„...a vírus mindent pusztító hatásai ellenére is van itt pénz, vannak művek, van műkereskedelem. A folytatást meg majd meglátjuk [...]” – ezzel zártuk egy évvel ezelőtt, a járvány okozta bizonytalanság előző csúcsán a 2020-as év műkereskedelméről szóló összefoglalónkat. És bár a hivatalosan SARS-CoV-2-nek nevezett kis paraziták újabb és újabb mutációi okozta fenyegetettség még 2021 során sem múlt el a fejünk fölül, azért tényleg volt mit meglátnunk – és amit láttunk, attól bizony a maszkok mögött sem győztük tátani a szánkat.

A 2020-as év igencsak jól indult műkereskedelmi szempontból, tavasszal azonban beütött a krach, úgyhogy az év felénél akkor az összes árverezőház, galéria, nemzetközi nagyrendezvény leginkább csak a hatalmas forgalom-visszaesésekről tudott beszámolni – ekkor már a világ egészén. A második félévre azonban a piac magára talált: az év végén, ha a legnagyobbak nem is érték el az egy évvel korábbi, 2019-es bevételeiket, a kisebb házak között még olyanok is akadtak, akik az erős második félévnek köszönhetően felül is tudták múlni azt.

A lendület pedig – meg főleg a járvány sokféle következményei miatt a zsebekben maradt sok-sok fickándozó pénz – tavaly is kitartott: az év végére a Christie’s az elmúlt öt esztendő legnagyobb sikerét realizálta: összbevételei 7,1 milliárd dollárt tettek ki; ebből 5,4 milliárdot hoztak az aukciók és 1,7-et a magánüzletek. A távol-keleti piacok erősödését jelzi, hogy a Christie’s Hong Kong mintegy 670,5 millió dolláros eredményt ért el, ami a 2019-es 404 millió ott bevett dollárhoz képest hatvanöt százalékos emelkedés.

A Sotheby’s december közepéig szerte a világon összesen 7,3 milliárd dollár értékben adott el, ami nemcsak hogy harminckét százalékkal több, mint amennyit a ház 2020-ban termelt, de minden korábbi évüket is túlszárnyalta, vagyis a cég minden idők legmagasabb bevételét érte el tavaly. Ebből 6 milliárdot hoztak az árverések (egyedül csak a Macklowe-gyűjtemény eladása 676,1 millió dollárt jelentett a kasszában), a magáneladások pedig 1,3 milliárd dollárt. A Sotheby’s  a Távol-Keleten is erősödött: Hongkongban 658,7 millió dollárnyi bevételt értek el, szemben a 2019-es 544,5 millió dollárral.

A járvány okozta visszaesést követő tavalyi kimagasló műkereskedelmi sikerek mértékére álljon itt egy jellemző összehasonlítás: a világ évek óta egyik legkeresettebb alkotója, Pablo Picasso 2021-ben összesen több, mint 665,5 millió dollárnyi bevételt ért el, ami messze több, mint a vírus sújtotta 2020-ban egész Franciaország összes árverésein összekalapált „mindössze” 578 millió dollár. Ráadásul tavaly májusban Picasso egy festménye 2019 tavasza, vagyis a járvány kitörése előtti időszak óta először lépte át a 100 millió dolláros álomárküszöböt. 

Picassónak ezzel a tavalyi aukciósár-rekorderré lett eladásához képest kereken – persze dollárban – tízmillióval maradt el az így a legdrágább 2021-es művek listáján második helyre került Jean-Michel Basquiat, aki pedig az összesített eladásokat tekintve nagyon erősen kezdett: az év első hat hónapjában az ő munkáiért kifizetett 302,7 millió dollár önmagában az első félévi globális aukciós műkereskedelemnek nem kevesebb, mint 4,3 százalékát, a kortárs művészet kategóriájának pedig tizennégy százalékát jelentette; az időszak tíz legjobb aukciós eredménye közül öt az ő alkotása volt. Az év végi összesítés szerint Basquiat 2021-ben végül 439,4 millió dollárt hozott a piacon. Mindezek ellenére Basquiat-nak tavaly nem sikerült megdönteni az eddigi egyéni árverési rekordját, ami pedig a felfokozott gyűjtői érdeklődés közepette azért sokaknak megadatott; lássunk most ezek közül néhány érdekesebbet.

A japán sztárművész, Yayoi Kusama egyik Pumpkin (Tök) című, közismert „pöttyös” alkotásáért decemberben a Christie’s hongkongi aukcióján fizetett ki valaki 62 540 000 hongkongi dollárt (8 058 936 dollár, 2,567 milliárd forint). Részben ennek – meg persze a többi sikeres eladásának – köszönhetően ő lett az első női alkotó, aki december végén felkerülhetett a világ tíz legnagyobb éves bevételét hozó művészének 2021-es listájára.

