Egy hollandiai kastély magyar úrnője

Herman Mili, akiért Isaac Israëls és Jan Toorop is rajongott

Németh István

Zunki Jóska cigányprímás és Pártos István hegedűművész után újabb zenész bukkant elő a holland–magyar kapcsolatok sűrűn szövött hálójából. (1) Herman Mili (1901–1991), akinek – mint látni fogjuk – idővel még olyan híres holland festők, mint Isaac Israëls vagy Jan Toorop is rajongójává váltak. (2)

A Hollandiába települt Góth művészcsalád egyes tagjainak (Móric, Ada, Sárika) életét és munkásságát feldolgozó, 2000-ben magyar fordításban is megjelent monografikus munkájában a holland kutató, Francisca van Vloten több helyen is említést tesz Miliről, Góth Sárika (1900–1991) közel azonos korú unokatestvéréről, aki még csak ötéves volt, amikor elveszítette édesanyját. A tehetséges rokon kislány gyakran időzött hollandiai rokonainál, akik saját beilleszkedésükkel párhuzamosan az ő zenei karrierjét, ismertté válását is igyekeztek előmozdítani. (3) Az említett kötetben Mili későbbi sorsára is utalás történik, így többek között azt is megtudhatjuk, hogy egyik turnéja során ismerkedett össze a német származású holland földbirtokossal, Edu Lüpsszel (1894–1984), aki rövidesen a férje lett, s házasságkötésük után a család gelderlandi birtokán, a Velp mellett található Biljoen-kastélyban éltek együtt, egészen Mili 1991-ben bekövetkezett haláláig. De mit lehet tudni a férjről, a családjukról, közös otthonukról, a festői Biljoen-kastélyról, illetve a magyar származású hegedűművésznő pályafutásának későbbi alakulásáról?

130 nemeth3

Balra: Christian Henning: A Biljoen-kastély, 1790, tinta, papír, 427 × 575 mm, © Geldersch Landschap & Kasteelen Jobbra: Jan Willem Sluiter: Gabriella Henrietta Emilia ('Mili') Herman, 1922, 920 × 660 mm, pasztell, papír, RKD – Nederlands Instituut voor Kunstgeschiedenis, Hága, forrás: Wikimedia Commons

A holland kutatók előrébb tartanak a lehetséges források feldolgozásában, legalábbis ami Herman Mili életének hollandiai vonatkozásait illeti. Tudjuk, hogy házasságkötése után évtizedeken keresztül nem csupán lakója, hanem úrnője is volt a Biljoen-kastélynak, ahol férje, Goswin Eduard (Edu) Lüps halála után egyedül maradt. (4) Az Indonéziába tartó SS Prins der Nederlanden nevű hajón ismerkedtek össze 1924-ben, és Mili a férfi ottani szólókoncertjeinek következő állomásaira is vele tartott a sajátjai mellett – a magyar hegedűművésznő tehát a délkelet-ázsiai koncertkörutat holland barátnője és zongorakísérője, Tine Koolen mellett vőlegénye társaságában csinálta végig. (5) Hogy ki szervezte, illetve finanszírozta a korábban már számos európai országban fellépő Milinek ezt az egzotikus turnét, az még kérdéses, de a pontos helyszíneket (Batavia [a mai Dzsakarta], Medan, Semarang; Szingapúr stb.) az egyes korabeli, holland nyelvű indonéziai lapok híradásai alapján rekonstruálni lehet. (6) Ugyancsak megválaszolatlan kérdés, hogy 1923 táján ki lepte meg azzal a méregdrága, 1755-ben készült Guadagnini hegedűvel, amely korábban állítólag a világhírű hegedűs, Joachim József (1831–1907) birtokában volt. (7) Nem csak a Joachim-szál bizonyult jó belépőkártyának Hollandián kívül Indonéziában is: a helyi lapok olykor külön is hangsúlyozták, hogy a fiatal magyar hegedűművésznő korábban Budapesten a legendás Hubay Jenő, majd Berlinben egy ideig a szintén világklasszis Carl Flesch (azaz Flesch Károly) tanítványa volt. (8)

