Már a plakátja is igazán menő. Kocsiban a pirosnál figyeltem meg, egy villamosmegálló hirdetőtábláján, és rögtön lejött, hogy a bennem élő operettképhez képest meglepően modern vizuális világgal van dolgom. Magával a darabbal nem éreztem volna, hogy van dolgom, a Bartók-féle kékszakállú herceg várával utoljára gimnáziumban foglalkoztam alaposan – hála Klembala Géza szuperszónikus zenetanárunknak – és meglettem volna a történet nélkül még évekig. De a korábban látott Székely Kriszta-rendezéseket nagyon szerettem, néztem, milyen munkatársi csapat dolgozott vele a színpadra állításban, és boldogan mentem a bemutatóra.

A szétnyíló függöny mögötti díszlet önmagában élmény, szívem szerint kérném is hogy egy darabig még ne jöjjön ki senki énekelni, hadd legyen főszereplő a látvány és a tény, hogy ez úgy néz ki, mint a Broadway színházainak musicaljei szoktak. Pompázatos modernista/Bauhaus épületbelső, többszintes tágas átriumos tér, márványlépcsősor, faburkolat, íves hosszú karzatok, letisztult és grandiózus lámpatestek.

Fotó: Gordon Eszter/Budapesti Operettszínház

A Goldberger család életét és nemzetközi sikertörténetté fejlesztett textilgyárát bemutató Óbudai Múzeumban láttam hogy nézett ki a cég pavilonja az 1935-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron. Ugyanezek a dinamikus ívek, lendületes térképzés, mint itt a színpadon, de ide idézhető a Dunapark Kávéház, sőt a sok márványfelület miatt a Mies van der Rohe tervezte brnói Tugendhat-villa megoldásai is. A mélybarna falfelületre applikált óra, nagy fehér mutatóival részben az Erzsébet téri, Nyíri István-féle, 1949-es Volán buszpályaudvar várótermi órájára hasonlít, illetve egy újabb mű is eszembe jutott, Gerhes Gábor 2006-os fotója, Az elvégzendő feladatok előtt álló elvégzett feladat. Közben a színpadon elindult a darab, a tánc- és énekkar elképesztő jelmezekben jön-megy, csupa üde cukorkaszín, az ötvenes évek amerikai irodista világának eleganciájában tartva. Olyan, mintha a Mad Men – itthon Reklámőrültek – tévésorozat fontos inspiráció lett volna. Remélem, hogy aki az Operettbe szerződött, eleve szeret bejárni dolgozni, de a tudat, hogy ezekben a ruhákban lehet pár órát tölteni, bármilyen rossz reggelt megcsinál szerintem.

Gerhes Gábor: Az elvégzendő feladatok előtt álló elvégzett feladat, 2006, lambda-print, 125x154. Forrás: acb Galéria

Ez már a katonabeli Nóra rendezésnél is érzékelhető volt, hogy a nagyvonalú, izgalmas tér fontos, szinte már nem is színház, inkább filmszerű, és a benne mozgó szereplők ruháinak színe mind hordozója ennek a friss, üde vizualitásnak. A dalok szövege ugyanilyen könnyű, hajlékony, a színészi játék szellemes, az egész estnek van lendülete. Nemcsak a szokásos operettes hatás jön elő, hogy az utcára kilépő közönség azt érzi, hogy az élet összességében csodálatos dolog és menjünk tovább pezsgőzni, de érzékelhető, hogy a rendezői döntéseknek köszönhetően nagyon kerek, erős világból jövünk elfele, és egy a jelennek szóló, jóízlésű, átélhető és szórakoztató darabot fogunk ajánlgatni minden ismerősünknek.

Fotó: Gordon Eszter/Budapesti Operettszínház

Kékszakáll
Budapesti Operettszínház 
Zeneszerző: Jacques Offenbach  
Henri Meilhac és Ludovic Halévy eredeti librettója alapján
Írta: Lőrinczy Attila, Székely Kriszta és Szabó-Székely Ármin
Rendező: Székely Kriszta
Jelmeztervező Pattantyus Dóra
Díszlettervező Balázs Juli

Következő előadások:
2018. április 12. 19:00
2018. április 13. 19:00
2018. május 10. 18:00
2018. május 11. 19:00
2018. május 12. 19:00
2018. május 13. 19:00