EGY PROFÁN IKON SZÜLETÉSE

A Frida Kahlo-jelenség néhány aspektusa

Csizmadia Krisztina

Ezennel ünnepélyesen kivezetjük a Frida-témát az Artmagazinból. Legalábbis egy darabig. Hasta la vista, baby

Az első magyarországi Frida Kahlo-tárlat, a Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból idén nyáron nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában, és négy hónap alatt több mint kétszázhúszezren voltak rá kíváncsiak. Ezzel egy időben a londoni Victoria & Albert Museum Making Her Self Up kiállítása a mexikóvárosi Frida Kahlo Múzeumból válogatva a festőnő ruháira és személyes használati tárgyaira fókuszált, melyeket a Natasha és Jacques Gelman Gyűjtemény Frida-festményei kísértek. Ez a két idei kiállítás együtt átfogó képet adott Kahlo festészetéről és személyiségéről, magáról a Frida-jelenségről. Még egy figyelemre érdemes kiállítás foglalkozott mexikói művészettel 2018-ban, mely új vizsgálódási pontokkal szolgálhat Frida Kahlo művészetével kapcsolatban: a New York-i Metropolitan Museum Pinxit Mexici 1700–1790 összeállítása 18. századi mexikói festményeket mutatott be nyáron. A budapesti kiállítás záróterme, a Fridamánia a festőnő utóéletét, kulturális ikonná válását járta körül. Egyik része a chicano street art témáját felvetve számtalan falkép fotóját vonultatta fel. Az említett kiállítások mentén vázolnám fel, hogy a több évszázados festészeti hagyományok hogyan képeződnek le Frida művészetében, és hogy Frida alakja és művészete hogyan örökítődik át az utána következő művészgenerációkra.

Screenshot 2022 02 02 at 15.10.14

Julio Galán: Tehuana lány a Tehuantepeci-földszorosból, 1987, olaj, akril, vászonra kasírozva, 208 x 208 cm A Diane and Bruce Hall Collection jóvoltából © HUNGART 2018

Előzmények, hagyományok, újítások 

Frida Kahlo kapcsán sokszor vizsgált kérdés, hogy a férjével, Diego Riverával együtt gyűjtött prekolumbiánus – a spanyol hódítás előtti – művészet, illetve a tradicionális mexikói fogadalmi képek, az ex-votók és retablók milyen hatással voltak festészetére. Ez utóbbira a két legkiemelkedőbb példa 1932-ből a fémlapokra festett Henry Ford kórház és A születésem című művek. A prekolumbiánus művészet és ikonográfiája esszenciális eleme Kahlo festészetének, és egyben a Mexicanidad szellemiségét hordozzák, példaként A dajkám és én, Lucha Maria portréja1 vagy Az univerzum szerelmi ölelése című festményeket említeném. Ennek ellenére vajon elkerüli-e Frida, hogy hatással legyen festészetére az elveivel ellenkező koloniális éra művészete, amely a terjeszkedő katolicizmussal elnyomta és irtotta az őshonos népeket és azok művészi megnyilvánulásait, amelyekkel ő annyira rokonszenvezett? Minden bizonnyal nem. A barokk kori ellenreformációban népszerűvé vált képtípusok az Új-spanyolországi Alkirályságban is megjelentek az oltárokon és a szentképeken. Mindezen túl Frida gyermekkorától kezdve, mélyen hívő katolikus édesanyja révén testközelből találkozott ezekkel az ábrázolásokkal. 

Screenshot 2022 02 02 at 15.10.22

Francesco Fontebasso: Szent Teréz elragadtatása, 18. század közepe, olaj, vászon, 72 × 56 cm, kerettel: 81,5 × 64 × 6 cm, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, leltári szám: 72.6 © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és Frida Kahlo: Emlék (A szív), 1937, olaj, fémlemez, 40 x 28,3 cm, magángyűjtemény © Banco de México Diego Rivera & Frida Kahlo

