SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ

Topor Tünde

​A címlapunkon közölt műtárgy egy újabb csodálatos sztori főszereplője – azonosítása kapcsán a 20. század elejének plasztikai kísérleteiről is olvashatnak.

Szerzőnk, Barki Gergely eddigi felfedezéseinek köszönhetően már valóságos műtárgy-mágnesként működik, de még így is meglepő, hogy elszánt nyomozásai néha milyen szenzációs, ugyanakkor meggyőző eredményt hoznak. Ismét közrebocsátjuk szokásos év eleji műkereskedelmi összefoglalónkat is. Mellette nemcsak a múzeumok jövőjét tekintjük át egy most megjelent könyv kapcsán, de tulajdonképpen egy könyv adja az apropóját annak az eszmefuttatásnak is, amely azt boncolgatja, hogy Barabási Albert-László hálózatelmélete valóban alkalmazható-e, ha a műkereskedelmi sikert akarjuk megjósolni. Aztán egy sirázi festőiskolában csillagászok közreműködésével készült horoszkópról, amulettekről és a világ egyik legősibb vallásáról, a zoroasztrizmusról írunk az Irán művészetét bemutató londoni kiállítás beharangozójában. Egyébként az irracionalitás uralta korszakokban megnő az érdeklődés a misztikus, titokzatos jelenségek és a bensőnkben rejtőző ismeretlen lények iránt – ezzel a biztos tudással ereszkedhetünk majd a mélybe, hogy kortárs műveket nézzünk a budafoki pincerendszer járataiban, amikor újra lesz erre lehetőség. Játsszuk azt, hogy meghaltunk, ez volt a címe a kiállításnak, amit az Artus – Kapcsolótérben most is be lehet járni, igaz, már csak online tárlatvezetés formájában, mi pedig sajnos már csak halála után, adósságunkat törlesztve tekinthetjük át a kiállító, Bodóczky István különleges életművét. Talán a legnagyobb hatású grafikus volt, és a művészi nyomatok legnagyobb konjunktúrája idején működött, de mindössze 25 évet élt: Egy kép rovatunkban Aubrey Beardsley önarcképét elemezzük, különös tekintettel a kép sarkában olvasható rejtélyes feliratra. E számunkban a műtárgyak utáni nyomozás teljesen más értelemben is megjelenik: a nyolcvanas évek fordulóján betörésből származó, nagy értékű műkincsek vándoroltak illegálisan külföldre. Most induló cikksorozatunk első része a számítógépes bűnügyi nyilvántartás kialakulását tárgyalja, összefüggésben a Presztízs-ügy néven elhíresült esetekkel. Végül, az internet megjelenése után a művészettörténetben is új korszak köszöntött be: nemcsak a művek azonosítása vált könnyebbé, hanem új típusú műveket kell leírnunk, teljesen új fogalmakkal. Gyorstalpalónkat annak biztos tudatával adjuk közre, hogy ha újra visszaáll a világ a normális működésre, az online térből sok minden már akkor sem jön vissza. Az ott zajló folyamatokat, művészetre gyakorolt hatásukat jobb minél előbb és minél alaposabban megismerni.