Más szempontból volt látványos egy másik nőművész ikon, Frida Kahlo új rekorddöntése: amikor novemberben a Sotheby’s New York-i árverésén 31 millió dolláron ütötték le Diego y yo (Diego és én) című, 1949-ben festett különleges „kettős” önarcképét, vagyis a vevő – mint utóbb kiderült, Eduardo F. Cosantini argentin ingatlanbefektető, a Buenos Aires-i Museo de Arte Latinoamericano alapító elnöke – a jutalékokkal együtt végül 34 883 000 dollárt (11,261 milliárd forint) fizetett ki érte, akkor ez nemcsak Kahlónak hozott magasan új szerzői csúcsot (korábbi rekordja 2016 májusa óta „mindössze” 8 005 000 dollár volt), de egyben ez lett a mindeddig legdrágábban eladott latin-amerikai műtárgy, valamint a második legmagasabb összeg, amennyit valaha a világon egy női alkotó munkájáért kifizettek. (Pedig ugyanezt a képet 1990-ben a Sotheby’s-nél még „csak” 1,4 millió dollárért árverezték el.)

És ha már csúcsdöntések és női alkotók: az éppen százéves Françoise Gilot 2021-ben kétszer is felülmúlta addigi legdrágábban eladott művének rekordösszegét. Először májusban a Sotheby’s Women Artists elnevezésű, vagyis kizárólag női alkotók munkáit kínáló online árverésén fizettek ki 922 500 fontot (373 151 250 forint) az 1965-ben Picassótól született lányáról festet Paloma à la Guitare (Paloma gitárral) című, előzetesen mindössze 120–180 ezer fontra becsült képéért; decemberben a Christie’s hongkongi aukcióján a Living Forest (Élő erdő) című vásznáért már 9 850 000 hongkongi dollárt (1 264 063 dollár; 404,3 millió forint) adtak.

És végül még egy tavalyi női csúcsdöntő: Magdalena Abakanowicz Bambini (Gyermekek) című, 1998–99-ban készített, nyolcvanhárom kerámiafigurából álló szoborinstallációjáért decemberben a varsói Polswiss Art árverezőház aukcióján valaki 13,6 millió złotyt (1,1 milliárd forint) adott, ami szintén a legmagasabb a lengyel alkotó munkáiért eddig kifizetett összegek között. És akkor a nők után következzen még néhány érdekes új egyéni (férfi)rekord.

Gian Lorenzo Bernini eddigi aukciósár-csúcsa 3,4 millió dollár volt (2002, Sotheby’s, London); ezzel szemben januárban a Sotheby’s New York-i árverésén az apjával, Pietro Berninivel 1616-ban közösen készített Ősz című, 125,5 centiméter magas márványszobráért nem kevesebb, mint 8 881 500 dollárt fizetett ki a licitek nyertese. Egy másik itáliai művész, Bernardo Bellotto Verona látképe a Ponte delle Navival című festményével döntötte meg korábbi rekordárát: júliusban a Christie’s londoni aukcióján adtak érte 10 575 000 fontot (miközben ugyanez a kép 1971-ben ugyancsak a Christie’s árverésén még „csak” 315 ezer fontért kelt el). A nem annyira festőként, mint inkább politikusként ismert egykori brit miniszterelnök, Sir Winston Churchill is új, nem is akármilyen árugrású szerzői rekordot ért el: márciusban a Christie’s londoni aukcióján az 1943-ban, Marokkóban festett A Koutoubia-mecset tornya című vásznáért 8 285 000 fontot (3,480 milliárd forint) fizetett ki valaki, miközben Churchill korábbi legjobb aukciós eredménye „mindössze” 1,8 millió font volt (2014, Sotheby’s, London).

Kétszer is új egyéni rekordot ért el az elmúlt évben az inkognitóját továbbra is eredményesen őrző brit graffitiművész, Banksy: előbb márciusban Londonban a Christie’s egy jótékonysági árverésén a vírus elleni küzdelemben helyt álló orvosoknak és ápolóknak emléket állító Game Changer (Játszmafordító) című munkáját vette meg valaki a 2,5–3,5 millió fontos becsértékéhez képest 16 758 000 fontért (7,123 milliárd forint). Majd októberben szintén az angol fővárosban, de a Sotheby’s aukcióján a 2018 októberében 1 042 000 fontért eladott, és a leütés után a keretébe épített iratdarálóval önmagát azonnal félig meg is semmisítő, és így új művé avanzsált Love is in the Bin (Szerelem a kukában) című, vagyis a Girl with Balloon (Lány lufival) című közismert Banksy-nyomatok egyetlen „felszabdalt” változata ért el – 4–6 milliós becsérték után – 16 millió fontos leütést, vagyis a jutalékokkal együtt végül 18 582 000 fontos (7,904 milliárd forint) árat (és egyben 17,8-szoros értéknövekedést három év alatt). 

Nem szerzői rekord ugyan, de november óta Claude Monet is újabb jelentős sikert tudhat magáénak: azzal, hogy a China Guardian pekingi árverésén valaki 154,1 millió jüant (24,1 millió dollár; 7,780 milliárd forint) adott a Bassin aux nymphéas, les rosiers (Vízililiomok tava, rózsabokrok) című, 1913-ban festett vásznáért (amely 2015 májusában a Sotheby’s New York-i árverésén 20,4 millió dollárét cserélt tulajdonost), ő lett a legdrágább nyugati alkotó a kínai műtárgypiacon. (Ezt a címet ezelőtt Gerhard Richter tartotta egy 80,5 millió jüanos – 12,6 millió dolláros – eladással.)