A mexikói művészetről általánosságban is elmondható, hogy a koloniális keresztény művészet keveredik, majd szintézist alkot a helyi, ősi elemekkel, és ezt figyelhetjük meg Frida munkáin is. Ilyen az Emlék címet viselő, 1937- es műve, amely húga és férje viszonya miatt érzett fájdalmát ábrázolja. Tehetetlenségének nyomatékot adva, önmagát kar nélkül ábrázolja, testét rúd döfi át, amely az őt megnyomorító buszbaleset fémrúdjára is utalhat, szíve helyén így egy lyuk tátong. A rúd két végén – akárcsak egy libikókán – két kis angyalfigura ül. Frida hatalmas szíve a parton hever és patakokban ömlik belőle a vér. Frida sír. A szívét átütő rúd felidézi Ávilai Szent Teréz eksztázisát, amikor Istennel kötött szent jegyessége megpecsételéseként szívét átszúrja az Égi Szerelem angyala, mely jellemzően barokk képtípus2 és kasztíliai szent lévén különösképp népszerű ábrázolás Spanyolországban. A hatalmas, vérző Szent Szív motívuma Mexikóban is elterjedt szimbólum, gyakran a töviskoszorúval körülvett lángoló szívként jelenik meg.3 A szív az azték rituális áldozatbemutatásra is reflektál,4 amikor élő emberek mellkasából tépték ki még dobogó szívüket. Egy másik kedvelt barokk képtípus, a Szent Sebestyén mártíromsága5 köszön vissza A megsebzett szarvas című festményen. Sebestyén Diocletianus császár tábornoka volt, de keresztény hite miatt végül törvényszék elé állították, majd nyíllal kivégezték. A fához kötözött, holtnak hitt testet ott hagyták. Éjszaka a keresztények, köztük egy Iréne nevű özvegy, jöttek eltemetni, de látták, hogy még életben van, ezért magukhoz vették és Sebestyén csodás módon meggyógyult.

Screenshot 2022 02 02 at 15.10.28

Jusepe de Ribera (másolat): Szent Sebestyén, 17. század, olaj, vászon, 122 x 90 cm, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, leltári szám: 526 © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és Frida Kahlo: A megsebzett szarvas, 1946, olaj, farostlemez, 22,4 × 30 cm, Carolyn Farb Collection, USA, Texas, Houston © Banco de México Diego Rivera & Frida Kahlo Museums Trust, México D. F. / HUNGART 2018

1946-ban Frida komoly gerincműtéten esett át New Yorkban, amelyhez nagy reményeket fűzött. A várt gyógyulás helyett azonban visszatért a fájdalom, sőt más helyeken is jelentkezett testében. Ezen a képen hibrid teremtményként ábrázolja magát, saját fejét egy menekülő szarvas testéhez illeszti. Noha az állat halálos veszélyben van, testéből nyilak állnak ki és lassan elvérzik, Frida-arca kifejezéstelen marad.6 Az Európából az Újvilágba áramló koloniális barokk művészet után időben következő korszak, a 18. századi mexikói festészet hatásait is felfedezhetjük Frida képein. Az 1937-es Lev Trockijnak dedikált önarckép érdekes keletkezéstörténettel bír. Trockijt, a marxista politikust hatalmi harcok miatt 1928-ban száműzték a Szovjetunióból, több országban bujkált feleségével, de moszkvai nyomásra mindenhonnan kiutasították, 1936-ban Norvégiából is távoznia kellett. A kommunista elvekkel szimpatizáló Rivera házaspár petíciót nyújtott be Mexikó elnökének, hogy menedékjogot biztosíthassanak Trockijnak. Cárdenas elnök jóváhagyta kérésüket, és 1937. január 9-én Trockij feleségével partra szállt Tampicóban. Frida a Casa Azulban szállásolta el a házaspárt, ők pedig Diegóval addig a San Ángel-i házukba költöztek át. A két házaspár gyakran találkozott, Frida és Trockij rövid időre szerelmi viszonyba is bonyolódott. November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója és Trockij születésnapja alkalmából Frida önarcképet ajándékozott az ünnepeltnek. A harmonikus kompozícióban alakja függönyök között jelenik meg. La Mexicanaként ábrázolja magát, napsárga szoknyája virágmintás, fehér szegélyben végződik. A ruha felső része piros, mustárszín rebozóját vállán átvetve hordja, majdnem a földig ér. A formák szerkesztése szimmetrikus, a függönyöket összefogó zsinórok pontosan Frida derekával egy vonalban helyezkednek el, ezért ívük a könyök vonalát követi, az összefogástól lefelé pedig Frida szoknyájára rímelnek. A zsinórral összehúzott függöny színpadi kellék, amit gyakran használtak a gyarmatosítás korától kezdve a mexikói portréfestészetben, és a 18–19. században vált a legjellemzőbbé.7 Frida kezében egy apró csokor virág és az ajánlás: „Lev Trockijnak odaadó szeretettel...” Hayden Herrera úgy látja,8 inkább gyarmatosítás kori arisztokrata hölgyként jelenik meg, mint tehuana vagy politikai aktivistaként, a póz pedig egy kreol szolgálóét idézi. Frida magabiztos, büszke tartása és a kis virágcsokor inkább Trockij iránt tanúsított elvtársi hűségét fejezi ki.

