Gold und Liebe XII. – beszélgetés Šimon Kadlčákkal Brnóról, a testiségről és a Spooky Butt (Rémisztő fenék) kiállítássorozatról

Molnár Ráhel Anna

Šimon Kadlčák (Csehország) (*1990) interdiszciplináris kortárs képzőművész. Művészeti tevékenysége mellett a Zaazrak|Dornych kísérleti, független projekttér alapítója. Az egyén mind közösségben, mind módosult tudatállapotokban feloldódó identitása érdekli, amely olyan területekhez vezet, mint az autonómia, a freetekno, a futball vagy a huszita mozgalom. Az elmúlt években egyéni kiállításai többek közt a Nemzeti Galériában, a Berlinskej model, 35m2 és Jelení galériákban voltak Prágában, csoportos kiállításokon vett részt a PLATO Ostravában, a pozsonyi Kunsthalléban és az Emil Filla galériában Ústí nad Labemben. Brnóban él, itt végzett a helyi művészeti egyetem (FaVU) Intermédia Tanszékén.

Molnár Ráhel Anna: Miért pont Brno?

Šimon Kadlčák: Először az egyetem miatt jöttem ide, mert Václav Stratilnál akartam tanulni az Intermédia Tanszéken. Akkoriban szívesebben tartózkodtam Brnóban, mint Prágában, mert éreztem valamiféle csaknem balkáni hangulatot, ami mára egyébként teljesen eltűnt. Brno előtt is mindig kisvárosokban éltem, és úgy éreztem, ha valaha kulturális tevékenységbe kezdek – mondjuk nyitok egy klubot vagy galériát –, miért tenném a központban, ahol már amúgy is van egy csomó ezekből? Brno nem annyira kis város, de érzek valamilyen „regionális elköteleződést” abban, amit csinálok. Tíz éve itt élek, úgyhogy szigorúan személyes szempontból már szeretnék továbbköltözni. De belekezdtem itt néhány dologba, és ha most elmennék, úgy érezném, elmenekülök a félkész munka elől. Maradnom kell még egy ideig, hogy úgy érezzem, a munkám meghozta a gyümölcsét, utána elégedetten tudok majd elmenni innen.

Goldundliebe

Šimon Kadlčák: Cím nélkül, 2020


Ennek része a Zaazrak|Dornych, amit 2019 óta szerveztek. Bár sok projekttér és artist-run kezdeményezés működik a városban, úgy éreztem, Brnóban mindez az egyetem körül összpontosul. Végül is egy eléggé pezsgő, fiatal művészi közeg és azazt körülvevő, jellegzetes kisvárosi űr hangulata keveredik valami furcsa elegyben.

Az a gond, hogy hiányzik a középgenerációs művészeti szcéna. Megvannak a legendás, neo-avantgarde és konceptuális figurák, akik a ‘70-es évekből jönnek és maguk is a hetvenes éveikben járnak már, aztán ott vannak a FaVU diákjai. Egyrészt van valami nagyon friss és pezsgő, aztán valami, ami iránt tiszteletet is mutatunk, de az egész szcéna gerincét a középgenerációnak kellene adnia. Ez a gerinc itt hiányzik. Olyan a közeg, mintha a feje egyenesen a bokájából nőtt volna ki. Ilyennek érzem. Van néhány új karakter, pár harminc–negyven körüli művész, akik a FaVU-n végeztek, releváns a művészetük, és a városban maradtak (és általában szintén a FaVU-n tanítanak). Ez mindenképp előrelépés, de ez a folyamat csak most kezdődött.

Hogyan tehetnénk láthatóvá az organikus, szomatikus és emésztési folyamatokat? – ez egy idézet a kiállítástrilógia első kiadásából (Spooky Butt 1: Bio-Organic / Somatic Digestion), amit Daniel Hüttlerrel közösen szerveztek. Mondhatjuk, hogy a fiatal cseh művészeti közeg nagy része szintén e kérdés köré szervezi a munkáját, vagy ez csak az én perspektívám, mint idegené?

Erre nem a közeg helyi vagy generációs statementjeként gondoltunk. Azt hiszem, a test, a testiség és az organikus kifejezés a természetes anyagok használatának népszerűségével együtt most globálisan is központi szerepű a fiatal művészek körében. Habár tény, hogy ez kifejezetten népszerű Csehországban, de például Belgiumban is. Az ad hoc teóriát arra lehetne alapozni, hogy mindkét ország erős sörkultúrájáról híres. A sör megmérgezi az érzékeket, lelassítja a felfogást, és emésztési problémákat is okozhat. Már beszéltem valakinek erről az elméletről, nem most találtam ki.
Másrészt az egyik fontos művész a kiállításunkon Kis Róka Csaba, a munkái pedig abszolút beleillenek az emésztés köré írt koncepcióba. Ha már itt tartunk, szerinted beszélhetünk a magyarországi művészetben olyasvalamiről, mint „a vörösbor szelleme”?