Jól szerepeltek a piacon különböző papíralapú munkák is. Júliusban a Christie’s londoni árverésén Leonardo da Vinci Egy medve feje című, 1480 körül ezüstvesszővel rajzolt, mindössze 7 × 7 centiméteres kis rajza ért meg valakinek 8 857 500 fontot (12 196 778 dollár; 3,671 milliárd forint; 1860-ban a Christie’snél 2,5 fontért árverezték el), amivel ez lett a legdrágább Leonardo-rajz. Ugyancsak papírra készült nádtollal 1888-ban Vincent van Gogh La Mousmé (Fiatal lány) című tusrajza, amelyért márciusban a Christie’s New York-i árverésén 8,8 milliós leütés után végül 10 436 000 dollárt (3,135 milliárd forint) fizetett ki a vevője, és ami ezzel a művész legdrágább grafikája lett. És végül nemcsak hogy papíralapú, de ráadásul még nem is egyedi, hanem sokszorosított műalkotás a japán Hokusai Katsushikának A kanagavai nagy hullámot megörökítő 1831-es fametszete, amelynek egyik példányáért márciusban a Christie’s New York-i árverésén – 150–200 ezer dolláros becsértékéhez képest – a licitek nyertese 1 590 000 dollárt (492,3 millió forint) fizetett ki. 

És ha már Hokusai: a londoni British Museum tavaly szeptember és idén január között nagyszabású kiállítást rendezett a világon az egyik legismertebb japán művész általuk nem sokkal korábban beszerzett több, mint száz grafikájából. Nos, a múzeum – haladva a korral (erről majd mindjárt bővebben) – kétszáz, a kiállításon, valamint a gyűjteményben található Hokusai-rajzról NFT-másolatot készített, és ezeket az interneten ajánlotta megvételre. A virtuális művek közül a legértékesebb természetesen A kanagavai nagy hullámról készült metszeté volt: ezért 45 ezer dollárt kellett fizetni. És ha a fenti példa a napnál világosabban is mutatja a valóságos – még ha csak sokszorosított is – műtárgy és a virtuális NFT-alkotás közötti (lám, pénzben is igencsak jól kifejezhető) különbséget, azért a tavalyi év legnagyobb műtárgypiaci durranása, lássuk be, mégiscsak az NFT-k, vagyis a non-fungible tokenek, a nem helyettesíthető értékek internetes megjelenése és egyben ezek rakétaszerűen felívelő aukciós sikere volt. 

Hogy mi az az NFT, arról ma már tengernyi cikk található; itt és most csak a legegyszerűbben megfogalmazva: tulajdonképpen egy file, egy olyan egyedi digitális adategység, amely az ERC-721, vagy közkeletű nevén a blokklánc-technológia révén lehetővé teszi bármilyen digitális tartalom – a videóktól a zenéken át a képekig vagy bármi másig – hitelesítését és a vele történtek folyamatos naplózását. Vagyis minden egyes NFT pontosan azonosítható, nem másolható és nem letölthető, viszont eladható, miközben minden vele végzett tranzakciót a blokklánc rögzít, aminek eredményeként egy bárki által bármikor elérhető – mondjuk talán úgy – műtárgykarton jön létre minden egyes NFT adatairól és teljes provenienciájáról. És még egy nagyon fontos dolog: a technológia révén mindennemű újabb adásvétel alkalmával nemcsak az éppen aktuális eladó, de egyúttal bizonyos százalékban az NFT megvalósítója, vagyis az alkotó is részesül az általa létrehozott mű bevételéből.

Az NFT-k ugyan néhány éve már ismertek voltak a digitális világban, ám 2021 – talán a járvány miatti bezártságnak, a jóval több idő eltöltésének az interneten, a digitális művészetek egyre komolyabbá és sikeresebbé válásának, no meg persze mindenekelőtt az új „őrület” öngerjesztő folyamatának köszönhetően – igazi robbanást hozott ezen a téren: csak az év első háromnegyedében 3,5 milliárd dollár (1 126 milliárd forint) értékben cseréltek gazdát NFT-alkotások a neten, január eleje és június vége között pedig kilenc NFT-mű ért el árverésen egymillió dollár feletti árat. Az NFT-piac augusztusban érte el a csúcsot: csak ebben a hónapban 1,8 milliárd dollárért cseréltek gazdát ilyen munkák (ám ehhez képest szeptemberben a piac hatvankilenc százalékkal visszaesett, ami jelzi, hogy az új műfaj még igencsak ingatag lábakon áll).

Ám amikor a Christie’s márciusi online árverésén kalapács alá vitte egy Beeple művésznevű alkotó Everydays – The First 5000 Days (Mindennapok – Az első ötezer nap) című NFT-alkotását, akkor a licitek végén nem kevesebb, mint 69 346 250 dolláros (21,221 milliárd forint) bevételt könyvelhettek el, amivel Beeple egyből a harmadik legdrágábban eladott élő művész lett a világon Jeff Koons és David Hockney mögött. Pedig a polgári nevén Mike Winkelmann-nak nevezett alkotó soha semmilyen művészeti képzésben nem részesült, soha nem volt egyetlen kiállítása sem, és 2021 előtt soha nem szerepelt a műkereskedelemben – viszont több millió követője volt az Instagramon. Beeple ugyanis afféle számítógépes guruként 2007. május 1-től minden áldott nap készített egy-egy digitális képet, és azt feltette a netre. Tizenhárom év után az ötezer képet mesterséges intelligencia segítségével egyetlen file-ba rendezte össze – ez lett az az új NFT-műtárgy, amelynek árverezését a Christie’s vállalta. A kikiáltási ár száz dollár volt, a licitálás futamideje két hét. Az első hét végén, vagyis „félidőben” a tétel 3,5 millió dolláron állt, egy órával a licitzárás ellőtt 15 millió dollár volt a legmagasabb ajánlat, majd a szédítő „végjátékban” innen emelkedett az ár a 60 250 000 dolláros leütésig. (Az árverések történetében minden bizonnyal ez volt az első alkalom, hogy egy mű a jutalékokkal együtt végül a kikiáltási áránál kicsit több, mint 693 ezerszer magasabb értéket ért el.) Miután korábban az egy NFT-ért kifizetett legmagasabb ár 6,6 millió dollár volt (februárban, ugyancsak a Christie’snél, és szintén egy Beeple-munkáért), a világban a reakciók a döbbent csendtől a hangos röhögésig terjedtek; maga Beeple Twitter-oldalán mindössze ennyivel kommentálta grandiózus sikerét: „Holy shit!” (Szent szar!).