Herman Mili és Edu Lüps házasságkötésére 1926. június 3-án került sor Budapesten. Tudjuk, hogy az esküvői fotók Stemmer Vilmos budapesti fényképész műtermében készültek. (9) A férj édesapja, Hendrik Lüps egyébként már nem érhette meg fia esküvőjét, mivel pár hónappal korábban, 1926. február 2-án elhalálozott. Az ifjú pár nem is rögtön a családi kastélyba költözött – hiszen ott ekkor még Hendrik Lüps özvegye lakott idős édesanyjával –, hanem a közelben álló, egyszerűbb és kényelmesebb, Rentmeesterswoning (az intéző háza) néven is ismert Klein Biljoenba, mely eredetileg valóban a birtok intézőjének elszállásolására szolgált. A korábban rendszeresen koncertező Mili házasságkötésüket követően nem vállalt többé nyilvános fellépést, de a kastély nagytermében adott házikoncerteken, baráti körben később is szívesen állt közönség elé. (10) Ennek okai nem világosak. Lehet, hogy a karrier feladása akkoriban, jobb körökben egy feleséggel szemben teljesen normális elvárásnak számított; az sem kizárt persze, hogy Mili saját maga döntött így, s elhatározásában esetleg még az indonéziai körútja során egyes helyi lapokban megjelent olykor elég kritikus hangvételű írások is befolyásolhatták. (11)

130 nemeth2

Mili Herman és Goswin Eduard Lüps Budapesten házasodott össze 1926. június 3-án, archív fotó

A házaspárnak az évek során két fiúgyermeke született. Az idősebbik, Johan Hendrik Lüps (1930–2006) volt a családból a Biljoen-kastély utolsó lakója, illetve az 1938-ban született Goswin Anton Lüps, akiről Góth Sárika 1941-ben még egy bájos portrét is készített. (12)

A hegedűművészi karrier feladása ellenére Herman Mili számos helyi muzsikussal és képzőművésszel került közeli, baráti kapcsolatba. Piet van der Hem, (az egyébként indo, azaz jávai holland) Jan Toorop és Willy Sluiter az 1920-as évek első felében készített róla rajzokat, illetve portrét, Isaac Israëlstől, Jan Tooroptól és másoktól kapott levelei pedig jelenleg a hágai RKD (a holland művészettörténei intézet) Mili Herman-archívumában tanulmányozhatók. (13) Toorop 1920-ban Miliről készített (az említett kötet 199. oldalán reprodukált), s jelenleg az otterlói Kröller-Müller Museumban található rajzán (KM 106.939.) a fiatal hegedűslány tágra meredt, szomorkás szemével, fejébe húzott sapkájával szinte még gyermeknek tűnik. Talán ezzel a rajzzal hozható kapcsolatba Toorop 1920 nyarán Góth Móricnak írt levele, melyben a holland festő többek között azt kéri magyar barátjától, hogy kérdezze meg Militől, volna-e ideje és kedve modellt ülni neki. (14)

Jan Toorop Herman Milit ábrázoló rajzairól, illetve hozzá írt rajongó leveleiről számos holland szerző megemlékezett. (15) Érdemes itt megemlíteni, hogy talán az is Jan Toorop tanácsának, illetve ösztönzésének volt köszönhető, hogy 1921-ben Mili Berlinbe utazott, hogy részt vegyen Carl Flesch mesterkurzusán. Mestere iránti tiszteletét jól érzékelteti, hogy Mili élete végéig őrzött otthonában egy 1923-ban Carl Fleschről készült, bekeretezett ceruzarajzot, s a legendás hegedűművészt a Biljoen-kastélyban is vendégül látta. (16) A fiatal magyar hegedűművésznő arcvonásait egyébként nem csupán Piet van der Hem, Willy Sluiter és Jan Toorop már említett alkotásai, hanem Székely Aladár (1870–1940) és a híres berlini sztárfotográfus, Alexander Binder (1888–1929) egy-egy szintén az 1920-as években készült fényképe is őrzi. (17) Talán Binder fotója az egyetlen mind közül, ahol Milit nem szomorkás tekintettel, hanem önfeledten mosolyogva, öntudatos ifjú nőként láthatjuk.

