Virtuális kiadványként tekintve ezekre a felületekre, a kiszolgáló funkcióhoz kiegészítő funkció is társítható. Az internetes megjelenés saját technikai és virtuális szellemi lehetőségei kiaknázásával többletinformációkkal gazdagíthatja a múzeumot és kiállításait, s ily módon a kiállítótérben megjelenítetteket nem csupán digitális formában tükrözi, hanem tartalmilag is gazdagítja és kiegészíti. Ebben az esetben a múzeumi honlap nem csupán alárendelt módon kiszolgálója, hanem egyenrangú viszonyban álló autonóm kiegészítője is lehet a kiállítótérben látottaknak.

 

A bécsi Kunsthistorisches Museum honlapján (www.khm.at) sajátosan vegyül a fent leírt lehetőségek skálájának két végpontja. A site egészéről elmondható, hogy alapvetően tökéletesen és kompakt módon informálja látogatóit. A nyitóoldal főmenüsorának pontjaira kattintva (Gyűjtemények / Kiállítások / Előadások / A múzeum / Információk / Hírek / Shop) minden egységről rövid szövegek tájékoztatnak. A gyakorlati információkat illetően nem is várnánk mást, ám ahol többletinformációkra számítanánk, ott sem kapunk többet. A Gyűjtemények is csupán főműveikkel vannak képviseltetve: a Képtár tematikus egységeit (15-16. századi itáliai művészet / 17-18. századi itáliai művészet / 15. századi németalföldi művészet / A 17. századi Flandria / A 17.századi Hollandia / Német művészet / Spanyol és francia művészet) egy tucatnyi festményen és kísérő elemzéseiken keresztül ismerhetjük meg, amely sorban egy művésznévindex segítségével is tájékozódhatunk.

 

 

A nyitóoldal felső harmadában két vagy három időszaki kiállítást emelnek ki a szerkesztők. E cikk írásának idején a 2006. január 29-ig meghosszabbított, a bécsi Kunsthistorisches Museum, a Staatliche Museen zu Berlin és a madridi Museo Nacional del Prado által közösen szervezett Goya 1746-1828 című tárlat www.goyainwien.at elnevezésű önálló mini site-ja és az ugyanaddig látogatható Bernstein für Thron und Altar című kiállítás anyaga volt innen közvetlenül elérhető. Ez utóbbiról és a párhuzamosan futó, 2006 májusáig meghosszabbított, Die Römer in Kleinasien című kiállításról a sajtóanyagon és egy rövid bekezdésen kívül csupán egy-egy kép látható.

 

Az olyan nagy közönségsikernek számító időszaki tárlatok, mint például a festői életmű első átfogó, monografikus kiállításaként aposztrofált Goya-kiállítás, természetesen önálló honlappal rendelkeznek. A frame-szerkezetbe rendezett műcsoportok (Kiállítás: Festmények / Grafikák / Kárpitok / Katalógus) maximum hat képpel reprezentálják a spanyol királyi udvar tagjainak portréegyüttesét, az 1808 és 1824 közötti időszak nem ritkán kritikai hangvételű, máskor látomásos grafikáit, valamint a korai évek rokokó jellegű falikárpit-kartonjait. A festő életrajzán és a látogatói információkon kívül azonban egyébbel nem gazdagodhatunk. A szerkesztők, úgy tűnik, az időszaki tárlatokra is következetesen alkalmazzák a minimalizálás elvét.

 

Ezért a Kunsthistorisches Museum honlapjáról nem is a jelentősebb időszaki tárlatok mini site-jait ajánlom az olvasó figyelmébe, hanem azt a szerkesztői értelemben „kakukktojásnak" is nevezhető elemet, amely több szempontból is elüt, és ily módon kiemelkedik a befoglaló oldalból. Egy olyan linkről van szó, amelyre a kiállítások iránt érdeklődő látogató - hacsak célirányosan nem keresi - nem feltétlenül kattint rá: a múzeum épületét bemutató almenüpontok rendszerint nem a leglátogatottabbak közé tartoznak.