Az árverés után az is hamar kiderült, hogy az Everydays vevője a harminckét éves milliomos indiai programozó, Vignesh Sundaresan, alias MetaKovan, az egyik legfontosabb NFT befektetési alap, a Metapurse létrehozója, aki vagyonát már a kriptovaluták világában szerezte. És amikor a Christie’s szakértőjét megkérdezték, hogy és tessék mondani, a vevő ezért a hatalmas összegért végül is mit kap, ő azt válaszolta: „Egy baromi (bár ő angolul egy ennél jóval drasztikusabb szót használt) hosszú szám- és betűsort”; magyarul: azt a digitális kódot, amely a világhálón erre a konkrét, és innentől csakis az ő tulajdonában lévő NFT-re utal. Ettől függetlenül természetesen Beeple alkotása még ezer helyen fent van a világhálón, azt bárki akár le is töltheti magának, kinyomtathatja, kiteheti a falára – csak éppen az eredeti művet igazoló kódsor nem lesz az övé.

De még vissza egy kicsit Beeple-hez: a hirtelen született művész csak a fent már említett két munkája eladásával 2021 első félévében egymaga a globális kortárs piac eladásainak három százalékát hozta, és novemberben (megint a Christie’snél) mindezt megfejelte egy újabb, ezúttal 28,985 millió dolláros eladással. Ekkor egy eredetileg „csak” 15 millió dollárra becsült kinetikus-digitális videószobor-munkájáért fizetett ennyit a svájci Ryan Zurrer kriptobefektető. A mű egy, a valós térben is megjelenő digitális objekt, amelynek képernyői egymást véletlenszerűen követő elemeket mutatnak az alkotó képeinek számítógépes könyvtárából a legnépszerűbb blokklánc-platformon, az Ethereumon keresztül. Ráadásul Beeple-nek – és csak neki – a technikának köszönhetően bármikor lehetősége van ezeknek a digitális tartalmaknak a megváltoztatására, frissítésére, kiegészítésére, és ő jelezte is, hogy ezt rendszeresen meg fogja tenni, vagyis ezáltal egy olyan műalkotást hozott létre, amelyik gyakorlatilag örökre (de legalábbis Beeple életében) folyamatosan meg tud újulni, azaz naprakészen „kortárs” tud maradni. 

Mármost a fentiek nyomán aligha érhetett bárkit meglepetésként, hogy 2021 végén az ArtReview művészeti magazin által minden évben összeállított úgynevezett művészeti Power100-as lista, vagyis a világ képzőművészeti életére a legnagyobb hatást gyakorló személyek, vállalkozások vagy események rangsorának élére ezúttal nem egy művész, kurátor, műgyűjtő, művészeti vásár vagy múzeumigazgató került, hanem az NFT, pontosabban az azt lehetővé tevő ERC-721, azaz a blokklánc-technológia. (A rekordárú Beeple-NFT-t megvásárló Vignesh Sundaresan pedig a negyvenkettedik lett ugyanezen a listán.) Emellett az egyik legjelentősebb angol szótár, a Collins’s Dictionary által minden évben megválasztott „év szava” is az NFT lett, és a virtuális művészetnek ma már saját múzeuma is van. (2) Aztán hogy mindez – ahogyan az ArtReview elemzője írta – a világ képzőművészete (és, tegyük hozzá, műkereskedelme) megváltozásának a kezdete-e vagy csak „a császár új ruhája”, ami csakis addig csodálat tárgya, amíg valaki el nem kiáltja magát, hogy a király meztelen, az majd kiderül.