130 nemeth1

Jan Toorop: Mili Herman, 1920, fekete kréta, ceruza, papír, 212 × 135 mm, Kröller-Müller Museum, Otterlo

Forgassuk most vissza az idő kerekét, s nézzük meg, hogy mit lehet tudni Mili családjáról, gyermekkoráról, zenei tanulmányairól a hazai források alapján. Tudjuk, hogy édesapja dr. Herman Lipót ügyvéd volt, édesesanyja pedig Góth Móric korábban már említett húga, Grósz Ida. Az Egyenlőség című újság 1894. november 23-i számában a következő rövid értesítés olvasható a fiatal pár eljegyzéséről: „Dr Hermann Lipót, zilahi tekintélyes fiatal ügyvéd eljegyezte a szép Gross Ida kisasszonyt, Gross Jakab nagybirtokos leányát Szatmárról”. Nem sokkal később, egészen pontosan 1895. február 5-én a házasságkötésre is sor került. A hivatalos adatok szerint a vőlegény: Herman, Lipman Lipót (szülei: Abraham és Borgida Éva), 32 éves, Érszentkirályon (Szilágy megye) született, zilahi illetőségű. Menyasszony: Grosz Edel/Ida (szülei: Jakab, a. n. ismeretlen), 21 éves, Avasfelsőfalun született. Tanúk: Grosz Jakab és Hirsch Jakab. (18) Mili (azaz Herman Emília) 1901. július 7-én született Szatmárnémetiben (jelenleg Satu Mare, Románia). (19) Amennyire tudni lehet, három lánytestvére volt, Ella, aki idővel szintén hegedűművész lett, továbbá Magdolna és Klára, illetve volt egy fiútestvérük is, Aurél.

Mint korábban már utaltunk rá, Mili igen fiatalon elveszítette édesanyját. Grósz Ida váratlan haláláról a helyi újságok is megemlékeztek. A Szatmár és Vidéke 1905. július 11-i számában közölt gyászjelentésben többek között a következő megindító sorokat olvashatjuk: „A mélyen lesújtott férjnek igaz és őszinte részvétünket tolmácsolva, kívánjuk, hogy mélyen sebzett szívébe az idő hozza meg az enyhítő balzsamot!” Nos, az enyhítő balzsam szemmel láthatóan nem váratott sokáig magára, alig két évvel később ugyanez az újság már arról számolt be, hogy dr. Herman Lipót ügyvéd eljegyzett, majd 1907. június 25-én feleségül vett egy bizonyos Einhorn Fanni nevű úrhölgyet.

A kis Mili és két-három évvel idősebb nővére, Ella zenei tehetsége egész fiatalon megnyilatkozott, s mint ahogy ez a korabeli újságok híradásaiból is kitűnik, már 1909–1910 táján gyakran léptek fel különféle növendékhangversenyeken Szatmárnémetiben és más környékbeli városokban. A Szatmár és Vidéke 1910. december 25-i számában olvashatunk például egy beszámolót a Füredi Sándor által vezetett „Szatmári Zenede” nagysikerű karácsonyi koncertjéről, melynek végén az újságíró külön is kiemelte Herman Ella és Mili hegedűszólóit. (20) Még elragadtatottabb hangvételű ismertetőt olvashatunk Miliről a Nagykárolyi Zeneműkedvelők Egyesülete által 1911. június 11-én, a Polgári Olvasókör nagytermében megrendezett koncertjével kapcsolatban: „Az estély kétségtelenül legvonzóbb és legérdekesebb száma volt: a két kis Hermann leány szereplése. Mind a kettő igazi hegedűvirtuóz: bámulatos könnyedséggel játszanak, rutinnal, érzéssel. A kis Hermann Mili, Alard »Faust ábrándját« adta elő meglepő precizitással, mély érzéssel. Valóságos kis fenomén ez a gyermek, akinek biztos öntudatánál csak érzése nagyobb. Minden póz nélküli bájos megjelenése, temperamentumos előadása valóságos tapsorkánt támasztott...”. (21)

