Párnakönyv két rojttal

Winkler Nóra

Gil és Moti. Egyikük 68-as, a másik 71-es. Izraeliek. Jeruzsálemben, a képzőművészeti akadémián folytatták tanulmányaikat, 1994-ben összetalálkoztak, egymásba szerettek, ettől fogva elválaszthatatlanok. Náluk egybefolyik élet és alkotás, így áttelepültek Rotterdamba, ahol lakásgalériát nyitnak, gyakorlatilag folyamatos művészeti projektté téve, hogy az élet velük is történik, hol prózai, hol romantikus módozatokban. 

GIL&MOTI: Levél Laylah-hoz 2004 akvarell, ceruzarajz, fa, akril, textília három elem, egyenként 102 x 73 cm
 
Nemcsak otthonukba, a galériába engedik be a világot, de ki is lépnek a közterekre. Az esküvőjük is közesemény volt, de ez sokszor amúgy is túlnő két emberen, akik majd a nászúton próbálnak kettesben lenni. Gil&Moti nászútra a rotterdami városházára mentek, beköltöztek az ügyfélszolgálat elé, hozták az ágyukat meg amire ilyenkor szükség lehet, és kedvesen nézték a különféle dolgaikban -adminisztráció, kérelmek és engedélyek ügyében - jövő-menő polgárokat, így teltek a honeymoon napjai, illetve egyre gazdagabban, merthogy az embereknek tetszett, hogy az ikernek tűnő fiatal szerelmespár ott boldogoskodik a városházán, és vittek nekik mindenféle finomságot, sütiket, lekvárt, sonkát és kalácsot. Rotterdam is tele van a várost népszerűsítő képeslapokkal, az egyiken ők szerepelnek, mert a város szereti, hogy pont náluk él a művészházaspár. Nemcsak a közös újrakezdés miatt választották az új lakhelyet maguknak, politikai állásfoglalás is ez részükről. Az izraeli közgondolkodás, miszerint, jobb nem vegyülni, barátkozni, szerelembe esni, házasságot kötni arab származásúakkal, nekik nem tetszett nagyon. A Godot Galériában látható művek egy része ebből született. A Laylah-projekthez a neten, arab melegek ismerkedő oldalain kerestek tökéletes partnert. Az így megtalált Laylah velük élt, része lett a világ nagyvárosaiban, múzeumokban, köztéren futó magánéletnek, a kiállított levelek egy része hozzá íródott.
 
A méteres párnakönyv leporellólapjain arról számolnak be, hogy míg a CNN-t nézték, épp rá gondoltak, vagy hogy gyerekként hogyan lopóztak be titkos szobákba tüllkendőkben táncolni vagy hogy valahogy az a sejtésük, Laylah is boldogan osztozna velük a testi szerelem kéjében, és ha ez valójában ekképp van, nos, akkor haladéktalan lépjenek kapcsolatba egymással. Ezt a levelet a Ká-maszútra képei illusztrálják, csak épp itt férfiak ölelkeznek a terasz selyempárnáin. Az egyik levélben arról írnak, hogy a rotterdami Rijksmúzeumban egy képeslapon látták Van Dyck gyönyörűen festett képét, melyet a műkedvelő látogatók általában hosszasan és odaadóan néznek, ők viszont azon merengenek, mi értelme van, túl a politikán annak, hogy a képen a kilencéves svéd hercegnő és tizenhárom éves holland herceg, két gyerek, épp összeházasodik, és mostantól majd összetartozó párként kell viselkedjen. Hogy vajon hol vannak ebből az érzelmek vagy a boldogság, ezt Gil&Moti nem beszéli vagy kérdezi túl, és mégis átjön. 
 
GIL&MOTI: Levél Laylah-hoz 2004 akvarell, ceruzarajz, fa, akril, textília három elem, egyenként 102 x 73 cm
 
Az, hogy ők a köztérben identitását felépítő, kereső vagy megvédő egyént, a társadalomban funkcionáló, de közben a legszemélyesebben egyszeri embert és a stratégiáit vizsgálják, így explicit nincs ránk erőltetve. Van két jókedvű ember, tök egyforma és nagyon jó ruhákban, szeretik egymást és vidámak, szeretik a szépet, pláne, ha az fiatal érzéki fiúk formájában jön szembe, elégedettnek tűnnek, abból és jól élnek, ami őket izgatja meg amihez tehetségük van. Jó a humoruk, finom kis akvarelleket festenek, kíváncsiak és nyitottak.
 
Nem lehet persze kikerülni, hogy két homokos zsidóról vagy zsidó homokosról van szó - jelen esetben az egyik jelző nem a másikat erősíti, alanyi jogú mindkettő - akik nehezen tudnának nem gondolkodni a párkapcsolat, a társadalmi és intim létezés, a civil, illetve a szexuális én kérdésein. De amire jutnak ezekben, az a biszex/hetero/promiszkuis/aszexuális/stb. és a keresztény/protestáns/ateista/muzulmán/stb. összes kombinációjára érvényes, mert leginkább mégis arról szólnak, egyenes, közvetlen és szókimondó módon, hogy igyekezni kell kiélvezni az életet, miközben érdemes megfigyelni és gondolkozni egyes vonatkozásain, meg hogy arra kell törekedni, hogy megtaláljuk azt a létformát, amely nekünk jó.
 
Májusban újra jönnek, és utcai projekt keretében arról fogják majd kérdezgetni a városlakókat, hogy hogy vannak és miért úgy, és a végére összeállítanak egy budapesti boldogságindexet. Kíváncsi vagyok.
 
Ez a két akvarell egy súlyos pestisről szóló mese illusztrációi - a történetben a bajt egy szemét mágus hozta az emberekre bosszúként, hogy neki nincs humora. Látva a népek rossz kedvét, annyira megörült, hogy a nevetéstől felrobbant, de ez mellékszál. Az ikerhercegek (bal kép) a megoldás nyomába erednek, így jutnak el az édes vörös nőhöz, dr.Op-hoz, (jobb kép), aki nevetőcukrokkal, - gooddrop - helyrehozza a bajt, s a nép újra napkeltétől napnyugtáig viccel és gurul a nevetéstől. Hollandiában persze a „beveszel egy tablettát és leröhögöd a fejed" sokértelmű, de ezt a projektet és a mesekönyvecskét a VENCO, egy helyi cukorgyár támogatta, és végül is az alapüzenete, hogy annak jó, aki tud nevetni, a hercegek meg boldogan alszanak az utolsó lapon a franciaágyban.