Talán az internetes kriptoművészet által különösen élesen felvetett eredeti/másolat kérdése ihlette a Brooklynban 2016-ban alakult MSCHF nevű művészeti kollektívát is, amikor egyik tavalyi projektjükben 250 dollárért árultak a neten „Andy Warhol-műveket” – persze egy igencsak alapos csavarral. Az történt ugyanis, hogy a művészek 200 ezer dollárért a Los Angeles-i Hamilton-Selway Fine Art galériától megvásároltak egy 1954-es, Fairies (Tündérek) című eredeti Warhol-tusrajzot (amelyet 2016 áprilisában a Christie’s online árverésén még „csak” 8125 dollárért adtak el), majd erről egy számítógép vezérelte robotkar segítségével összesen 999, az eredetivel tökéletesen azonos másolatot készítettek, majd ezeket a lapokat hő- és fényhatásnak, valamint erősen páradús levegőnek kitéve pontosan olyan állapotba hozták, mint amilyen az eredeti Warhol-rajz hordozója. Ezután a „hamisítványok” közé bekeverték az eredetit – amelyet így már állítólag ők maguk sem tudnak megkülönböztetni az ezer darab teljesen egyforma példány között –, és az összeset 250 dolláros egységáron, Possibly real copy of ‘Fairies’ by Andy Warhol (Andy Warhol „Tündérek” című művének valószínűleg igazi példánya) címmel áruba bocsátották a weboldalukon. (3) Persze így a vevők közül csak egyvalaki járt igazán jól – kár, hogy alighanem soha senki nem fogja tudni, hogy az ezer lap tulajdonosai közül ki is az. Arról már nem is beszélve, hogy ettől fogva ezt a Warhol-rajzot már nyilván soha többé nem lehet eladni a piacon, hiszen mindenki tudja, hogy 1:999-hez az esélye, hogy pont az eredetit kínálja valaki megvételre. A számos művészetfilozófiai kérdést is felvető NFT-boom és Warhol-poén után térjünk vissza az igazi, „hagyományos” műkereskedelemhez, és nézzünk szét egy kicsit a művészetek egyéb területeinek tavalyi kiemelkedő eredményei között is. 

A fotográfiák piacán egy William Henry Fox Talbot által az 1840-es években összeállított, mintegy kétszáz felvételt tartalmazó fotóalbum áprilisban a Sotheby’s online árverésén 300–500 ezer dolláros becsérték után 1,6 milliós leütést ért el, vagyis a vevője a jutalékokkal együtt 1 956 000 dollárt (589,4 millió forint) fizetett érte. Az NFT-k műkereskedelmi térhódítása mellett még egy műfaj hozott tavaly egészen elképesztő eredményeket: a képregények piaca. Már januárban az Artcurial párizsi árverésén Hergének, azaz eredeti nevén Georges Reminek a Le Lotus bleu (A kék lótusz) című Tintin-képregény borítójához készült 1936-os rajzáért (ráadásul a füzet végül nem is ezzel jelent meg) 2,2–2,8 millió eurós becsérték után 3 175 400 eurót (3 863 192 dollár; 1,140 milliárd forint) fizetett ki valaki, amivel ez lett minden idők legmagasabb áron elkelt képregénytétele. Még ugyancsak januárban a dallasi Heritage Auctions árverésén valaki 2 220 000 dollárt (657 millió forint) fizetett az 1940-ben megjelent első Batman-képregényfüzetért (annak idején tíz cent volt az ára, de 1979-ben már háromezer dollárt is adtak érte), majd áprilisban a ComicConnect.com egy zártkörű árverésén jött az Action Comics képregényfüzetek első, 1938 júniusában megjelent száma, amelyben viszont az első Superman-sztori jelent meg (és a címlapján is az új hős látható, amint a magasba emel egy zöld autót), amiért viszont 3,25 millió dollárt (986 millió forint) is megadtak. Szeptemberben aztán – ugyancsak a Heritage-nál – az 1962 augusztusában megjelent, az első tízoldalas Pókember-képregényt is tartalmazó Amazing Fantasy 15. száma került kalapács alá (ennek eredeti ára már tizenkét cent volt), és kelt el 3 600 000 dollárért (1,066 milliárd forint; miközben ennek a kiadványnak az addig legtöbbért eladott példányáért 2020 márciusában még „csak” 795 ezer dollárt fizettek). Végül decemberben az 1939-es első teljes Superman-képregényfüzetért ugyancsak a ComicConnect.com online árverésén 2,6 millió dollárt (848 millió forint) adott meg valaki; ennek eladója Mark Michaelson képregénygyűjtő volt, aki, mint elmondta, 1979-ben „néhány ezer dollárért” vásárolta meg ezt a tételt.

Mielőtt a nagyvilágból Magyarországra fordítanánk tekintetünket, még nézzük meg röviden a magyar vagy legalábbis magyar származású alkotók legfigyelemreméltóbb tavalyi szerepléseit. 378 millió rúpiát (5 142 857 dollár; 1,534 milliárd forint) fizetett ki valaki júliusban az indiai Saffronart árverezőház mumbai aukcióján Amrita Sher-Gil In the Ladies Enclosure (A hölgyek udvarában) című 1938-as festményéért, amivel egyfelől ez lett minden idők második legdrágábban eladott műtárgya Indiában, másfelől pedig – Moholy-Nagy László legendás EM 1 Telephonbildje után – a második legdrágább, (félig) magyar szerző kezéből származó, külföldi aukción elkelt alkotás.

Ami pedig a kortársak 2021-es nemzetközi sikereit illeti: novemberben a Sotheby’s londoni kelet-európai árverésén Duliskovich Bazil Anatomy of Paradise (A Paradicsom anatómiája) című festményét 10–15 ezer fontos becsérték után 20 160 fontért (8 567 395 forint), Kucsora Márta vadonatfriss Cím nélküli vásznát 17 640 fontért (7 496 470 forint), míg Mengyán András Improvizáció három formára című 1998-as akrilképét 10 080 fontért (4 283 697 forint) vásárolták meg. Végül decemberben, a nem sokkal korábban megalakult nemzetközi Ans Azura nevű online kelet-európai műkereskedelmi vállalkozás első internetes árverésén Bak Imre Sávok III. című 1968-as festménye 65 ezer eurós leütés után a jutalékokkal együtt 79 300 euróért (28 724 046 forint) talált új tulajdonosra.

