Ez a cikk egy sorozat első része. A rövid esszék a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet, Archívum és Dokumentációs Központ (SZM-KEMKI ADK) gyűjteményéből csemegéznek. Egy-egy dokumentumot járnak körül: ismeretleneket és olyanokat, amelyeket már közöltek ugyan a szakirodalomban, de valamiért feledésbe merültek vagy alaposabb elemzésük elmaradt.

Iratokat válogattunk a magyar művészetre vonatkozó legnagyobb hazai gyűjteményből, amelyek ismertetése során bepillantás nyílik egy archívum hétköznapi működésébe, életébe is. Nem titkolt célunk, hogy felkeltsük kutatóintézetünk iránt a figyelmet, hogy az idén hivatalosan is megalakult osztályunk ismertté váljon. Elsőként kiválasztott dokumentumunk aktualitását a Szépművészeti Múzeum El Greco-kiállítása adja. Az Ad/24942-2013/1 leltári számon őrzött levelezőlapot Csontváry Kosztka Tivadar írta Lázár Bélának.

A levél szövege: Nagysgs. Dr. Lázár Béla tanár Úrnak, Budapest. VI. Andr. út, Japán kávéház / Igen tisztelt Tanár Úr! A Rp. Rónai kiállítása nyitva van; s a kritika a múlt vasárnapi neueste nachrichten-ben jelent meg; ha nem volna, – és kívánja, – szívesen megküldöm. Megnéztem a Domenico Theotocupoli El Greco colleccióját is; ismeretlen volt, és az is fog maradni ezekkel a hideg csúf színekkel. A spekulánsok sem fogják forróvá tenni soha. Az Eternitt dolgában Hamburg vette meg a magyar szabadalmat. Talán Bpesten volna ügynöksége? Nem volna szíves engem lapon tudósítani esetleg egy árjegyzéket küldettni címemre München Barer str. 56 gartenbau I / Tisztelő üdvözlettel Csontváry_²

A dokumentum

A lap nem teljesen ismeretlen a szakirodalomban: Németh Lajos Csontváry-monográfiájában hivatkozott rá, de nem közölte a leltári számát,³ a későbbi Csontváry-kutatók pedig nem találták. Arra, hogy nem is nagyon keresték, megvolt a mentségük. A Csontváry-képek kalandjainál talán csak a művész írásainak, kéziratainak története fordulatosabb. 1919-ben a hagyatékot felvásárolni készülő Gerlóczy Gedeon, fiatal egyetemista, a festő rokonaitól vette át azt a két nagy iratcsomagot, amit épp el akartak tüzelni.⁴ Miután Ernst Lajos és Lázár Béla tanácsára megvette a hagyatékot, megpróbálta kanonizálni Csontváryt. A kéziratok egy részét ide-oda adta (pl. Lehel Ferencnek, Gegesi Kiss Pálnak), hogy írjanak róla.⁵ Az iratok elkallódása és az azokból készült kompilációk sokasága azonban máig lehetetlenné teszi a teljes körű, tudományos igényű feldolgozást.

Az 1990-es években, a Magyar Nemzeti Galéria nagy Csontváry-kiállítását megelőzően a kutatók megpróbáltak friss lendülettel nekiállni a keresésnek és rátekinteni az iratokra, de nem mindent találtak meg. Ennek kapcsán a szakmában szokatlanul éles sajtóvita alakult ki az akkor még létező és az egyik legolvasottabb lap, a Népszabadság hasábjain.⁶ A személyeskedésektől sem mentes vita hamar elcsitult, az iratok előkerültek, a higgadt szakemberek pedig nekiálltak – így-úgy – a tudományos igényű feldolgozásnak. Csontváry feljegyzéseinek egy részét – ami a Gerlóczy családnál volt – 1995 után az MNG Adattára leltározta.⁷ Egy másik része még mindig védett státuszú magántulajdonban van.⁸ Nagyon elenyésző az ezen felül ismert iratok száma – ezek jellemzően Csontváry által írt levelek.⁹ Keleti Gusztávhoz intézett levelezését (öt levél és egy választervezet) a BÁV Aukciósház 2021. decemberi árverésén 36 millió forintos kikiáltási árával a legdrágább magyar autográf papírrégiségként kínálták eladásra.¹⁰

