Az utóbbi években az absztrakció eddig háttérbe szoruló vagy teljesen ismeretlen női képviselőinek egyre szélesebb körét ismerhette meg a közönség, így az ő életművükkel is bővült az absztrakt művészeti kánon. Hilma af Klint és Agnes Pelton az elmúlt évtized (újra)felfedezettjei, őket most Emma Kunz követheti a sorban.

Két évvel ezelőtt a londoni Serpentine Galleriesben rendezték meg a svájci Emma Kunz munkásságát ez idáig legkomplexebben bemutató kiállítást. Az 1892-ben született, outsider művész gyógyító munkája során aprólékosan kidolgozott geometrikus, mandalaszerű rajzokat készített. Az ezekből több mint negyvenet bemutató londoni kiállítás látogatóinak egészen misztikus élményben lehetett részük a workshopokkal, szeánszokkal egybekötött tárlat során. A galéria templomszerű, boltozott terében eleve adott volt valamiféle spirituális atmoszféra, amit a Serpentine kurátorai még fokoztak is: egy ciprusi képzőművész, Christodoulos Panayiotou robosztus kőtömbjei padként szolgáltak a látogatók számára. A dolog külön érdekessége, hogy a padok a Kunz által felfedezett gyógyító kőzetből, az úgynevezett AION A-ból készültek, de a tárlatot meditációval, jógával egybekötött gyógyító szeánsz is kísérte. A kurátorok ezzel a többszenzoros, vagyis az esztétikai élménybe a látogató egyszerre több érzékszervét bekapcsoló megközelítéssel sikeresen ragadták meg Emma Kunz egyedi szemléletmódjának lényegét. 

Mindezek rövid taglalása azért volt fontos, mert talán így alakulhat ki a legpontosabb első benyomásunk az Emma Kunz-jelenségről. 

Emma Kunz Svájc német nyelvű részén nevelkedett, szülei takácsok (kéziszövők) voltak, melynek hatása Kunz rajzain, színes, geometrikus mintáin egyértelműen látszik. Médiumi, telepatikus képességeit hamar felismerve tizennyolc éves korában gyógyítással kezdett foglalkozni, a növények és ásványok helyreállító energiáit kutatta. Habár formális művészeti képzésben sosem részesült, gyerekkorától kezdve sokat rajzolt. Nagyobb méretű, papírra készült absztrakt geometrikus rajzait azonban csak negyvenéves kora után, gyógyító ténykedése részeként készítette, összesen több mint négyszázat. Jellemző, hogy esetében az alkotófolyamat maga sokkal hangsúlyosabb, mint az elkészült rajzok utóélete. Ez nem véletlen, mert Kunz felfogása szerint a rajzok elkészítésének rítusszerűsége volt a lényeg, melynek során ő csak mint a magasabb rendű természeti erők leképezője jelent meg. A rajzok hosszú, akár több mint huszonnégy órás egybefüggő alkotófolyamat során, egy inga segítségével készültek, négyzetrácsos papírokra, grafit, vonalzó és színes ceruzák segítségével, úgy, hogy Emma az inga kilengései alapján a papírra pontokat rögzített, majd ezeket összekötötte. Az így született geometrikus alakzatokon minden szín, forma és vonal különös jelentőséggel bírt: Emma Kunz úgy vélte, rajzain keresztül mélyebben megértheti az anyagin túli világ és a természet működését. Elmondása szerint a rajzok készítése során a környezetünkben jelen lévő, ám érzékszerveinkkel nem megtapasztalható energiamezőket képezte le, vagyis a láthatatlant tette láthatóvá.

Szemléletének alapja a radiesztézia tana volt: e szerint a Föld energiahullámokat, rezgéseket bocsát ki magából, melyeket fizikai eszközeinkkel frekvenciában mérhetünk. Emma Kunz ezeket a minden élőlényre, így az emberre is ható rezgéseket vélte érzékelni, ezek nyertek általa vizuális formát.

Munkásságát megismerve Hilma af Klint és Georgiana Houghton neve juthat eszünkbe, akik alkotásaikban szintén a szellemi, spirituális dimenzió erőteljes jelenlétét rögzítették. 2018-ban közös kiállítást is rendeztek róluk Münchenben World Receivers (Világvevők) címmel, mely hármójuk térben és időben egymástól független, gondolatvilágában mégis nagyon hasonló életművét dolgozta fel. 

Habár Emma Kunz a rajzokat se dátummal, se címmel nem látta el, és az értelmezésüket is dinamikusnak, folyamatosan változónak tekintette, néhány kép mellé azért társult rövid történet. Annyi tudható, hogy radiesztézián alapuló rajztechnikája segítségével, úgy vélte, választ kaphat többek között az őt aktuálisan foglalkoztató politikai, magánéleti, filozófiai kérdésekre. 20-as számú munkájával állítólag az atombomba létrehozását jósolta meg, a legutolsó, 1963-ban készült 190-es számú rajzából pedig közelgő halálának tényét vélte kiolvasni, és valóban, még abban az évben elhunyt.