Végezetül térjünk haza Magyarországra. A 2020. évi visszaesés után a tavalyi első félévben az itthoni műtárgypiac is erőteljes visszaerősödést mutatott: a műtárgy.com jelentése szerint a nem élő magyar művészek hazai és nemzetközi nyilvános eladásai az év első hat hónapjában összesen 3,44 milliárd forintnyi bevételt hoztak (szemben az egy évvel korábbi hasonló időszak 3,05 milliárdos összegével), míg az élő magyar alkotók aukciós eredményei 262 millió forintot – miközben 2019-ben ennek a szegmensnek a teljes évi bevétele volt 439 millió forint. Az év végére pedig minden korábbi rekord alaposan átrendeződött.

Decemberben nemcsak hogy megdőlt, de egyenesen csaknem megkétszereződött a mindaddig legdrágábban elárverezett műtárgy magyarországi aukciós rekordja: Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című, 1903 körül festett, korábban a Kovács Gábor-gyűjteményhez tartozó festményéért decemberben a Virág Judit Galéria árverésén 460 milliónál csapott le a kalapács. (Ugyanez a festmény 1977 májusában a BÁV árverésén 85 ezer forintért kelt el.) Ráadásul ezzel az új abszolút aukciós csúccsal együtt csak tavaly ugyanannyi 200 millió forint feletti leütés született a magyarországi árveréseken, mint eddig összesen. Ezek közül kettő is Rippl-Rónai József nevéhez köthető, közülük a második ugyancsak átlépte a korábbi 240 milliós csúcsot. 

A „valóságos” műtárgyak mellett idehaza is megjelent hagyományos árverésen az első NFT-alkotás: Weiler Péter Kádár János segít apámnak beprogramozni az új színes tévénket című digitális munkája a Kieselbach Galéria májusi aukcióján került – 340 ezer forintos kikiáltás után – 750 ezer forintért az egyik legjelentősebb hazai kortárs műgyűjtő birtokába. De az új műfaj megjelenése mellett volt példa hasonlóan érdekes „műkereskedelemre” is: szeptemberben a budaörsi használtcikk-piacon a perei miatt sürgősen pénzhez jutni akaró Galambos Lajos (Lagzi Lajcsi) a lánya, Boglárka festményei mellett egy eredeti Picasso-rajzot is kínált az arra járóknak, ami – a zenész szerint – „legalább 700 ezer forintot ér”. A képet – ugyancsak az eladó szerint – egy vietnámi orvos vette meg 1,5 millióért. A szokatlan helyszín után a legszokatlanabb műtárgy tavaly a hazai árveréseken alighanem a magyar koronázási palástnak az a 2,4 × 3 centiméteres, aranyfonállal szőtt, három igazgyönggyel díszített darabja volt, amelyet még 1867-ben vágtak le a palástról, és amelyet júniusban a BÁV árverésén 1,8 milliós kikiáltás után 21,25 millió forintért vett meg az állam elővásárlási jogával élve a Magyar Nemzeti Múzeum a náluk lévő (eszerint csak majdnem) egész mellé. És ha már az év legnagyobb műtárgypiaci sztárja Csontváry volt, hát ne hagyjuk említés nélkül azt sem, hogy a festő egy másik aukciós kategóriában is rekorddöntő tudott lenni: decemberben a BÁV árverésén a művész öt kézírásos levelét kínálták (1880–81-ben írta őket Iglóról Keleti Gusztáv festőművész-tanárnak, a tétel része volt a címzett egy válaszlevele is), és az értük kapott 40 millió forint azt jelenti, hogy jelenleg ez a legdrágább hazai kézirattétel. 

Ami pedig a kortárs művészet, pontosabban az élő alkotók piacát illeti, ott is új csúcstartó született: Keserü Ilona Marilyn és a tenger című munkáját júniusban a Virág Judit Galéria árverésén 55 millió forinton ütötték le. Mellette még sokan mások értek el új szerzői rekordot, Maurer Dóra például kétszer is megdöntötte az év során korábbi legmagasabb árát. Ugyanakkor ne hallgassuk el azt sem, hogy volt olyan kortárs műveket kínáló aukciósház is, amelynek tavalyi két online árveréséből az egyiken ötvenkilenc tételből hatra, a másikon ötvenötből hétre volt egyáltalán bármiféle érdeklődés.  

És végül jegyezzük még meg, hogy 2021-ben is folytatta korábbi kortárs „dömping”-beszerzéseit a Magyar Nemzeti Bank: januárban Vera Molnár tizennégy alkotását vették meg 107 898 418 forintért a Vintage Galériától, februárban Hantai Simon három és Reigl Judit négy munkáját 558 millióért Makláry Kálmántól, márciusban Keserü Ilona öt festményét 135 millióért Antal Pétertől. Ezt követően ugyan már nem adtak hírt újabb beszerzésekről, az év végén viszont honlapjukon elérhetővé tették a jelenleg harmincnyolc művész 733 műtárgyát számláló teljes kollekciójukat. (4) Ráadásul tavaly az MNB mellé még a Petőfi Irodalmi Múzeum is beszállt a közületi műtárgyvásárlásba: ők százhuszonnégy darab Szentandrássy István-képet (negyvenhét festményt és hetvenhét grafikát) vásároltak meg 350 millió forintért.