Felmerül a kérdés, hogy ha ilyen nagy figyelem övezi Csontváry minden írását, akkor eddig hogyhogy nem került elő, miért nem publikálták ezt a Lázár Bélának írt lapot? A dokumentum „megtalálása” arra az időpontra esik, amikor eldőlt, hogy a budai Várban lévő MNG Adattár – az akkor még felújításra váró – Szabolcs utcai kórház egyik épületébe kerül majd. Mivel egy múzeumi egység költöztetése több évet vesz igénybe, elsőként a be nem leltározott anyag csökkentésével kezdődött a munka, hiszen akkor könnyebb rendben intézni a szállítást az új helyre. Ilyen restancia volt Bodnár Éva művészettörténész hagyatéka, amely 1994-es halála után került be az intézménybe.¹¹ Ennek előzetes rendezése, átnézése során olyan iratokat is találtunk, amelyek valójában az Adattárhoz tartoznak.¹² Bodnár Éva 1990-ben kollégájától, Szíj Bélától kapott egy Csontváry-iratokat tartalmazó dossziét a most elemzendő levéllel, a festő töredékes feljegyzéseivel, nővérének soraival együtt, és még néhány kettétépett levéllel, amelyeket az iglói patika bérlője, Eisnitz Sándor (1881–1944) gyógyszerész írt neki 1911–12-ben.¹³ Sajnos a Lázár Bélának íródott levél 2015-ös újbóli felbukkanásakor már pár éve megjelent Csontváry legújabb, tudományos igényű monográfiája, amiben így nem szerepelhetett – továbbra is várja tehát sorát, hogy bekerüljön végre a hivatalos kánonba.

A levelezőlap

Címzettje, Dr. Lázár Béla a Japán kávéház egyik kulcsfigurája volt. Gerlóczy Gedeon is hozzá fordult tanácsért, hogy érdemes-e minden pénzét befektetni a Csontváry-hagyaték felvásárlásába. Lázár Béla Csontváry egyik első szakmai körökből érkező méltatója volt, már 1905-ös kiállításán is járt.¹⁴ Később, 1930-ban Ernst Lajossal ő rendezte Csontváry első nagy sikerű kiállítását.

Rippl-Rónai József 1911-es müncheni kiállítása a Heinrich Thannhauser által két évvel korábban alapított Moderne Galerie-ben¹⁵ olyan művészek sorába emelte őt, mint Vaszilij Kandinszkij vagy Franz Marc, akik ugyanez év végén ugyanitt állítottak ki elsőként a Der Blaue Reiter csoport neve alatt. Az is beszédes, hogy a Rippl-Rónaival egy időben kiállító művészek Fritz von Uhde és Ferdinand Hodler voltak. A levél eredeti apropója az lehetett, hogy Lázár Béla anyagot gyűjtött az általa nagyra tartott Rippl-Rónai külföldi fogadtatásáról későbbi előadásai, megjelent cikkei és könyve számára.¹⁶ Ezért kérhette meg Csontváryt, hogy ha már ott van, tudósítsa őt a kiállításról. A levélben említett eternit cementből és azbesztrostokból nagy nyomás alatt készült vízálló, éghetetlen, kemény lemez. 1911-ben elsősorban tetőfedésre, később burkolásra, csatornák, csövek készítésére használták.¹⁷ Csontváry levélben feltett kérdésére a válasz: 1900-ban bejegyzett szabadalom alapján az osztrák Hatschek cég 1903-ban Nyergesújfalun beindította az azbesztcement anyagú pala gyártását, de 1907-ben Piszkén Miskolczi József üzeme, később az óbudai Újlaki Tégla és Mészégető Rt. is gyártott azbesztpalát. De miért érdekelhette mindez a festőt? A levél megírásának időpontjában épült a később Csontváry műtermét is magába foglaló, az akkor Fehérvári út 34–36. – ma Bartók Béla út 36–38. – alatt található sarokház, az ún. Hadik-ház, aminek földszintje később, az 1920-as években Karinthyék törzshelye volt, és ami azonos a ma is prosperáló Hadik/Szatyor nevű, kulturális profilú vendéglátóegységgel. Elképzelhető, hogy a mindig spórolni kívánó, kotnyeles festő – megannyi extrém történet bizonyítja ezt – épp az építőknek segített. Emiatt a speciális érdeklődés az új anyag iránt.