Emma Kunz éppen akkor alkotta rajzait Európában, amikor Amerikában megalakult a Transcendental Painting Group, amelynek programja szintén a transzcendens világ leképezése volt, és nem az egyébként is látható, objektív formák megragadása. A társaságból leginkább Agnes Pelton neve ismert, akinek fénylő, vibráló sivatagi tájai a transzcendentális erők megfoghatatlanságát sejtetik, míg Kunz képei megkísérlik érzékelhetővé tenni az érzékeken túlit. Egy-egy életmű feltárása sosem könnyű feladat – sajnos különösen igaz ez a női alkotókra. Hogyha pedig valaki olyannyira kivonja műveit a művészetként értelmezés lehetősége alól, mint ahogy azt Emma Kunz tette, nem csoda, ha munkássága sokáig elkerüli a művészettörténészek figyelmét. Kunz munkáit hosszú ideig kizárólag spirituális kontextusban értelmezték, nem pedig az absztrakt művészet különös szigeteként, hiszen ő sem tekintett magára művészként, elsősorban médiumként, gyógyítóként, a természet rejtett erőinek kutatójaként hivatkozott magára. Valóban áthatja életművét a huszadik század első felében virágzó spiritiszta mozgalmak intenzív jelenléte, egy komplex, holisztikus világkép jogosultságába vetett hit. Egyébként is azt jövendölte, hogy mindaz, amire jutott, az ő korában rejtve marad, és csak a 21. század embere mutat majd fogékonyságot rá. Ez azonban csak részben vált valóra, mert képei már a 70-es években is szerepeltek tárlatokon, sőt önálló kiállítást is rendeztek belőlük. A művészete iránti érdeklődés a 90-es években újjáéledt, számos tárlaton szerepeltek rajzai. Legutóbb idén márciusban a svájci Aargauer Kunsthausban már kortárs képzőművészeti alkotások kontextusában értelmezték műveit.

^{1  Emma Kunz – Visionary Drawings (Emma Kunz – Látnoki rajzok), Serpentine Galleries, London, 2019. március 23. – május 19.}

^{2  Emma Kunz a gyógyító hatású kőzetet  lakóhelyétől nem messze, Würenlosban fedezte fel 1942-ben, és AION A-nak nevezte el. Jótékony hatásait felismerve olyan értékes anyagnak találta, hogy felhagyott egyéb gyógyhatású készítmények utáni kutatásával és előállításával, és kizárólag az AION A-ra koncentrált. A kőzetből por állagú gyógyhatású szert állított elő. A készítmény olyannyira kedveltté vált, hogy a mai napig fellelhető a svájci gyógyszertárakban és drogériákban, csomagolását pedig természetesen egy Kunz-rajz díszíti. A helyi Béres Cseppet számtalan háztartásban használják. Maga Hans Ulrich Obrist, a geometrikus absztrakt művészet svájci sztárkurátora is az AION A-n keresztül találkozott először Emma Kunz nevével, és annyira lenyűgözte a művész, mint gyógyító gondolata, hogy később róla rendezte élete első kiállítását.}

^{3 Agnieszka Brzeżańska: Emma Kunz: The Researcher Who Refused to Become a Guru. In: Frieze.com, 2019. március 22., www.frieze.com/article/emma-kunz-researcher-who-refused-become-guru}

^{4 A Transcendental Painting Group (Transzcendentális Festőcsoport) egy modernista művészcsoportosulás, melyet 1938-ban Új-Mexikóban alapított kilenc festő, köztük Agnes Pelton. Ragaszkodtak a transzcendentális szóhoz, mert kifejezte azt a törekvésüket, hogy a festészetet felszabadítsák a fizikai világ korlátai alól a tér, szín, fény és design új koncepcióin keresztül, képzeletbeli szellemi birodalmakba vezetve a nézőt. Sajnos a fenyegető háborús légkör 1941-re véget vetett a csoport működésének, és a TPG három év után feloszlott. Lásd még: Harold Porcher: An Introduction to the Transcendental Painting Group, 2020. június 12., www.swanngalleries.com/news/modern-post-war-art/2020/06/an-introduction-to-the-transcendental-painting-group/}

^{5 Állandó kiállítása az Emma Kunz Zentrumban látogatható, a svájci Würenlosban.} 

^{6 Emma Kunz Cosmos – A Visionary in Dialogue with Contemporary Art (Emma Kunz kozmosz – Látnok párbeszédben a kortárs művészettel), Aargauer Kunsthaus, Aarau, 2021. március 2. – május 24.}

A cikk megszületését a B.Braun támogatta.