LE A SZNOBOKKAL!

Mesélek egyik kedvenc képemről, amely természetesen nincs, nem is lehetne az alább ismertetett könyvben. A mű angol és a New York-i Frick-gyűjteményben látható. A vásznat Thomas Gainsborough festette a 18. század utolsó előtti évtizedében és a londoni Saint James-park sétányát ábrázolja, amint megtelik turnűrös dámákkal, bőséggel redőződő színes szoknyájukkal és kivillanó dekoltázsukkal. Késő rokokó eleganciájuk már-már egységes tömeget alkot. Azaz csak alkotna, ha balról nem közelítene e szép társasághoz két férfi kísérő nélküli hölgy. Ők nem hordanak dekoltázst és színeket sem viselnek testükön. Fehérben vannak, akár a szobrok. Ők mások. De ami a legmegrázóbb, legalábbis a parkban sétáló többi hölgy arckifejezése szerint az lehet: nincs abroncs a szoknyájuk alatt. A két halovány hölgy talán látta Pompejit, most tért vissza a Grand Tourról, vagy csak imént tette a kandallópárkányra Sterne vagy Richardson egyik érzelmes regényét, mert ezen élmények hatása alatt ők máshogyan öltözködnek.

UTAZÁS A TEÁSDOBOZON

Úgy tűnik, régen is mindent az egzotikummal és a szexszel lehetett eladni, csak talán az utalások voltak diszkrétebbek. De azért annak, hogy a nyugati férfiakban a távol-keleti nő alakjához a kellemesen következmények nélküli kaland és a teljes önfeladás boldogító elvárhatóságának képzete tapad, eléggé megágyazott Cso-cso-szán és az ilyen teadobozok. Hiszen azon joggal gondolkozhatott el akár a korabeli budapesti teafűvásárló is, hogy vajon hová vihet két kínai kuli egy gyaloghintóban forró teáskannát szorongató gésát. Csak nem a Török utcába?

EGY PROFÁN IKON SZÜLETÉSE

Ezennel ünnepélyesen kivezetjük a Frida-témát az Artmagazinból. Legalábbis egy darabig. Hasta la vista, baby

Artanzix / 110

A KIS FEHÉR GALLÉR

Ritka filmes jelenség, amikor egy apró ruhadarab lép előre a filmvásznon. Nemes Jeles László Napszállta című, nemrég bemutatott alkotásában azonban valami ilyesmi történik: a hősnő Szakács Györgyi által tervezett fehér gallérja a filmidő nagy részében szokatlan, a nézői tekintetet magára vonó optikai közelségben jelenik meg.

ALWAYS LOOK AT THE BIG PICTURE – MINDIG EGYBEN NÉZD A DOLGOKAT

Idén az Artmarketen a Deák Erika Galéria nyerte az Artmagazin-díjat Nemes Márton műveit bemutató onemanshow-jával.

A sorozat mint gondolkodási forma

1976-ban történt, hogy a Fónyi-növendékként diplomázó, Párizst és a Zsennyei Művésztelepet megjárt Rákóczy Gizella meglátott egy négykarú spirált ábrázoló skóciai sírábrát. Ettől kezdve majd negyven éven át, 2015-ben bekövetkezett haláláig művészetének középpontjában a geometrikus struktúrákban megfestett négykarú spirálok motívuma állt (Négykarú spirálok 6N, 1978).

JÁSZOLBAN A KISDED?

SIETEK JÉZUSHOZ, BETLEHEMBE

Ha zarándokolni akar valaki, karácsony előtt mit is választhatna mást, mint a Szentföldet, ahol azonban az emlékhelyek kialakítása, úgy tűnik, nem vonja el a figyelmet a lényegről. És ha a zarándoknak nem tetszik jobban a hatvanas évek építészete, mint a római Szent Péter-templom, akkor az vesse rá az első követ, aki nem ugyanígy van ezzel.

PRÁGAI SZENT ÁGNES KOLOSTORÁNAK KINCSEI

„De megragadni az időnek meg az időtlennek metszőpontját: szentek foglalkozása.” (T. S. Eliot: N.gy kvartett, Vas István fordítása)

ART LIFE AQUATIC

Kitömött tatutetem, narválszarv kehely, fedeles bezoár, elefántcsontból faragott főnixmadár, farkasember-portrék, gyermekpáncél – ilyesmiket láthat az ember, ha ellátogat arra a kiállításra Bécsben, ami a császári kincseskamrából mutat be válogatott darabokat. De kik lehetnek az irigyelt válogatók? Kik játszhatták, ha csak időlegesen is, a császár és császárné szerepet? Nem más, mint kedvencünk, az európai kultúra hollywoodi ügynökének számító filmrendező, Wes Anderson és felesége, a látványokra szintén fogékony Juman Malouf.

ÖTEZER ÈV ÉKSZERBEN

Ajkak, az orr, a fülek, a fej. A nyak, vállak és a mellkas. Karok végig, kezek, lábfej és a dús hajkorona. Nem erogén zónákat sorolok, így azért az hiányos lenne, hanem a Metropolitan Múzeum ékszerkiállításának első termét idézem, amint az anyag nyitányaként végigveszi, mik azok a tájak a testen, ahol az ember ékszerekkel díszíti magát, sok ezer év óta. Ez a legősibb művészeti tevékenység – bőven beelőzi a barlangrajzokat, hogy az emberiség gazdagon megmunkált, aprólékos figyelemmel készült darabokkal hangsúlyozza, emeli ki, dekorálja, jelöli, alakítja testét, teszi rejtélyessé vagy éppen nagyon is direktté egyes részeit vagy összességében státuszát.

TELI-HOLD

Jövőre ünnepli a világ a Holdra lépés ötvenedik évfordulóját, de a Louisiana Modern Museum of Art mindenki mást megelőzve lopta el a show-t új tudományos-misztikus kiállításával.