás, üvegtetős, galériás tere nem a white cube modelljét testesíti meg. Mindezek ellenére a kiállítás a maga telítettségével igen szerencsésen és látványosan adja a magyar művészek sokoldalú összképét.
Ennek megfelelően a bemutató fogadtatása igen jó, sőt a spanyol kurátor-referensnek köszönhetően nemcsak a kíváncsiságon alapszik, hanem azon is, hogy ha már jóvoltából az anyag bemutatásra kerül, az bizonyára olyan meglepetésszerű értékeknek köszönhető, amelyek eddig a spanyolok számára ismeretlenek voltak. Én tudom, hogy ez így is van, és remélem, hogy a teremben megforduló érdeklődők számára is nyilvánvalóvá válik.
"CRUISING DANUBIO"
COMMUNIDAD DE MADRID, MADRID
Benczúr Emese, Common Name Production (Nemes Csaba, Szépfalvi Ágnes), Csáki László, Gyenis Tibor, Kis Varsó, Kupcsik Adrián, Lakner Antal, Nagy Kriszta, Nemes Csaba, Németh Hajnal, Szabó Dezső kiállítása
2003. 10. 24.-2003. 12. 07.
Kurátorok: Agustin Perez Rubio és Petrányi Zsolt