Köszönetet mondok Emőd Péter és Jankó Judit szakújságíróknak a tavalyi évben néhány műkereskedelmi adat összegyűjtésében nyújtott segítségükért.

^{1  Martos Gábor: Vírusok és verések. 2020 legsikeresebb/legérdekesebb nemzetközi és hazai műtárgypiaci történései. In: Artmagazin, 2020/7., 6–17. o.}

^{2 museumofcryptoart.com}

^{3 További számos izgalmas projektért is érdemes böngészni a kollektíva mschf.xyz oldalát.}

^{4  www.mnb.hu/web/kortars-gyujtem...}

I. táblázat

2021-ben a világon nyilvános árverésen 60 millió dollár felett elkelt műtárgyak (az árak jutalékkal együtt értendők; a vastagon szedett nevek új szerzői árcsúcsot jeleznek)

Pablo Picasso: Femme assise près d’une fenêtre (Marie-Thérèse) (Ablaknál ülő nő – Marie-Thérèse [Walter]; 1932) – 2021. május, Christie’s, New York – 103 410 000 dollár (30,599 milliárd forint)

Jean-Michel Basquiat: In This Case (Ebben az esetben; 1983) – 2021. május, Christie’s, New York – 93 105 000 dollár (27,452 milliárd forint) 

Sandro Botticelli: Giovane che tiene in mano un tondello (Medaliont tartó fiatal férfi; 1480 körül) – 2021. január, Sotheby’s – 92 184 000 dollár (27,434 milliárd forint; 1935-ben Frank Sabin brit műkereskedő 12 ezer fontért vásárolta meg; 1941-ben 17 ezer fontért cserélt gazdát; 1982-ben a Christie’s londoni árverésén 810 ezer fontért [1,3 millió dollár] vették meg) 

Mark Rothko: No. 7 (1951) – 2021. november, Sotheby’s, New York – 82 468 500 dollár (26,539 milliárd forint)

Alberto Giacometti: Le Nez (Az orr; 1965) – 2021. november, Sotheby’s, New York – 78 396 000 dollár (25,228 milliárd forint)

Vincent van Gogh: Cabanes de bois parmi les oliviers et cyprès (Fakunyhók olajfák és ciprusok között; 1889) – 2021. november, Christie’s, New York – 71 350 000 dollár (22,785 milliárd forint)

Claude Monet: Le Bassin aux Nymphéas (Vízililiomos tó; 1917–19) – 2021. május, Sotheby’s, New York – 70 353 000 dollár (20,817 milliárd forint)

Beeple (Mike Winkelmann): Everydays – The First 5000 Days (Mindennapok – Az első ötezer nap) – 2021. március, Christie’s, online aukció – 42 329,45 ethereum (69 346 250 dollár; 21,221 milliárd forint) 

Hszü Jang / Xu Yang: Csien-lung császár bemutatja a hadifoglyokat a nyugati területek meghódítása után (18,65 méteres festett tekercs, 1760–65 között) – 2021. június, Poly International, Peking – 414 millió jüan (64,7 millió dollár) 

Sacha Jafri: The Journey of Humanity (Az emberiség utazása; 2021; a világ legnagyobb vászonra készült festménye: 1595 négyzetméter) – 2021. március, Dubaj, jótékonysági árverés – 228 millió dirham (62 millió dollár; 19,130 milliárd forint)

Érdekességként: a legdrágább, nő által festett kép (cikkünket lásd az xx. oldalon):

Frida Kahlo: Diego y yo (Diego és én; 1949) – 2021. november, Sotheby’s, New York – 34 883 000 dollár (11,261 milliárd forint; becsérték: 30–50 millió dollár; leütési ár: 31 millió dollár; a legdrágább Latin-Amerikai műtárgy; vevő: Eduardo F. Cosantini argentin ingatlanbefektető, a Buenos Aires-i Latin-amerikai Művészetek Múzeumának alapító elnöke; 1990-ben a Sotheby’snél 1,4 millió dollárért kelt el)

II. táblázat

2021-ben magyarországi árveréseken 60 millió forint felett elkelt műtárgyak (leütési árak jutalék nélkül; a vastagon szedett nevek új szerzői árcsúcsot jeleznek)

Csontváry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget (1903 körül; védett) – 2021. december, Virág Judit Galéria – 460 millió forint (1977 májusában a BÁV árverésén 85 ezer forintért kelt el)

Rippl-Rónai József: Fésülködő nő (1909) – 2021. december, Kieselbach Galéria – 280 millió forint

Rippl-Rónai József: Piacsek bácsi a Niklay lányokkal (1908) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 220 millió forint

Galimberti Sándor: Enteriőr Thonet-székkel és Gauguin-metszettel (1908 körül) – 2021. december, Kieselbach Galéria – 220 millió forint

Márffy Ödön: Álló női akt (1810-es évek) – 2021. december, Kieselbach Galéria – 170 millió forint

Vaszary János: San Remo (1937) – 2021. október, Virág Judit Galéria – 160 millió forint

