Határtárgy

Balajthy Boglárka

Az Orvostörténeti Múzeum állandó kiállításával párbeszédbe lépő képzőművészeti intervenciókról Lépold Zsanett számolt be részletesen az Artmagazin 124. lapszámában.1 A cikk a kiállítás narratívája mellé idézte K. Horváth Zsolt a bundátlan Vénuszról írt cikksorozatát (amely később könyvként is megjelent2). A Várószoba kiállítás katalógusába K. Horváth Zsolt mellett Darida Veronika, Sándor Judit, Csányi Gergely és Kerényi Szabina, valamint Szőke Alexandra írt tanulmányt a női orvoslás és páciensi helyzetek, a női test szabadsága és megítélése szempontjából. A projekthez a katalógus 2021-es megjelenése alkalmából térünk vissza.

Screenshot 2022 12 21 at 13.01.49

A Várószoba című kiadvány borítója és egy belső oldalpárja. Grafikai terv: © Neszmélyi Réka, a projekt arculata: © Vékony Dorottya

A Várószoba. Női gyógyítók és páciensek az orvoslás perifériáján című projekt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) gyűjteményére reflektá­ló, interdiszciplináris programsorozat volt. Középpontjában az a különösen égető kérdés állt, hogy mit jelent(ett) nőnek lenni az orvoslás (férficentrikus) tudománytörténetében. A pro­jekt záróakkordjaként a kurátorok szerkesztésében katalógus is megjelent 2022 februárjában. A kiadvány előszavában a kurátorok nemcsak az Orvostörténeti Múzeumban létrejött kiállításhoz nyújtanak általános bevezetőt, hanem mély merítést kapunk a kortárs képzőművészetben lejátszódott „medikalizációs fordulathoz”3 kapcsolódó nemzetközi alkotók és kiállítások, elméleti referenciák sűrűjéből. A jól felépített prológusban pillanatok alatt kirajzolódik az 1990-es évek végén megjelenő múzeumi intervenció története, valamint a szerzők kitérnek olyan kritikai irányzatokra is, mint például a radikális egészségügyi aktivizmus jelensége. Nemcsak a borító és a műtárgyfotók4 adnak lelkesedésre okot, hanem az is, hogy a kiadvány jó arányokkal dolgozik: legyen szó a grafikai, tipográfiai megoldásokról vagy épp a szövegek terjedelméről – kiváltképp ezekről. A projekt része volt egy, a Közkincs Könyvtárban megrendezett (a Covid miatt végül az online térbe átkerült) beszélgetéssorozat, amelynek során több szociológus, társadalomtörténész, esztéta és jogász-bioetikus beszélt a művészek alkotásaiban tematizált nőés orvostörténeti jelenségekről; az elméleti szövegek ezen beszélgetések szerkesztett verziói. A bábaság történetéről, a szülészeti erőszakról vagy épp a védőnői munka szerepéről írt kontextualizáló tanulmányok lényegre törők. A műleírások viszont nem pusztán a tárgyak bemutatására és rövid értelmezésére szorítkoznak, hanem történeti szempontok alapján, madártávlatból közelítenek a munkák által felvetett témákhoz – mint például a hisztéria vagy a női szőrösség. Így a kiadvány nemcsak az alkotói folyamatok eredményeit, a műtárgyak reprodukcióit mutatja be, hanem bepillantást enged az azok hátteréül szolgáló művé­szi (gyűjteményi) kutatómunkába is. Az olvasói lelkesedés a katalógus felépítésének, a szerkesztési és tipográfiai „trükköknek” is szólhat. Többek között annak, hogy a műtárgyleírások és reprodukciók, a tanulmányok, valamint a SOM saját kommentárjai a projekt kapcsán eltérő méretű és színű lapokat kaptak. Ezek az apró gesztusok segítik a befogadói eligazodást a kétnyelvű kiadványban, és finoman tükrözik a projekt által képviselt szólamok különbözőségét. A vég­eredmény egy „határtárgy”-szerepet betöltő kiadvány. A „határtárgy” (boundary object) el­mélete5 a társadalomtudományok felől érkezett a muzeológia terepére: jelent­het konkrét, fizikai létezőt vagy absztrakt dolgot, szellemi terméket is. Határ­tárgyak eltérő szocializációs háttérrel rendelkező csoportok együttműködése (leggyakrabban részvételen alapuló gyakorlatok) során jönnek létre, és köz­vetítői funkciót töltenek be közöttük. A fogalom a projekt egészén végigvonul, tulajdonképpen szupermetaforaként működik (a bevezető szöveg egyik kulcsfogalma is ez), a kiadvány pedig ennek tárgyi megtestesülése. A katalógus tehát határtárgyként nemcsak a kurátori koncepciót és a kortárs ref­lexiókat tartalmazza, hanem a lapok közé beszúrt mellékleteken keresztül a SOM mint hagyományos tudománytörténeti múzeum is megszólal. Ezek a betoldások tulajdonképpen kórlapok a múzeum saját múltjából, az öndiagnosztika helyei egy-egy képeslapnyi szövegbe sűrítve. A SOM a „kartotékokban” saját pozíciójára és szerepére reflektál gyűjteménytörténeti szempontból, a férfiközpontú és eurocentrikus tudományszemléletre: az 1965-ös alapítás óta mind a mai napig ugyanazzal a kiállítási anyaggal és installációs eszközparkkal dolgoznak. A kiadvány azért is határtárgy, mert majd’ valamennyi munka együttműködésen alapul. Szász Lilla fotósorozatának elkészítéséhez egy védőnővel és egy szociális munkással dolgozott együtt, Simon Zsuzsanna a női szőrös­ség történeti alakulásáról készített zine-jében a fokozott szőrnövekedésben érintett nőkkel, kortársakkal készített interjúit mutatja be, Trapp Dominika a bábaság múlt- és jelenbéli helyzetét szimbolizáló alkotásán pedig egy szülésznővel és egy nagycsaládos édesanyával, szülészeti aktivistával dolgozott együtt. Határtárgy, mert a nők és az orvoslás kapcsán egyszerre érvényesülnek benne a tudományos és művészi, leíró és kritikai, személyes és kollektív, valamint történeti és kortárs szempontok. A kiadványt nemcsak olvasni, de már kézbe venni is öröm. Az atmoszférateremtő borító egyszerre szubtilis, mégis nyers, mintha egy testi, zsigeri érzet lenyomata jelenne meg az olvasó előtt – sejtelmes és finoman burjánzó, mint a mikroszkóp alá helyezett szövettani minta.

| 1 Lépold Zsanett: Intervenció. Női térnyerés az Orvostörténeti Múzeumban. In: Artmagazin, 2020/5., 50–57. o. | 2 K. Horváth Zsolt: A bundátlan Vénusz. A női testszőrzet biopolitikája és az eszményi test politikai antropológiája. Budapest, Prae Kiadó, 2021 | 3 A kortárs képzőművészet újabban antropológiai, társadalmi és feminista szempontból is vizsgálja az orvoslást és az egészségügyet – a szerk. | 4 Fotók: Biró Dávid, Fátyol Viola, Eperjesi Ágnes, Lukács Máté, Simon Zsuzsanna, Szász Lilla, Varju Tóth Balázs | 5 Wilhelm Gábor: Határtárgy. In: Nyitott Múzeum. Szerk. Frazon Zsófia. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2018, 53–54. o.