Nem tudni, milyen lehetett a Herman lányok és mostohaanyjuk viszonya, egyes források alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy 1914 táján Ella és Mili egy budapesti leánynevelő intézetben tanultak. Az Ujság 1914. december 7-i számában olvashatunk egy bizonyos Mikulás-ünnepségről, melyen a Bulyovszky utcai leányinternátus növendékei léptek fel. Az újságíró külön kiemelte, hogy „különösen a Hermann-nővérek tetszettek, Hermann Ella, aki Hubay egyik pusztai impresszióját játszotta hegedűn utólérhetetlen bravúrral, és a tizenhárom esztendős Hermann Milicza, kinek hegedűjátékát nagy tetszéssel hallgatta a közönség”. (22) Mili egyébként ekkor már (kimutathatóan 1912 óta) Hubay Jenő tanítványaként szerepelt a Zeneakadémia évkönyveiben. (23)

Érdekes egyébként, hogy míg a fiatal hegedűművésznő bizonyos vidéki városokban, illetve külföldön (főleg Hollandiában) is elég rendszeresen fellépett, csupán elvétve adott koncertet Budapesten. Tudjuk például, hogy 1919. február 27-én volt egy önálló koncertje a Hubay érdekeltségébe tartozó Harmónia szervezésében a Vigadóban, fővárosi szerepléséről legközelebb csak 1921 októberében tudósítanak ismét az újságok, utalva rá, hogy időközben hosszabb ideig külföldön hangversenyezett. (24) Szűkebb hazájában, Szatmárnémetiben és környékén a fiatal tehetségnek mindenesetre komoly kultusza volt, amit önmagában jól érzékeltet, hogy Herman Mili különböző hazai fellépéseiről, illetve külföldi sikereiről a helyi újságok éveken keresztül rendszeresen beszámoltak, vagy legalábbis átvették más hírforrások erre vonatkozó tudósításait. Lelkes hangvételű beszámolók olvashatók például Mili első hollandiai fellépéseiről Domburgban és Hágában a Szamos című újságban, melyekből többek között megtudhatjuk, hogy hágai vendéglátója Marius Ridder van Rappard (1876–1948) ezredes volt, s a zárt körű rendezvényen, ahol az ifjú magyar hegedűvirtuóz előadásában Bach, Grieg és Hubay egyes darabjai hangzottak el, a holland arisztokrácia jeles képviselői mellett külföldi diplomaták, így többek között a török követ, illetve az osztrák–magyar követ, sejthetően Széchényi Lajos gróf (1868–1919) is részt vettek. (25)