Screenshot 2022 02 02 at 15.10.37

Ignacio María Barreda: Doña Juana María Romero portréja, 1794, olaj, vászon, 190 × 116 cm, Museo Nacional de Historia Castillo de Chapultepec, INAH, Secretaría de Cultura, Mexikóváros, Forrás: Wikimedia Commons és José de Alcíbar: M. María Anna Josefa de San Ignacio nővér fogadalmi képe, 1793, olaj, vászon, 103,5 x 83,5 cm, kerettel: 132 × 111 × 11 cm, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, leltári szám: 74.9 © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

A Nemzeti Galéria kiállításán szerepel egy José de Alcíbar festette portré 1793-ból, amely a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből származik. A képen María Anna Josefát, egy eskütétel előtt álló apácajelöltet látunk, akinek portréja az Új-spanyolországi Alkirályságban széles körben elterjedt ábrázolástípushoz tartozik,9 José de Alcíbartól is több ilyet ismerünk.10 A virágkoronás apácaábrázolásoknak (ún. monja coronada) a gyarmati időktől kezdődően több évszázados hagyományuk volt, a novíciák beavatására vagy haláluk esetén festették meg ebben a formában őket. Ezt az ábrázolási típust Frida több önarcképén is alkalmazza, leginkább az 1940-ben és azután készült műveken, mint az Önarckép hajfonattal vagy a Tehuana önarckép, Önarckép Dr. Leo Eloessernek dedikálva. Az aszkétaszerep felvételét erősödő testi fájdalmai is inspirálhatták. Fájdalmának bemutatásához a keresztény ábrázolási eszközökhöz nyúl vissza, melyeket a mélyen vallásos mexikóiak ikonjairól, az ex-votókról és retablókról emel át, ezért mindenki számára felismerhetővé teszi szenvedésének mértékét. Ő az első női festő a művészettörténetben, aki nyíltan vállalja és leplezetlen őszinteséggel jeleníti meg saját fájdalmát, személyes passióját. Számos a szenvedést tematizáló műve már egy profán-vallásos Frida Dolorosa képtípust alkot,11 önarcképei ikonokhoz kezdenek hasonlítani.

Screenshot 2022 02 02 at 15.10.46

Frida Kahlo: Tehuana önarckép (Diegóra gondolva), 1943 The Jacques and Natasha Collection of Mexican Art, The Vergel Foundation, Tarpon Trust jóvoltából © Banco de México Diego Rivera & Frida Kahlo Museums Trust, México D. F. / HUNGART 2018

Reflexiók és utódok 

Frida 1954-ben bekövetkezett halála után közel húsz év telt el művészete újrafelfedezéséig. Az első Fridáról szóló monografikus könyvet Teresa del Conde művészettörténész írta 1976-ban, majd ezt követte Raquel Tibol könyve 1977-ben. Ugyanebben az évben, Mexikóban megnyílt első retrospektív kiállítása a mexikóvárosi Palacio de Bellas Artesben. 1984-re már olyan nagyfokú megbecsülés övezte Kahlót és egész munkásságát, hogy műveit a mexikói állam nemzeti kulturális örökséggé nyilvánította, és megtiltotta az országon kívülre szállításukat. Mexikón kívül, a 70-es években az amerikai feminista képzőművészek kezdtek foglalkozni életművével és foglalták bele Fridát a saját koncepciójukba, mivel korát megelőzve vizsgált olyan dolgokat, feszegetett tabukat, amiket korábban más női művészek nem tettek. Ugyanebben az időben az Egyesült Államokban élő emigráns mexikóiak jogaiért, az etnikai elnyomás ellen szerveződött chicano nemzetiségi mozgalom is példaképének választotta Frida alakját. „A chicano mozgalom művészei a mexikói forradalmi művészet hagyományait, a mexikói kultúra és történelem szimbolikáját vették alapul, és hasonló technikákat is preferáltak: a monumentális falfestészetet és a sokszorosító grafikai eljárásokat.”12 Az alkotók a polgárjogi mozgalom témáira – a faji/etnikai diszkriminációra, a latin-amerikaiak bevándorlására, a munkaerő-kizsákmányolásra és a hagyományos nemi szerepek megkérdőjelezésére reflektálnak. A mozgalom jellemzően Kalifornia államban, leginkább San Franciscóban van jelen, de a Fridát ábrázoló street art művek egész Amerikában, sőt világszerte megtalálhatók, Dublintól Buenos Airesig. A chicano művészet első és legfontosabb helyszíne az 1970-ben alapított San Diegó-i Chicano Park, ahol a Frida- és Diego-falképek közül is kiemelkedik Rupert García erőteljes műve. Chicano művészeti csoportok ma is működnek többek között San Franciscóban és Detroitban. Frida Kahlo személyisége és politikai hitvallása, Diego Riveráéval együtt tökéletesen beleillett a mozgalom világnézetébe, ezért válhatott a szimbólumává. Mexikóban pár évvel később, az 1980-as évek elején bontakozott ki a Mexicanidad és az indigenismo ideológiákból táplálkozó Neomexicanismo13 képzőművészeti mozgalom, melynek összetartó erejét a témaválasztás adja. Ugyanúgy jellemzi a nemzeti értékek, szimbólumok, a prekolumbiánus kultúra és a népi művészet megjelenítése, mint elődeit, de feltűnik benne egy új elem: Frida Kahlo alakja és művészete. A művészek közül sokan Frida festményeit és a róla készült fotókat, vagy Fridához hasonlóan, saját testüket használják művészi identitásuk felépítésére, amely így nemcsak közösségi, de személyes tartalmat is hordoz. Erőteljes érzelmi töltetű műveikben gyakran megjelenik a keresztény Szent Szív ikonográfiai motívuma. A mozgalom jelentős alakjai (a teljesség igénye nélkül): Julio Galán, Magali Lara, Javier de la Garza, Patricia Soriano.

