​„Tekintetes székesfővárosi Tanács! Tudvalevő dolog, hogy a Gellérthegynek a Tabánvárosrészhez tartozó oldalán levő házak lassanként ki fognak sajátittatni. [...] Az sem tagadható, hogy ez a hegyoldal a maga igénytelen, kidöltbedült rendezetlen házcsoportjaival, ha nem is értékes, de érdekes maradványa a régi Budának [...] épen ezért kár volna, ha e házikók ugy részletükben mint csoportok szerint teljesen eltünnének, mielőtt a jövő számára legalább képekben megörökittetnének.”

Klösz György, a mostani virtuális leletmentők előfutára indokolta így, miért kellene megbízást kapnia a lebontásra ítélt városrész dokumentálására. Amit, ha nem takarítottak volna el kíméletlenül, most nem kellene Szentendréig utazni régi házak között megejtett lépcsőmászásért, vagy épp lenne olyan szórakozónegyedünk, ahol nyáron nem süt még éjjel is a betonból a meleg. Persze a Tabán még így is megúszta, legalább a mostani Czakó Kert (étterem és szombatonként termelői piac) megmaradt mutatóba. Buda más részei nem voltak ilyen szerencsések, a Margit utcában nemrég tüntették el a régi szőlőhegykultúrára emlékeztető utolsó nyomokat is, például a hely mulatozós, bordélyos szellemét híven őrző Margitkert étterem mindebben vétlen épületét is. Óbuda is csúnyán megjárta, noha arrafelé maradtak meg régi házak, de a vigalmi funkciók ki-, a vendéglátó funkciók pedig régiesre épített új helyekbe szorultak. 

Tehát a budai régi negyedek szelleme közül a Tabáné a legerősebb, bizonyíték rá ez a könyv is, amit Beliczai Bea állított össze és tervezett meg. Közel százötven fotót nézhetünk végig korabeli vagy későbbi irodalmi szövegek, újságcikkek kíséretében, témakörökre bontva. Komoly kutatómunkát feltételez nemcsak ez a szerkesztési elv, hanem az is, hogy a múzeumi gyűjteményekből, családi albumokból előkerült fotók nagy része eddig ismeretlen volt még a város története iránt erősen érdeklődők előtt is. Ami még leveszi az olvasót a lábáról: A Tabán fényképészei című tanulmány, a térképmellékletek, a pontos és kimerítő forrásmegjelölés, és hogy volt szakmai lektor is (Tomsics Emőke). 

Azt lehetett tudni, hogy a Tabán a romantikus séták, festői látványok gazdag lelőhelyeként, közeli egzotikumként volt népszerű, de akkor is meglepő látni, hogy André Kertész is többször fényképezett itt, nappal a későbbi feleségét, a festőnő Salamon Erzsébetet rajzállványa mellett, de a kihalt éjszakai Tabánt is, a gázlámpák derengő fényeivel. És a negyed romantikus arca mellett a korabeli szociofotós is találhatott itt témát: a szegényebb részek házait és lakóit, a bontás fenyegetésében létező részek lassú leromlását, a bontás fokozatait. Persze lehet arról vitatkozni, pláne a Tabánból is jól látható várbeli visszaépítések árnyékában, hogy sírjunk-e a régi házak, girbe-gurba utcák után, de akár sírunk, akár élvezzük a nagy zöld parkot, ami a régi negyed helyén lett, ezeket a fotókat nézegetni talán még nagyobb élmény, mintha itt is a régi házakba beköltözött ruha- és ajándékboltok között sétálgathatnánk, mint Szentendre bizonyos részein. 

A fotó, a fotósok dicséretét zengi tehát a kötet, ami könyvtárgyként még egy kicsit túl impozánsra is sikeredett, hiszen nemcsak albumként nézegetni, hanem olvasni is élvezet. Ha kicsit kisebb lenne, és vékonyabb papírra lenne nyomva, akkor is megérné az árát. Ja, és Klösz Györgytől akkor megrendelte a tekintetes székesfővárosi Tanács a fotósorozatot. 

Beliczai Bea: Tabán. Fényképek, történetek. Bellibro, Budapest, 2022, 336 oldal, 19 900 forint