Milinek tehát már egész fiatalon sikerült felhívnia magára a holland elit figyelmét, s mindez részben nővérére, Ellára is igaz, aki esetenként szintén fellépett Hollandiában. Az ő életéről azonban még kevesebb biztos adat áll rendelkezésünkre. Herman Ella neve 1912 és 1915 között szerepel a Zeneakadémia évkönyveiben, kezdetben mint Mambriny Gyula (1874–1928), majd később mint Bloch József (1862–1922) tanítványa. 1917-től rövid ideig a kecskeméti zeneiskolában, majd Szatmárnémetiben tanított hegedűt. 1918 nyarán Szatmárban közös fellépése volt Milivel, ekkor (ahogy erről a helyi újságok is beszámoltak) Dienzl Oszkár (1877–1925) kísérte őket zongorán. (26) Tudjuk, hogy Hubay Jenő 1925–1926-ban magánórákat adott neki – ekkor már férjezett nevén, Feketéné Hermann Ellaként szerepelt. (27) Valószínűleg azonos lehet azzal a Fekete Józsefné Hermann Ellával, akinek a neve egy 1941-es dokumentumban is felbukkan. (28) Egyes források szerint Ella az 1920-as évek végén a Hamburger Volksoper koncertmestereként tevékenykedett, majd hazatért Magyarországra, s Kiskunfélegyházán próbálta folytatni zenetanári tevékenységét. (29) Nagyjából ennyit sikerült eddig kideríteni Ella életével és zenei pályafutásával kapcsolatban, a többi testvérről pedig még ennél is kevesebbet.

Epilógus

Mint ahogy azt a néhány évvel ezelőtt Mili kisebbik fiával, Goswin Anton Lüpsszel készült videóinterjúból megtudhatjuk, a patinás Biljoen-kastélyban az utolsó nagyszabású bált 1959-ben bátyja, Johan Hendrik Willem Lüps esküvője alkalmából rendezték. (30) Ahogy teltek-múltak az évek, a rendezvények, zenés összejövetelek szép lassan elmaradtak, s a kastély úrnője és férje egyre ritkábban fogadott látogatókat. Érdekes dolgok derülnek ki az idős Mili mindennapjairól Sjanie van Wees-Beumer visszaemlékezéseiből is, aki 1981 és 1984 között volt bejárónő a kastélyban. (31) Mili korábban igazi nagyvilági nő volt, Párizsból hozatott magának ruhákat, s a városi nyüzsgést, a társaságot mindig jobban kedvelte a csendes vidéki életnél. Szívesen vezetett autót, legalábbis addig, amíg be nem vonták a jogosítványát, mivel sosem tartotta be igazán a közlekedési szabályokat, idős korára pedig egyenesen közveszélyessé vált. Azokban az időkben persze, amikor Sjanie náluk dolgozott, mindez már csak emlék volt. Az egykor ünnepelt hegedűművésznő teljes visszavonultságban élt, szinte egész nap ki sem mozdult a szobájából, s semmiről nem volt hajlandó társalogni. 1984-ben elvesztette férjét, hét évvel később pedig ő maga is elhunyt. A ránk maradt igen töredékes forrásanyag alapján ennél sokkal többet nemigen lehet elmondani Herman Emíliáról, de tán még e vázlatos életrajzzal is sikerült néhány érdekes adalékkal kiegészíteni a holland–magyar kulturális kapcsolatok történetét.

130 nemeth5

Piet van der Hem: Mili Herman, 1920–1925, olaj, vászon, 93 × 73 cm, magángyűjtemény

 

A Góth művészcsalád

Góth Móric (Gross Mór, 1873–1944) jogásznak tanult, de már fiatalon a festészet vonzotta. 1891-ben rövid ideig a Műszaki Egyetem hallgatója volt, de hamarosan inkább Bihari Sándor, Karlovszky Bertalan és Rubovics Márk festőiskoláit látogatta, s alig egy év múlva Hollósy Simon tanítványa lett Münchenben. Őt aztán Nagybányára is követte, ahol 1896-tól három nyarat is eltöltött. Leendő feleségét, a Bécsben született Ada Löwith-et (1877–1950) ugyancsak Hollósy festőiskolájában ismerte meg. 1899-ben házasodtak össze, s még ebben az évben Bécsbe költöztek. 1900. március 29-én itt született meg kislányuk, Charlotte, azaz Sárika Góth (1900–1991), aki követte szülei mesterségét. A kezdeti nehézségek után – Mednyánszky László közvetítésének köszönhetően –, 1904-től már az osztrák fővárosban is kezdtek felfigyelni Góth Móricra, és képei sikerrel szerepeltek a bécsi Hagenbund kiállításain. 1906-ban a család Párizsba utazott, ahol Móric a Julian Akadémia festészeti és szobrászati óráit egyaránt látogatta. 1907 decemberében ismét Pesten találjuk őket. Góth Móric képei ettől kezdve gyakran szerepeltek a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain, Krumplihámozó asszony című festményét 1908-ban a magyar állam meg is vásárolta. 1909 decemberében már közel harminc képpel szerepelt a Művészház első csoportos kiállításán, s egy évvel később a szolnoki művésztelepet is felkereste. Több műve Wolfner Gyula híres gyűjteményébe került. Ködös őszi reggel című képéért 1910 decemberében neki ítélték oda Budapest Város Díját, a Ferenc József-díjat. Az elkövetkező évek során Góth Móric már különböző külföldi kiállításokon – Münchenben, Berlinben, Velencében, Rómában és Amszterdamban – is szerepelt.