A levélből az El Grecóról írt sommás vélemény az egyedüli, amit Németh Lajos idézett, amikor Csontváry művészeti ízléséről írt. De ennek kapcsán felmerülhet a kérdés: ha Csontváry 1903-ban, pradóbeli látogatása után nem emlékezett meg Grecóról, akkor miért nézte meg a képeit 1911-ben? Bizonyára azért, mert Münchenben ekkor volt kiállítva Nemes Marcell gyűjteménye, benne azokkal a kiemelkedő fő művekkel, amiket a mostani kiállításon is láthatunk a Szépművészeti Múzeumban.¹⁸ Valószínű, hogy erre is a Japán Kávéház művészasztalának társasága, ahol egyébként Nemes Marcell is szívesen látott vendég volt, hívta fel Csontváry figyelmét. Érdekes az is, hogy mit ír: „ismeretlen volt, és az is fog maradni ezekkel a hideg csúf színekkel. A spekulánsok sem fogják forróvá tenni soha.” ¹⁹ 

Sajátos ízlésű és világlátású festőnknek természetesen nem volt igaza. A mostani El Greco-kiállítás is mutatja, hogy mennyire nem. Érdekes azonban, hogy akkor is, ahogyan manapság is, egy-egy művészt a műkereskedők „futtattak fel”: az 1990-es évektől újraformálódó magyar műkereskedelem így növesztette naggyá például Kádár Bélát, Scheiber Hugót vagy Batthyány Gyulát, akik az 1980-as évek művészettörténeti szakirodalmában a „futottak még” kategóriában voltak, ma pedig aligha lehetne könyvet írni a korszakról alaposabb elemzésük nélkül. Ebből a szempontból Csontváry művészetére is vethetünk egy pillantást. A magyar szakirodalomban kétségkívül ott van a legnagyobbak között. Azonban külföldön a magyarok legnagyobb igyekezete ellenére sem tudták ismertté tenni. Remélhetőleg ez a megállapítás száz év múlva már éppen annyira érvényét veszti, mint Csontváry El Grecóról alkotott sommás véleménye.

_Jegyzetek:

_{1 - Az SZM_KEMKI ADK Adattári gyűjteménye a Magyar Nemzeti Galéria Adattárából alakult, és annak leltári könyvét folytatja 2021-től.}

_{2 - A postai bélyegzőn: München 24. 6. 11. – tehát Csontváry a lapot 1911. június 26-án adta fel Münchenben.}

_{3 - „A vízesés megfestése után 1903 őszén nagy nyugat-európai útra indult. […] Mit tanulmányozott, milyen kiállításokat látott? – nem írja meg. Néhány név azonban utal arra, hogy milyen mesterek foglalkoztatták. Egyik feljegyzésében a Pradóban látottakról ír. Leginkább Velazquezt dicséri, akinek, szerinte, sikerült »Las Meninas«-ában tökéletesen megoldani a műtermi levegő ábrázolásának problémáját. Rajta kívül még Tizianót, Rubenst, Van Dycket dicséri, mint zseniket, bár hiányolja, hogy a »szabadban a levegő titkát nem sikerült megoldani«. A Pradóban Grecót is láthatott, nevét azonban nem említi. Róla csak 1910-ben [sic!] Münchenből Lázár Bélához írt levelezőlapján emlékezik, meglehetősen elítélően. […] Eszerint Grecót 1903-ban vagy nem látta, vagy pedig elkerülte a figyelmét, tévednek tehát azok, akik a »Fohászkodó üdvözítő« és a »Panaszfal« című képeken Greco hatására gyanakszanak, illetve a hatás csak öntudatlan volt.” Németh Lajos: Csontváry. Budapest, Corvina, 1970, 102. o., 64. j.}

_{4 - Csontváry emlékkönyv. Szerk. Gerlóczy Gedeon – Németh Lajos. Budapest, Corvina, 1976, 295. o.}

_{5 - Csontváry írásairól és recepciótörténetéről a legújabb irodalom: Tímár Árpád: Csontváry. Budapest, Corvina, 2021. E posztumusz kötet kapcsán érdemes itt megjegyezni, hogy Tímár Árpád könyvtára özvegyének ajándékaként 2020-ban az SZM-KEMKI ADK kutatószobájába került.}

_{6 - Perneczky Géza, aki az iratokat kereste, „veterán partizán”-nak nevezte a – szerinte – az iratokon ülő Romváry Ferencet, aki válaszában „egy bolsevik disszidens hisztérikus hangja”-ként jellemezte írását (lásd: Népszabadság, 1993. április 17., 35. o. és május 8., 28. o.). A rendszerváltást követő nyílt szakmai polémiát Mihály Mária minisztériumi alkalmazott próbálta csitítani A Csontváry-életmű világhírre kész. Indulatok és tévedések helyett – tények című cikkével (Népszabadság, 1993. július 9., 34. o.). Szakmai higgadtságra intett az Új Művészet (Tímár Árpád: Hol tart a Csontváry-kutatás? In: Új Művészet, 1993/7., 78–79. o.), ahol minden szakmai felvetésnek teret adtak.}

