Ülj egyenesen, ne csoszogj, húzd ki magad!

Eva Koťátková: Ülj egyenesen! (2008)

Szilágyi Róza Tekla

A Ludwig Múzeum Eszközök – Médiaművészet az elmúlt 20 évből című csoportos, a gyűjtemény anyagából válogató kiállítása a médiaművészeti munkák megőrzése körül felmerülő kérdéseket pedzegeti. Vajon mennyivel nehezebb egy digitális hordozón birtokolt műtárgy biztonságban tudása, majd adott esetben megfelelő bemutatása, mint a hagyományos képzőművészeti technikákkal készült alkotásoknál?

Az említett kiállítás a bemutatás módjainak széles skáláját prezentálja, így egy termen belül megfigyelhetjük, vajon mennyiben más egy, a nagy méretben egyenesen a falra projektált, kiegészítő installáció nélkül bemutatott videómunka prezentációjának hatása – Esterházy Marcell: h.l.m.v 2.0 (2004) –, egy posztamensre állított doboz tévén nézhető alkotásétól – Hajas Tibor: Az éjszaka ékszerei (1978). Fontos nem elfelejtenünk, hogy az itt látható munkák korábban már mind szerepeltek kiállításon, tehát mostani installációs módjuk egy korábbi állapot helyes megidézésére, a munkával való találkozás legszerencsésebb állapotának megteremtésére tesz kísérletet.

A kiállításon bemutatott Eva Koťátková munka amellett, hogy a standardizált, komoly szabályrendszerek betartásával kialakuló viselkedésmódok és az egyén kapcsolatát vizsgálja – a munka opcionális bemutatásának módját hasonló megkötésekkel biztosítja. Hogyan? A négy gyermeket szabályozott iskolai szituációkban bemutató mozgóképes anyag mellett a munka részét képezik az adott videók bemutatásához szükséges projektorokat magukba rejtő fa, leginkább az iskolai írásvetítőkre és szekrényekre emlékeztető formájú installációs elemek. Természetesen a fal és a vetítő távolsága, az adott kiállításra kiválasztott technikai eszköz paraméterei, a fal minősége – és még sorolhatnánk – még így is több száz installálási kombinációt szülhet, a tárlaton bemutatott munka általános első benyomása azonban a legtöbb esetben igencsak hasonló.


Forrás: ludwigmuseum.hu

Eva Koťátková a művészetre mint a problémás kérdésekre való figyelemfelhívás lehetséges terepére tekint. Ülj egyenesen! című munkájában négy, iskolai szituációkat újra játszó – jelentkezés, egyenes háttal az iskolapadban ülés és olvasás – gyermeken keresztül mutatja be, hogy az egyén miként alkalmazkodik egy már meglévő helyzethez és rendszerhez, és ezt a kényelmetlenségek ellenére milyen nagy fokú beletörődéssel teszi. A videókon látható gyermekek a kívánt pozíció mellett bármilyen más mozdulatot ellehetetlenítő kalodákban ülnek, amelyeknek kötött, masszív anyaga – fém és fa – az egyénhez való idomulás minden lehetőségét kizárja. Ezekben a helyzetekben az egyén alkalmazkodik – pontosabban fogalmazva az egyén veti alá magát a szabályoknak, hiszen a végsőkig szabályozott rendszerben minden más lehetőség kizárt. Az olvasás általában egyedül végzett tevékenysége, a történetekkel való találkozás szubjektív és élvezetes élménye ebben, a Koťátková által elképzelt disztópikus formában, regulák közé szorul, megfosztódik minden kényelmi és egyéni aspektusától. Az olvasó gyermek kalodában zárva sajátítja el a helyes, egy nagyobb akarat által elvárt viselkedést. Persze az egy másik kérdés, hogy az olvasás által megindított lelki funkciók terén mi történik, hiszen a kaloda csupán fizikai megkötést eredményez...

Sit straight (detail), 2008. Courtesy Meyer Riegger, Berlin / Karlsruhe.
Forrás: flashartonline.com

Eszközök – Médiaművészet az elmúlt húsz évből
Helyszín: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.)
Megtekinthető: 2019. március 31-ig

Screenshot 2020 03 17 At 10 08 04
Beszédes falak

A szokatlan helyzetre való tekintettel, amelyben a tavasz ellenére az a legbölcsebb, hogyha kerüljük a népes baráti társasággal együtt töltött időt, és a természetben tett séták mellett saját nappalinkba menekülünk, mi most nem kiállításokat ajánlunk, hanem olyan korábbi Artmagazin-cikkeket, amiknek éppen aktualitása van, vagy egyszerűen: nagyon szeretjük őket.

Full 006071
Tisztítótűz

Dobos Tamás és Varga Richárd közösen készített képciklusából négy kiválasztott fotográfia és három kontaktsheet került be a Capa Központ KÉP-ÉLMÉNY című kiállítására. 

Full 006089
Plusz-mínusz három év

A Liget Galéria – a budapesti kulturális közegben több mint 30 éve példásan aktív, független koncepció mentén működő és sokszor kifejezetten progresszív alkotói megfontolásoknak teret adó önkormányzati kiállítótér – a szívügyünk. A Liget Projekt 2011-es városfejletészi képzete óta többször voltunk borúlátók a Várnagy Tibor nevével fémjelzett galéria sorsával kapcsolatban, nem alaptalanul. Miután a szomszédos könnyűzenei komplexum (Dürer kert, Dürlin, Keleti blokk) közelgő kényszerköltözése is a múzeumnegyed nagyobb játszmájának a része (Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése), kérdéses, hogy a tervezett szuper negyed tőszomszédságában a non-profit szcénában már így is túlélőnek számító Liget Galéria milyen esélyekkel rendelkezik a további működést illetően.

Full 006119
Utóirat egy átlalótól

A Lépték című kiállítás már címében is tömören, lényegre törően fogalmaz, amikor a hazai kortárs alkotók különböző generációiban és az eltérő médiumokban – a fotóprojektektől, a szobrászaton át, a miniatúráig vagy épp a galéria teljes széltében elnyúló freskóig – gyűjti össze a méretváltás révén előálló jelentéseket. Ez a tematikus seregszemle egyszerűen leírható a nagyítás és kicsinyítés fogalompárjával, amely kétégtelenül látogatóbarát, már-már túl könnyen emészthető narratívát kínál a Bálnába érkező közönség számára.

 

Full 006123
Maszatos tányérok?

A Platán Andrássy útra nyíló kirakatán át egy finom étkészlettel szépen megterített asztalra látunk, ami ezen a környéken nem lenne meglepő látvány, ha nem egy galériatérről lenne szó.