Kazimir Malevics

Kiállításajánló

Az orosz avantgárd utóélete viszontagságosan alakult: a sztálini művészetpolitika eltaposta és a múzeumok legmélyére száműzte, a nyugati műértő közönség pedig csak a hatvanas években fedezte fel magának, amikor a vasfüggöny miatt alig lehetett hozzájutni az alkotásokhoz. A német Ludwig múzeumlánc – a maga 800 művével – páratlanul gazdag gyűjteményt mondhat magáénak az orosz művészet 1905–1930 között virágzó irányzataiból. A kölni Ludwig Múzeum a neoprimitivizmustól a konstruktivizmusig terjedő kollekcióból válogatva fogott neki egy kiállítássorozatnak tavaly. A 2009-es kubofuturista seregszemle után idén az absztrakció lánglelkű pionírja, Kazimir Malevics került terítékre.

 


Kazimir Malevics: Dinamikus szuprematizmus (38. Supremus), 1916, olaj, vászon, 102,4x66,9 cm, Ludwig Gyűjtemény
© Sammlung Ludwig

A kurátorok elővették a húsz éve raktárban porosodó Malevics-műveket, amik úgy is a mester egyik legnagyobb kollekcióját alkotják, hogy mindössze négy festményről, egy szoborról és 50 grafikáról van szó. Ehhez még hozzácsapták Malevics alig ismert követőinek (köztük Nina Kogan, egyik vityebszki diákja) tíz szuprematista festményét, jelezve a mester erős kisugárzását. Szerepel a kiállításon egy 1903-as dekoratív esküvői akvarelljelenet, hiszen Malevics is a századforduló tarka művészeti kakofóniájából merített, a rajzos szecesszióból és a borongós szimbolizmusból. A lengyel katolikus szülőktől származó, ukrán cukorrépa-ültetvények között felnövő Kazimir egy évvel az említett akvarell születése után már Moszkvában tanulta a képzőművészetet. Újdonságokra kihegyezett pályatársaival együtt előbb a népművészet, majd 1913-tól a kubizmus-láz ragadta magával. Ő tervezte az orosz futuristák legendás összművészeti alkotása, a Győzelem a nap felett című opera díszleteit. A kozmikus méretűvé nagyított anarchista vízió (amiben olyan sci-fi elemek is voltak, mint az űrutazás) hátterét adó fekete függönyből nőtt ki hamarosan a híres-neves Fekete négyzet fehér alapon című kép, a „forma zéró pontja”, a szuprematista alapegység.

A Ludwig-gyűjteményben őrzött Malevics-rajzokon is jól követhető, a festő hogyan jut el a leegyszerűsített, gyerekfirkaszerű cipész figurától az oválisokból és lebegő hasábokból álló absztrakt kompozíciókig. Az egyszínű elemek rideg rendjének nem sok köze volt a későbbi formalista avantgárd geometrikus festészetéhez. Malevics mély spiritualitással töltötte meg nonfiguratív kompozícióit, első szuprematista festménye a kiállítóterem felső sarkában csüngött, akárcsak az orosz falusi otthonokban az ikonok. (Keserűen figyelte és papírra is vetette, ahogy Leninből kultikus Krisztus-pótlékot csináltak, aki a régi prófétákat helyettesíti, miközben a szentségeket a technika váltotta fel.) Abban bízott, hogy az új rendszerben a művészet helyettesíti a vallást, a művészek pedig a papokat. A szuprematizmust a forradalom egységes vizuális nyelvévé szerette volna tenni, a bolsevik Szovjet-Oroszország vezető művészeti irányzatává. Sajnos ezen a téren riválisai is akadtak, sőt – ahogy az közismert – hiába gyűjtött tanítványokat maga köré és hiába pingálta színesre Vityebszk utcáit, a hivatalos kultúrpolitika nem hagyta érvényesülni.
Ludwig Múzeum, Köln
2010. február 5 – 2011. február 20.

R. G.

Artmagazin 2010/2. 62-63.o.