 

A szerkesztők egy olyan mini honlapot ágyaztak be a múzeum oldalára, amely műfajában tekintve akár önálló virtuális kiadványként is leírható. A múzeumépület építéstörténetét mutatja be (A KHM építéAzete), s kapcsolat nélküli, elszigetelt modulként van jelen a KHM weboldalán. Grafikai megjelenésében a főoldalhoz csak lazán kapcsolódik, és hiperhivatkozásait is kizárólag saját egységén belülre vonatkoztatja. Főmenüsorában az alábbiak közül választhatunk: Építéstörténet, Homlokzatok, Dísztermek, Életrajzok, Panorámaképek.

 

A virtuális túra során részleteiben ismerkedhetünk meg a múzeum építéstörténetével a megvalósítás gondolati invenciójától az 1866-ban és 1869-ben kiírt pályázatokra beérkezett műveken át Gottfried Semper színre lépéséig és Carl von Hasenauerrel való együttműködésük kezdetéig (1869). Láthatjuk Heinrich von Ferstel, Theophil Hansen, Moriz von Löhr és Carl von Hasenauer eredeti pályaműveit, alaprajzokat és távlati képeket egyaránt; olyan szövegekkel kísérve, amelyek egy művészet-és építészettörténeti képzésben nem részesült látogató számára is érthetően vázolják a tervek fő jellemzőit, a 19. század építészeti irányvonalaihoz való igazodásukat, továbbá azokat az érveket, amelyek alapján e terveket a zsűri elutasította. Az építéstörténetről alkotott képünket tovább árnyalják az egyes projektek oldalairól is elérhető, a pályázatokon és a tervezésben részt vett építészek keresztreferenciaként szereplő biográfiái, amelyek az Életrajzok menüpont törzsét alkotják.

 

A következő, Homlokzatokat taglaló menüpontban megismerkedhetünk az épületkülső teljes, Semper által kigondolt ikonográfiái koncepciójával. A szobrászati programot homlokzatonként tekinthetjük át úgy, hogy közben a megfelelő művészettörténeti stílus vagy korszak keretébe ágyazva nyerik el jelentésüket. Időrendi sorrendben a Babenber-gerstrasse homlokzata a klasszikus antikvitást, a Museums Quartier felé néző a középkort, a Maria-Theresien Platz felé eső oldal a reneszánszt, a Burgringet határoló homlokzat pedig a modern kort képviseli úgy, hogy mind a négy oldalon megjelennek az adott kort reprezentáló allegorikus figuráknak, történelmi személyiségeknek és művészeknek a valóságban a fizikai távolság miatt kevésbé befogadható szobrai. Az épületszobrászati elemek digitális formában való bemutatása így lehetővé teszi azt, hogy a Semper-féle ikonográfiái program ne csak programpontjainak elméleti követésében, hanem vizuálisan is élvezhető legyen.

 

 

Hasonló elvek érvényesülnek a főépület dísztermeinek (Dísztermek: Bejárati csarnok / Díszlépcsőház/Kupolacsarnok) bemutatásánál. A Díszlépcsőház Munkácsy festette mennyezetképe, a Hans Makart festette lunetták, a Gustav és Ernst Klimt, valamint Franz von Matsch-féle ívmezők a belsőről felvett képen megvilágítva jelennek meg, ha a kurzort a megfelelő képmező fölé visszük. Az Életrajzok menüpont vonatkozó festő-biográfiai az építészekéhez és a szobrászokéhoz hasonlóan természetesen innen is elérhetők.

 

A már többször is érintett Életrajzok pontot követi az utolsó, Panorámaképeket rejtő menüpont. Nem véletlen a megfogalmazás, ugyanis a huszonnégy háromdimenziós panorámakép mintha tényleg el lenne rejtve a weboldal egészében, hiszen nincs összekapcsolva az építéstörténeti modulon kívül eső egyetlen egységgel sem, ami nem válna hátrányára, hiszen méltán kaphatna helyet egy-egy link akár a Gyűjtemény, a Kiállítások vagy akár A múzeumról menüpont alatt. E két előbbi egység már csak azért is igényelné a panorámaképek jelenlétét, mert a külső tér és a reprezentatív dísztermek mellett ezeken keresztül betekinthetünk a Képtár, valamint az Egyiptomi és Közel-keleti gyűjtemény egy-egy termébe is. Ráadásként olyan nagy sikerű, múltbeli időszaki tárlatokról is tájékozódhatunk, mint a tavalyi Rubens-kiállítás és a 2003-2004-ben megrendezett Bacon-kiállítás.