Kozák Csaba összegyűjtött hetvenhetet az elmúlt öt évben született írásaiból, és egy külön könyvben bocsátotta ezeket olvasói rendelkezésére. Akiknek nem kell, hogy összeszoruljon a gyomruk a tanulmánykötet szó hallatán, hiszen Kozák a hazai műkritikai színtér egyik legkönnyedebb, legjobb tollú szerzője.

Rövid tárcái nem is igazi kiállításkritikák (bár olykor a finom csipkelődés sem idegen tőle), inkább együtt gondolkodó, pár flekkes miniesszék. Rendszerint egy figyelemfelkeltő anekdotával indít (az áramütéstől a hagymás rizs főzéséig), majd a tudálékos terminus technicusokat szigorúan mellőzve belesétál az életmű éppen bemutatott szeletébe. Bizalmas, „tegező” viszonyban áll a hazai kortárs művészettel, tudja, melyik oeuvre honnan indult, milyen körülmények közül, és ma éppen merre csavarodik. Odaadóan figyeli az életművek belső dinamizmusát, élvezetes leíró nyelven dokumentálva a látottakat – meghintve egy-egy kifacsart versidézettel, csakhogy az olvasónak sose lankadjon a figyelme. Nem a blockbustereket járja végig, inkább az eldugott pesti galériák középgenerációs művészeit leltározza. Maga is ennek a nemzedéknek a részese (1954-ben született), igazán otthonosan a nyolcvanas években érzi magát, Bada Dada, Móder Dezső, Kelemen Károly, Gaál József vagy El Kazovszkij műveinek társaságában, nosztalgiázva a régi FMK-s időkről, miközben a tárlatrendezés műcsarnokos nagymestere, Frank Janó veti rá óvó szemeit.

Kozák Csaba: Köret. Válogatott művészeti írások (2004–2009). Hanga, Budapest, 2010, 260 oldal, 2500 Ft