Általánosan elterjedt tévhit, hogy Magyarországról a két világháború között a legnagyobb fotósok kivétel nélkül mind elmentek, hogy aztán a fotótörténet óriásaivá váljanak más országokban. Az 1890-ben született Escher Károly azok közé tartozik, akik itthon maradtak, de mindannyian tudjuk, hogy életműve megkerülhetetlen.

Mindenki találkozott tanulmányai során Escher-művel: József Attila és Thomas Mann találkozásának dokumentálása, A csodálatos mandarin előadásáról készített híres elmosódó képe mindannyiunk számára ismerős. Az elsők között alkalmazta a kisfilmes kamerát, a bemozdulásos életlenséget, vitákat provokálva a tűéles, ámde statikus riportképekhez szokott szerkesztőkkel, fotóítészekkel. Ez a stílus, no meg Escher mindenre nyitott személyisége eredményezte, hogy ránk hagyott életműve is rendkívül heterogén. Fényképezett államfőket, politikusokat, meg kilakoltatott nincsteleneket, razziák elszenvedőit. Színésznőket és szerelmespárokat a parkban, halálra ítélt gyilkost és nyírott pudlit, hóeséstől poétikus utcát, balesetet, sporteseményeket és bálokat. Megörökítette Bartókot, de Szálasit is, témát jelentett neki a kivilágított Budapest és a nádfödeles parasztház is. Riportfotósi mivoltában esetenként akár a rendőri szervekkel való összetűzés kockázatát is vállalta például azzal, hogy a tiltás ellenére fotografálta vallomása közben a férjgyilkos és „darabolós” Bognárnét. Az elsők között volt jelen gépével a biatorbágyi viadukt-robbantás helyszínén. Ott készült „nagytotálja” okkal vált az utóbbi időszakban képaukciók sikeres darabjává. Hivatásszerűen fényképezte korának szinte valamennyi közéleti szereplőjét, Horthy Miklóstól kezdve Szakasits Árpádon keresztül Rákosi Mátyásig. A Mai Manó ház életmű-kiállítása ebből a hatalmas és gazdag életműből válogat.

Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, 2010. október 22 – december 12.