Bortnyik Sándor: Géplovag (1928) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 150 millió forint (2007 decemberében Amszterdamban a Christie’s árverésén 168 ezer euróért adták el (becsérték: 50–70 ezer euró); 2008 decemberében a Virág Judit Galéria árverésén 50 milliós kikiáltás után 75 millión ütötték le)

Tihanyi Lajos: Csendélet cserepes virággal, kancsóval és citromokkal (1909; védett) – 2021. június, Kieselbach Galéria – 150 millió forint

Kádár Béla: Zene (1926 körül) – 2021. december, Virág Judit Galéria – 140 millió forint

Dénes Valéria: Rózsaszín virágok (1910 körül) – 2021. október, Kieselbach Galéria – 110 millió forint

Rippl-Rónai József: Elegáns úriasszony a kertben (1909) – 2021. december, Virág Judit Galéria – 95 millió forint

Uitz Béla: A moszkvai Vaszilij Blazsennij székesegyház (1921) – 2021. október, Kieselbach Galéria – 90 millió forint

Czóbel Béla: Gyermekek a réten (1904) – 2021. december, Kieselbach Galéria – 90 millió forint

Mednyánszky László: Hadifoglyok karácsonya (1915 körül; védett) – 2021. június, Kieselbach Galéria – 85 millió forint

Vaszary János: Akt Buddhával (1926 körül) – 2021. december, Virág Judit Galéria – 85 millió forint

Ferenczy Károly: Kilátás a műteremből (1900; védett) – 2021. június, Kieselbach Galéria – 80 millió forint

Bortnyik Sándor: Geometrikus kompozíció (1925) – 2021. december, Virág Judit Galéria – 80 millió forint

Vaszary János: Labdázók a tengerparton (1930-as évek) – 2021. december, Kieselbach Galéria – 80 millió forint

Munkácsy Mihály: Párizsi nő (védett) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 70 millió forint

Duray Tibor: Éva (1935) – 2021. október, Kieselbach Galéria – 70 millió forint

Berény Róbert: Pipás csendélet (1930) – 2021. október, Kieselbach Galéria – 70 millió forint

Vaszary János: San Remo-i virágkosár (1930-as évek) – 2021. június, Kieselbach Galéria – 60 millió forint

Gulácsy Lajos: Emlékezés a tóparton (1902 körül) – 2021. december, Kieselbach Galéria – 60 millió forint

III. táblázat 

Kortárs művészek 2021-ben magyarországi árveréseken 5 millió forint felett elkelt műtárgyai (leütési árak jutalék nélkül; a vastagon szedett nevek új szerzői árcsúcsot jeleznek)

Keserü Ilona: Marilyn és a tenger (1987) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 55 millió forint

Bak Imre: Geometrikus kalligráfia (1982) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 42 millió forint

Maurer Dóra: 3-ból 5 (1979) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 31 millió forint

Bak Imre: Sávok I. (1967) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 30 millió forint

Lakner László: Kiáltás (1966) – 2021. december, Bodó Galéria – 30 millió forint

Nádler István: Gyász III. (1977) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 24 millió forint

Bak Imre: Charme (1987) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 22 millió forint

Maurer Dóra: Taposott kép – Privát felvonulás (1971) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 20 millió forint

Lakner László: Tükörszáj – 2021. június, Virág Judit Galéria – 19 millió forint

Lakner László: Számok (1989–91) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 16 millió forint

Bak Imre: „Kör-Kereszt” (1978) – 2021. december, Bodó Galéria – 16 millió forint

Nádler István: Zenére forgó No2/a (1983) – 2021. szeptember, Blitz – 13 millió forint

Bak Imre: Kényes egyensúly (2010)– 2021. június, Virág Judit Galéria – 9 millió forint

Maurer Dóra: Átfedések 12 (2000) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 9 millió forint

Nádler István: Feketebács No. 11. (1987) – 2021. április, Virág Judit Galéria – 8 millió forint

Bak Imre: Csontváry (1992) – 2021. április, Virág Judit Galéria – 7,5 millió forint

Lakner László: Duchamp No. 3. (1979–85) – 2021. december, Bodó Galéria – 7,5 millió forint

Lakner László: Duchamp (1988) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 6,5 millió forint

Nádler István: No. 3. (2002) – 2021. június, Bodó Galéria – 6,5 millió forint

Nádler István: Cím nélkül (2002) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 6,5 millió forint

Nádler István: Cím nélkül (1972) – 2021. március, Blitz Galéria – 6 millió forint

Lakner László: Kompozíció (1960–63 körül) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 6 millió forint

ef. Zámbó István: John Coltrane emlékére (1996) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 5,5 millió forint

Botos Péter: Gömbkereszt narancs és dicrolich üvegekkel (üvegszobor; 2021) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 5,5 millió forint

Pinczehelyi Sándor: Csillag, Coca-Cola (1988) – 2021. november, Virág Judit Galéria – 5,5 millió forint

Nádler István: Absztrakt kompozíció (1988) – 2021. december, Bodó Galéria – 5,5 millió forint

Fehér László: Pálmaházban (1999) – 2021. június, Virág Judit Galéria – 5 millió forint

Bukta Imre: Az év madara (2012) – 2021. június, Kieselbach Galéria – 5 millió forint

Taubert László: Odüsszeusz és Pénelopé (két 90, illetve 80 centiméteres márványszobor) – 2021. december, Virág Judit Galéria – 5 millió forint