Az egyébként is nagy utazó hírében álló Góth család 1914-ben éppen Belgiumban nyaralt, amikor kitört az I. világháború, így a közeli, semleges Hollandiába menekültek. Rövid middelburgi tartózkodás után a híres holland festő, Jan Toorop tanácsára Domburgba települtek. A beilleszkedés sikeres volt, s a házaspár már 1915–1916 folyamán szerepelhetett néhány művével a domburgi művészek kiállításain. Kapcsolatuk azonban továbbra sem szűnt meg Magyarországgal. 1918 tavaszán a budapesti Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítás nyílt Góth Móric impresszionista stílusú tájképeiből, zsánerképeiből és portréiból, melynek katalógusába Lyka Károly írt bevezető tanulmányt. 1921-ben, az ekkorra már szülőföldjén és második hazájában, Hollandiában egyaránt ismert és elismert művésznek számító Góth Déry Bélával, Telcs Edével és Mendlik Oszkárral együtt kurátorként és kiállítóként is részt vett azon a magyar művészek alkotásait bemutató kiállításon, melyet először a hágai Pulchri Studio kiállítótermeiben, majd az amszterdami Stedelijk Museumban láthatott a holland közönség. 1920 tájára egyébként a hágai akadémián tanulmányokat folytató Sárika is művésszé érett, s az elkövetkező évek során nemritkán apjával közösen szerepelt (gyermek)portréival és csendéleteivel különböző hollandiai tárlatokon, 1925-ben pedig megnyílt első önálló kiállítása Amszterdamban. 1929-től a Góth család a zeelandi Veere városában vert végleg gyökeret.

2000-ben Domburgban, majd Budapesten a művészdinasztia tagjainak munkásságát bemutató nagyszabású emlékkiállítást rendeztek Kegyetlenül szép örökség: a magyar–holland Góth művészcsalád címmel; Móric, Ada és Sárika életéről pedig – elsősorban Francisca van Vloten elmúlt évtizedekben folytatott kutatásainak köszönhetően – ma már igen sok izgalmas információval rendelkezünk.

130 nemeth4

Góth Móric: Csipkeruhás nő, olaj, vászon, 42 × 34,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, © Szépművészeti Múzeum 2021

 

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani holland kollégáimnak, s mindenekelőtt Francisca van Vloten-nek és Ileen Montijn-nek a Herman Milivel kapcsolatos értékes információkért.

