Artmagazin 41
Lost and found – Az eltűnt varrólányok esete
Fordulatos festménysors Kelet-Közép-Európából, amiben szerepet vállal a szigorú műítész Aradi Nóra, a nemkülönben elé9edetlen Erdély Miklós és Csernus Tibor, egy véletlenül erre járó olasz biológus házaspár, az autóstoppos Szentjóby Tamás és a Hitlert hallgató varrónők, sőt feltűnik benne egy pillanatra Van Eyck és Frans Hals is. Történelmi igazságtétel egy római magángyűjteményből előkerült korai Lakner-festménynek, amiről születésekor a kultúrpolitikusok és az avantgárd művészek véleménye egyaránt lesújtó volt.
Regős Istvánnal beszélget Hernádi Miklós
Ahhoz a festőcsoporthoz tartozik több évfolyamtársával, pl. Fehér Lászlóval,
Nyári Istvánnal, akik legnagyobb kedvvel a környező késő kádári társadalom
tárgykultúrájának banalitását jelenítették meg vásznaikon. (Idesorolhatom
talán Kocsis Imrét, Lengyel Andrást és Barabás Mártont is.) Regős azóta is
következetesen alkalmazza ezt a végső soron pop-artos módszert.
Légvárak
Előző számunkban Földes András járta körül a Budavári Palota építészeti átalakításáról szóló pletykákat. Most két építészeti szaklap főszerkesztője osztja meg gondolatait olvasóinkkal. Szégyellt és vallott örökség a funkcióját vesztett hatalmi központban: meddig lehet küzdeni a múlt kísértő szellemével
a repedező várfalak és a szocialista díszletek között?
MICHELANGELO WAS GAY
A címbeli tömör és találó megállapítást a népszerű világutazó, Rick Stevens Róma útikönyvében találtam, és mondanom sem kell, eszemben sincs most az amerikai szerzők vagy olvasók földhözragadtságán élcelődni. Stevens sem akart ezzel mindent megmagyarázni, csak azt gondolta, jobb, ha képben vannak a Rómába látogató honfitársak, mint ha értetlenkedve nézik azt a sok meztelen pasast a templomban. Az Albertinában egy kicsit körülményesebben mondják el ugyanezt, de néha tényleg ugyanezt mondják. Részben technikai okokból, mint minden pepecselős kiállításon, itt is megtörténik: a vendégek a kiállítás elején még frissek, és belemennek a pepecselésbe, így aztán az első firenzei időszak rajzai csak nagy türelem árán tekinthetők meg. Ott vannak a Masaccio-másolatok, de az ember nem szívesen lökdösődik, miért pont ezért harcoljunk, van még annyi szoba előttünk, legfeljebb visszatérünk.
Szecesszió Klimten innen, Klimten túl - Interjú Marian Bisanz-Prakkennel
Bécs tökéletes szuvenír-nyersanyagot faragott Gustav Klimtből: háromcentis Szecesszió Háza csillámhóeséssel, csókolózó pár narancssárga esernyőn, 135 millió dolláros Adele-portré hűtőmágnesen. De hogyan álljunk a Klimt-brandhez, a romlott kurtizántekintetek, az erotikus nőalakok, a századvégi dekadencia és aranymustrák kisszerű birodalmához? Erről kérdeztük bécsi irodájában az osztrák főváros egyik legsikeresebb múzeuma, az Albertina kurátor asszonyát, Marian Bisanz-Prakkent, aki nemcsak a századfordulós művészet nagy szakértője, de a Szépművészeti Múzeum Nuda Veritas című kiállításának a rendezője is. Ki inspirálta Klimtet, min vesztek össze a szecessziós művészek, mi az a szentélyművészet és mit tartogat a 2012-es esztendő az art nouveau kitartó rajongóinak.
A hiúság vására - A fotókereskedelem története Harry Lunntól a Paris-Photóig
A világ egyik legrangosabb fotós vására, a Paris-Photo tekintetét éppen a mi régiónkra, Közép-Európára vetette. Így november közepén, az eddig is rendszeres kiállító Vintage-zsal együtt már három magyar galéria viszi ki áruját a nemzetközi fényképbörzére. Ezen ma már meg se lepődünk, pedig a fotóval való kereskedés nem mindig volt magától értetődő. Egy dörzsölt volt CIA-ügynöknek kellett utat törnie a fotógalériák előtt, előbb az Egyesült Államokban, majd Franciaországban. A 20. századi fotókereskedés története madártávlatból és békaperspektívából egyszerre.