Dekadencia, a kicsapongás víziói címmel nyílt kiállítássorozat Csehországban szeptember végén, több helyszínen. Az egy tematikára fölfűzött tárlatok közül a központi helyszín a prágai Rudolfinum, a többi helyszínen társkiállítások és egyéni tárlatok láthatók, olyanok, mint Gilbert & George a DOX-ban vagy Joel-Peter Witkin a Brnói Művészetek Házában. A sztárok természetesen jelen vannak a többi kiállítóhelyen is, sőt.

Otto M. Urban, a kiállítás kurátora prágai művészettörténész, aki mindeddig alapvetően a 19–20. század fordulójának dekadens művészetét kutatta, majd a 2000-es években elkezdte keresni az irányzat mai megfelelőit. És megtalálta. Komoly kutatásai eredménye ez a nagyszabású kiállítássorozat, amelyhez filmfesztivál is kapcsolódik, jelezve, hogy a dekadenciára való hajlam mindenütt jelen van a ma kultúrájában. Urban a dekadens művészetet definíció szerint kicsapongónak, az elfogadható határait átlépőnek jellemzi (nincs pontos fordítás magyarul az excesszus szóra), olyannak, ami a legérzékenyebb tabukat döntögeti, tehát hatásában botrányos – és azonnali állásfoglalásra kényszerít. Stílusa pedig általában naturális és túldíszített. A kurátor szerint mi is egy dekadens korban, a kicsapongások és a túlzások korában élünk, ahol az állandó gazdasági növekedés illúzióját kergetjük, miközben folyamatos rettegésünket a – tévéhíradókban megjelenő – rémesebbnél rémesebb képekkel tompítjuk. Ennek megfelelően öt altémára, ötfajta excesszusra, „túlzás”-ra osztotta fel a kiállítást: az én kicsapongásai (fájdalom), a test kicsapongásai (szex), a szépség kicsapongásai (pop), az elme kicsapongásai (őrület) és az élet kicsapongása (halál). Mint a dekadens művekben általában, az alcímek kiosztásában is van némi irónia... 

A DOX-ban önálló tárlattal is szereplő Joel-Peter Witkin művei testesítik meg leginkább azt, amit Urban dekadens művészeten ért, hiszen az amerikai fotóművész képei mindegyik altémában megtalálhatók. Fotóin a társadalmon kívüliek, halottak, nyomorékok, homoszexuálisok jelennek meg gyakran klasszikus mitologikus vagy vallásos jelenetekben. A fotók maguk 20. század eleji hangulatot árasztanak – és jó nyomasztóak. „Dekadenssé” nyilvánításuk tulajdonképpen felszabadítja őket, lehetővé teszi, hogy a nyomasztó naturális jeleneteket kissé távolabbról, egy szimbolikusabb távlatból szemléljük. A központi kiállításban olyan művészek műveivel találkozhatunk még, mint Damien Hirst, Jake és Dinos Chapman, Cindy Sherman, Robert Mapplethorpe, Jeff Koons, Andres Serrano, Keith Haring, a francia Pierre et Gilles, a kínaiak közül Zhang Peng, illetve japán és más európai művészek, köztük a magyarok, Szöllősi Géza és Keresztes Zsófia, akik méltán kerültek be a kiállításba, mint azt az itthoni rendszeres kiállításlátogatók jól tudják. A felvonultatott hatalmas és impozáns anyagból úgy tűnik, Urban koncepciója megáll a lábán: ami korunk dekadens hajlamait illeti, igaza lehet.

Galerie Rudolfinum, Prága, 2010. szeptember 30 – 2011. január 2.