 

(1) Zunki Jóska cigányprímásról: Németh István: Zunki Jóska, Kulcsár Márton. Willy Sluijter magyar vonatkozású plakátjai. In: Artmagazin, 2017/1., 58–61. o.; az elfeledett csodahegedűsről, Pártos Istvánról: Németh István: A Szent láng. Holland tündérmese egy elfeledett magyar csodahegedűsről. In: Artmagazin, 2017/4., 52–57. o.
(2) Nevét a holland forrásokban vagy egyszerűen Mili Hermanként, vagy Gabriella Henrietta Emilia ('Mili') Herman-Lüpsként említik.
(3) Francisca van Vloten: Een onbarmhartig mooi erfdeel – De Nederlands-Hongaarse kunstenaarsfamilie Góth. Middelburg/Vlissingen, Den Boer/De Ruiter, 2000. Magyarul: Kegyetlenül szép örökség. A magyar–holland Góth művészcsalád. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2000
(4) Biljoen. Kasteel, Bewoners, Landgoed. Szerk.: Conrad Gietman – Jorien Jas. Zwolle, W Books, 2020
(5) Ileen Montijn: Burgers op Biljoen. Vier generaties Lüps, 1872–2006. In: Biljoen 2020, 171–193. (185.) o.
(6) A Herman Mili különböző fellépéseiről tudósító holland nyelvű újságok híradásaival kapcsolatban lásd: delpher.nl
(7) Lásd ezzel kapcsolatban Biljoen 2020, 199. o.
(8) Lásd többek között a De Indische Courant 1925. március 23-i híradását.
(9) A Stemmer Vilmos budapesti fényképész műtermében készült esküvői fotókat a Geldersch Landschap & Kastelen archívuma őrzi. (Nr. GK 17658; Nr. GK 17659.) A csoportképen az első sorban, a vőlegénytől jobbra ülő sötét ruhás nő talán Edu nővére, Thea Lüps (1889–1957), míg a bal szélen ülő idősebb, szemüveges hölgy az özvegy édesanya, Mathilde Emmy Heegman (1862–1939) lehet. Lásd: collectiegelderland.nl
(10) Ileen Montijn: Burgers op Biljoen. In: Biljoen 2020, 186. o.
(11) Lásd többek között a De Locomotief 1925. március 21-i, a De Indische Courant 1925. március 26-i és az Algemeen Handelsblad voor Nederlands-Indie 1925. június 17-i beszámolóit Herman Mili fellépéseiről.
(12) Az említett gyermekportré IB 208285 számon található a hágai RKD fotótárában.
(13) Ileen Montijn: Mili en haar kunstenaarsvrienden. In: Biljoen 2020, 198–201. o.; az RKD-ban található Archief Mili Herman: rkd.nl/en/explore/collections/455
(14) Vloten 2000, 90. o.
(15) Vloten 2000, 92–93. o.; Bert van Rijssen: Uit de briefen aan Mili Herman. In: Ambt & Heerlijkheid, 2020. szeptember, 38–42. o.; szintén érdekes adalékokkal szolgál Hennie Berendsen Ik ben toch zoo verlangend om uwe vioolklanken weer eens te horen című írása: jantoorop.com/ik-ben-toch-zoo-verlangend-om-uwe- vioolklanken-weer-eens-te-horen-nijmegen-28-augustus-1922
(16) Az említett, egy bizonyos Jörn Eugen által készített rajz fotója 09762. számon található a Geldersch Landschap & Kastelen archívumában.
(17) Székely és Binder említett fényképei GK 17654, illetve 09755 sz. alatt találhatók a Geldersch Landschap & Kastelen archívumában.
(18) Ezekért az adatokért ezúton is szeretnék köszönetet mondani Toronyi Zsuzsának és munkatársainak.
(19) A holland források rendszerint ezt a születési dátumot adják meg Milivel kapcsolatban, ami sejthetően helyes is lehet, meg kell jegyeznünk azonban, hogy Herman Emília születési éve egyes hazai forrásokban 1898-ként szerepel, ami inkább a korabeli híradásokban ugyancsak gyakran szereplő nővérének, Herman Ellának a születési dátuma lehet.
(20) Füredi Sándor (1875–1956) 1903 és 1910 között volt a zeneiskola tanára Szatmárnémetiben. Lásd: Csirák Csaba: Szatmárnémeti zenei múltjából. Szatmárnémeti, k. n., 2013, 154. o.
(21) Nagykároly és Érmellék, 1911. június 17., 3. o.
(22) A cikkben említett Bulyovszky-utczai leányinternátus (ahová ezek szerint ekkor Hermann Mili is járhatott) valószínűleg nem más, mint a Pesti Napló 1913. július 27-i számának egyik hirdetésében említett Bulyovszky-utczai leánynevelő Intézet (VI. kerület, Bulyovszky utca 10.), vezetője dr. Förstner Gyuláné (dr. Pollák Helén, szül 1876.), s úgy hirdetik magukat, mint az egyetlen olyan intézmény Budapesten, mely fiatal úri lányoknak tökéletes és sokrétű továbbképzést nyújt. (Hasonló hirdetést olvashatunk egyébként a Budapesti Hírlap 1914. szeptember 14-i számában is.)
(23) Az Országos M. Kir. Zeneakadémia Évkönyve az 1913/14-iki tanévről. Budapest, Athenaeum, 1914, 154. o. Korábban a Zeneakadémia közelében található híres Fodor-féle zeneiskolában szerzett gyakorlatot.
(24) Az említett budapesti fellépésekről: Világ, 1919. február 23.; Pesti Hírlap, 1921. október 16.; Herman Emíliát mindkét cikkben Hermán Mili néven említik. (Itt jegyezhetjük meg, hogy a család nevét más korabeli forrásokban is eltérő módon, hol Herman, hol Hermann, hol pedig Hermán formában írják.)
(25) Az említett tudósítások Herman Mili első látványos hollandiai sikereiről: Szamos, 1917. december 15., 3. o.; Szamos, 1918. január 20., 3. o.
(26) Lásd ezzel kapcsolatban a Szatmári Újság 1918. július 5-i, illetve 13-i számában olvasható tudósításokat.
(27) Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Gombos László zenetörténésznek a Herman Milire, illetve Ellára vonatkozó adatokért.
(28) Gidó Attila: Mentesítések Észak-Erdélyben 1941-ben. In: Regio, 2017/1., 109–146. (143.) o.
(29) Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Palotás József úrnak az Ella hamburgi tevékenységével kapcsolatos információkért. Lásd még: Félegyházi Közlöny, 1933. szeptember 3., 2. o.
(30) John Töpfer írását lásd: adelinnederland.nl/binnen-kijken-op-biljoen-het-laatste-bal-op-biljoen
(31) Marianne van Delden: Je kunt toch zeggen: ik heb op Biljoen gewerkt. Het stille kasteel. In: Ambt & Heerlijkheid, 2017. június, 38–40. o.