_{7 - A Gloria Boyttól 1978-ben megvett Gerlóczy-féle Csontváry-hagyaték részét képező iratokat előbb a Minisztérium leltározta be 1979-ben, majd őrzésre átadta a Magyar Nemzeti Galériának, ahol az Adattárban több, mint egy évtizedig kallódtak. Épp a Csontváry-iratok miatt kivételes revíziót rendeltek el benne. (Művelődési és Közoktatási Miniszérium levele: 104.607/1358/95 – az eseményekről: SZM-KEMKI ADK, Ad/25941-2019). Az SZM-KEMKI ADK-ban jelenleg is folyik revízió, 2020-tól kezdve, a Szabolcs utcába történő költözés miatt. Egy ilyen, több, mint 25 ezres (mintegy 1000 iratfolyóméternyi) állomány esetében a revízió mindig egy több éves – akár évtizedes – folyamat.}

_{8 - A hajdan dr. Gegesi Kiss Pálnak (1900–1993) átadott iratokat többször felajánlották már a múzeumnak megvételre, de magas ára és a nem teljesen tisztázott tulajdonviszonyok miatt a múzeum megannyiszor visszakozott.}

_{9 - A jelen levél nem Csontváry hagyatékából, hanem Lázár Bélától került a múzeumba. A nehéz helyzetbe került, hajdan jeles műtörténésztől a múzeum 1948-ban vásárolt művészleveleket. Ezeket leltározták 4540-4669-ig. (Lázár hagyatéka végül 1971-ben került be a Művészettörténeti Kutatóintézet adattárába – MKCS-C-I-44.)}

_{10 - 48 millió forintos eladási áron vásárolták meg, ezzel egy dedikált Petőfi-kötet rekordját döntötte meg.}

_{11 - Bodnár Éva (1922–1994) művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria egyik alapító tagja, a Festészeti osztály vezetője volt. A Csontváry Rétrospective című kiállítás (Palais des Beaux Arts, Brüsszel, 1962) során maga is foglalkozott a művésszel.}

_{12 - Az, hogy egy osztályvezető fiókjában maradhattak iratok, jól mutatja a régi laza iratkezelési gyakorlatot, a korábbi hozzáállást a múzeumi segédgyűjtemények anyagaihoz. Látható, hogy ezt a levelezőlapot sem kezelték tárgyi értékként. Igaz, az 1980-as években még nyilvános piaca, kereskedelme sem a kéziratoknak, sem a fotónak nemigen volt, csak a műtárgyak képviseltek műkereskedelmi értéket.}

_{13 - Az 1990-ben begyűjtött dokumentumok így 2013-ban kerültek végleges beleltározásra, de  csak a 2020-ban kezdődött revízió során derült ki, hogy valójában a levél egy korábbi, 4568-as leltári tétel hiányzó altétele volt. Ott két levelezőlap szerepelt eredetileg, de már csak az egyik volt meg a megelőző 1996-os revízió során. (Hiszen akkor már Bodnár Évánál lehetett.) A másik levél sokkal ismertebb, ezt Csontváry Konstantinápolyból címezte a „Művészeknek” a Japán kávéházba, 1913. szeptember 29-én.}

_{14 - Lázár Béla: Művészeti kiállítások. Böhm Pál a Nemzeti Szalonban, Kosztka Tivadar az Iparcsarnokban. In: Magyar Nemzet, 1905. szeptember 10., 1–3. o.}

_{15 - A Csontváry levelében hivatkozott cikk feltételezhetően: H. Cosserat: Münchener Kunstschau. In: Allgemeine Zeitung, 1911. június 24., 423. o. (előző szombati cikk) vagy fo.: Kunstkronik: Rippl-Ronai – Uhde – Hodler. In: Münchner neueste Nachrichten, 1911. június 21., 285. o. (előző szerdai cikk)}

_{16 - Dr. Lázár Béla: Rippl-Rónai József. Budapest, Ernst-Múzeum, 1923; Dr. Lázár Béla: Rippl-Rónai József. In: Magyar Iparművészet, 1912/3., 81–100. o.}

_{17 - Az azbeszt egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. Magyarországon a 2000-es években lendültek fel, és máig tartanak az azbesztmentesítő munkák.}

_{18 - El Greco, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2023. február 19-ig}

_{19 - A Szépművészeti Múzeum El Greco-kiállításán szerepel az El Greco széljegyzeteivel ellátott könyv, Giorgio Vasari: Le Vite, 3. kötet, 1568, Biblioteca Nacional de España, Madrid. Érdekes, hogy ebben El Greco éppen a „nem elég kifejező színezés” miatt ítélte el az akkor kánonnak tartott Michelangelo festészetét.}