Screenshot 2022 02 02 at 15.10.55

Raul Caracoza: Fiatal Frida (rózsaszín verzió), 2006, 2/40 sz. nyomat, 918 x 664 mm © HUNGART 2018 és Rupert García grafikája alapján, festette Victor Ochoa, Chicano Park, San Diego Forrás: Flickr, Fotó: Peyri Herrera, a CC BY-ND 2.0 licenc alapján

A mexikói kegyképkultusz és a Frida saját maga által kialakított „Frida Dolorosa képtípus” révén a festőnő valóban ikonná vált. (Populáris ikonná, hiszen arcképe a legmegdöbbentőbb helyeken és használati tárgyakon fedezhető fel.) E kultusz katolikus művészeti gyökerekből eredeztethető, de Frida egyénivé formálja és felhasználhatóvá teszi az utána következő művészgeneráció számára is. A latin-amerikai országok identitásukat a képzőművészeten keresztül is igyekeztek és igyekeznek kifejezésre juttatni. Ha pedig a művész maga az ország,14 akkor kiváltképp igaz Carlos Fuentes mexikói író kinyilatkoztatása: „Frida Kahlo maga Mexikó.”15

Screenshot 2022 02 02 at 15.11.05

Rio Yañez: Ghetto Frida’s Mission Memories (óriásplakát), 2009, © HUNGART 2018


| 1 A Henry Ford kórház, A dajkám és én és a Lucha Maria – egy tehuacani lány portréja című festmények a Museo Dolores Olmedo gyűjteményébe tartoznak és szerepeltek a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán is. | 2 Salomon Grimberg: Any Friend of Frida’s is a Friend of Mine – Or, Who Collects Frida Kahlo’s Art? In: Frida Kahlo: Retrospective. Szerk. Helga Prignitz-Poda. Prestel, München, 2010. 29. o. | 3 Hayden Herrera: FRIDA: A Biography of Frida Kahlo. Bloomsburry Publishing, London, 1983. 190. o. | 4 Tanya Barson: „All Art is at Once Surface and Symbol”: A Frida Kahlo Glossary. In: Frida Kahlo. Szerk. Emma Dexter – Tanya Barson. Tate Publishing, London, 2005. 67. o. | 5 Kelemen Pál: Baroque and Rococo in Latin America. New York, The Macmillan Co., 1951. 108. o. | 6 A szarvas testét saját Granizo nevű kis őzbakja alapján modellálta. Andrea Kettenman: Frida Kahlo. Taschen, Köln, 2003. 72. o. | 7 Uo. 24–25. o. | 8 Herrera 1983, 213. o. | 9 Gannit Ankori: Frida Kahlo: The Fabric of her Art. In: Frida Kahlo. Szerk. Emma Dexter – Tanya Barson. Tate Publishing, London, 2005. 41. o. | 10 Baroque and Rococo in Latin America, 223. o. | 11 Florian Steininger: Frida Icon. The Authoritarian Eye in the Work of Frida Kahlo. In: Frida Kahlo: Retrospective. Szerk. Helga Prignitz-Poda. Prestel, München, 2010. 47. o. | 12 Császár Balázs: Kollektív cselekvény és művészet. Kötő-jelek. Az ELTE TÁTK Szociológiai Doktori Iskolájának Évkönyve. 2014. 7. o. | 13 A kifejezést először Teresa del Conde művészettörténész használta. | 14 Edward Lucie-Smith: Latin American Art of the 20th Century (Second edition). World of Art. Thames & Hudson, London, 2004. 8. o. | 15 Carlos Fuentes: Introduction. In: The Diary of Frida Kahlo: An intimate self-portrait. Szerk. Phyllis Freeman. H. N. Abrams, New York, 1995.