full_005316.png
Zunki Jóska, Kulcsár Márton

Mi köti össze azokat a holland művésztelepen zajló táncesteket, amiken még Mondrian is magyar cigányzenére mulatott, a perzsaszőnyegekkel?

full_005557.png
A SZENT LÁNG – holland tündérmese egy elfeledett magyar csodahegedűsről

A közelmúltban, szinte véletlenül figyeltem fel az interneten a viszonylag kevésbé ismert holland grafikusnő, Johanna Maria Hendrika (Jo) Daemen (1891–1944) néhány meseszép, kései art nouveau és art deco elemeket ötvöző könyvillusztrációjára. Mint kiderült, ezek az egyedi stílusú, látomásszerű fametszetek mind ugyanahhoz az 1927-ben Rotterdamban kiadott kötethez készültek, melynek egyébként a szövegét is maga Jo Daemen írta. A dolog akkor vált igazán érdekessé számomra, amikor a sorozat első lapján kibetűztem a holland nyelvű kiadvány címét: De heilige vlam. Het sprookje van Stefan Pártos.1 (A szent láng, Stefan Pártos meséje.) Az szinte nyilvánvaló volt, hogy a címben szereplő személy magyar kell hogy legyen, de ki lehetett vajon ez a Pártos István, s minek köszönhető, hogy egy holland grafikusnő még mesét is írt róla?