​Honnan szereztek az 1919-es május elseje utcai dekorációjához több kilométernyi vörös vásznat? „Újpesttől Promontorig minden vörösben ússzon” – hangzott el áprilisban az utasítás, és tényleg, a nagyvonalú anyaghasználat rögtön feltűnik első cikkünk akkori fotóit nézegetve.

(Egyébként a katonaságtól jött a segítség, tőlük kapott a dekorálással megbízott építészművész csapat hatalmas mennyiségű „papírvásznat”.) Gömb, gúla, henger, obeliszk, hatalmas gipszfejek és a kalapácsos ember – nem lehetett rossz érzés pár hét alatt modern formákat ekkora méretekben megvalósulni látni. (Az főleg érdekes, hogy a dekoráció megálmodója a Nyugat-címlapok tervezőjeként ismert Falus Elek volt.) Az már más kérdés, milyen lenne egy ilyen városban élni, ha esetleg állandósulhatott volna a sok letisztult mértani alakzat. Ha nem a kulisszakészítésbe, hanem más jellegű folyamatokba akarunk belelátni, akkor itt van például a címlapsztori, ami a Szépművészeti Múzeum világszép Bronzinójáról szól. Belőle eddig nem sokat élvezhettünk régebben a bebarnult lakk, aztán pedig az évekig tartó restaurálás miatt. De nemsokára kikerül a falra, és akkor lehet majd elé zarándokolni, Vécsey Axel cikkétől már eleve elgyengülve. Zarándokolni egyébként máshová is lehet, Zágrábba kortárs kiállítóhelyet nézni, vagy Szabadkára például, ahová kiállítás és színház miatt is megéri, a szintén világhíres építészeti emlékek- ről, a Jakab Dezső–Komor Marcell-féle mézeskalács-szecesszióról már nem is beszélve. És ha már mézeskalács: megemlékezünk a Grimm testvérek évfordulójáról is, és ennek kapcsán meseillusztrációkról, a Disney rajzfilmekbe szivárgó európai művészeti előképekről olvashatnak. Cikkeink között megint van mozdulatművészet és designtörténet is, ha David Bowie-t tulajdonképpen saját tervezésű designjelenségként értelmezzük. Egyébként meg Thorma János is elég jól nézett ki, életmű-kiállítását érdemes Artmagazinnal a kézben végigjárni a Nemzeti Galériában, ahová amúgy is menniük kell, ha még akarják ebben az állapotában látni. Jó, azért még van egy-két évük, de hogy azután mi lesz belőle, és a tervek mai állása szerint a képzőművészeti gyűjtemények honnan hová fognak vándorolni (különös tekintettel a szárnyasoltárokra), azt egy nagyon szép, madaras ábra segítségével próbáltuk meg átláthatóvá tenni. Hátsó borítónkon pedig szintén egy különleges madarat láthatnak, egy neuropop aranyfácánt. Forgassák tehát jó szívvel ezt a számot is!