Goldundliebe2

Spooky Butt 1: Bio-Organic / Somatic Digestion, Kinke Kooi és Kis Róka Csaba munkái, Terjén, Brno, Csehország, 2021

Egyértelműen. Tekinthetjük a vörösbort valamiféle korai 19. századi irodalmi hallucinációnak, tele romanticizmusba áztatott agóniával, de közben az ősmagyar mítoszvilághoz vezető tiszta hivatkozás is. Ezzel pedig máris azon a bizonyos hungarofuturista munka- és játékterületen vagyunk. De a vörösbor mint szimbólum valamilyen szinten mindig ironikus, míg szerintem valójában tényleg ápolunk egy pálinkakultúrát a magyar művészetben és általában Magyarországon. A pálinkát olyan érzelmi extremitásokra kényszerítő méregnek tekinthetjük, mint a düh, a kétségbeesés vagy a szenvedély, míg ezzel egy időben a saját lábnyomunkban lángoló tűzben tart fogva.
Mesélj a helyszínről, ahol a kiállítást szerveztétek!

A Kísérleti Színházi Központ (Center of Experimental Theatre, CED) alatt húzódó középkori katakombákban építettük fel a kiállítást. A CED több alternatív színházat koordinál a városban, és nemrég elindult egy új helyszín a támogatásuk alatt, a Terén. A CED alatt működő intézmények közül ez a leginkább progresszív és kísérleti helyszín. Véletlenül akadtam rá a katakombákra a „Galerie Katakomby” régi weboldalán keresztül. Valamikor a kétezres években működött ugyanebben a térben. Találtam pár fotót a kiállításokról. A galéria akkor sem volt releváns, viszont lenyűgözött ez a furcsa, bélhez hasonló tér, aminek tulajdonképpen egyetlen kilencven fokos dőlésszöge sincs. A kiállítás így valójában nagyon is helyspecifikus – maga a tér hozta be az emésztés témáját. A katakombáknak hivatalos funkciója nincs, de amikor a Terén megkezdte működését, elkezdtem utánakérdezni, hogy rendezhetnénk-e ott egy kiállítást. Ebből most egy egész kiállítássorozat lett. 

Goldundliebe3

Chin Tsao: hot bitch and her instadoge, Spooky Butt 1: Bio-Organic / Somatic Digestion

Mit lehet tudni a sorozat következő két fejezetéről? Követtek valamiféle narratívát, vagy inkább kaleidoszkópként hoznak majd fel különböző aspektusokat?

Azt hiszem, kicsit mindkettő. Az első kiállítás alcíme Bio-Organic: ez az ember saját testisége, emésztése, anyagcseréje és az alapvető belső folyamatok kontrollálhatatlansága iránti ellentmondásos érzésekről szól. A második kiadás címe Bio-Efficient lesz, ez az emberi test technológiai kiterjesztésével foglalkozik, protézisekkel, kozmetikumokkal, telefonokkal és transzhumán kérdésekkel. A harmadik pedig a Co-Parasitic, amelynek pedig az az alapvetése, hogy még a saját testeden belül sem lehetsz teljesen egyedül.

A kiállítássorozat következő kiadásai:
Augusztus 415. Spooky Butt 2: Bio-Efficient / Recursive Procession
Szeptember 412. Spooky Butt 3: Co-Parasitic / Mikrobial Regression  

Screenshot 2020-11-16 at 19.38.11.jpg
Gold und Liebe

Most, a vírushelyzet újbóli fellángolása idején fontos, hogy többet foglalkozzunk közvetlen környezetünkkel, a távoliak helyett a közelebbi történésekre fókuszálva. A pandémia a művészeti közegre is igen súlyos csapást mért, ezért nem árt, ha kicsit nagyobb figyelmet szentelünk régiónk friss és alternatív közösségeinek, kezdeményezéseinek, amelyek kiutat mutathatnak az adott helyzetből, illetve válaszokat adhatnak a valamennyiünket érintő kérdésekre. (A szerk.)

Screenshot 2020-11-23 at 16.02.20.jpg
Gold und Liebe II. – Nincsenek határok

A Hyperlink Athens két fiatal görög művész, Alexandra Koumantaki és Yannis Voulgaris projektje, független kurátori platformja és önálló, elasztikus művészi entitása. A kollektíva 2017 óta alakul át és újra a művészi és kurátori munkát, a valós és virtuális teret, illetve a műtárgy mediális határait lebontó és újraértelmező együttműködéseken, térspecifikus, off-site és in-situ munkákon keresztül.

Screenshot 2020-12-11 at 11.16.57.jpg
Gold und Liebe III. – Mesék mutánsoktól

A (New) Constellation, vagyis a T(n)C Várnai Ágnes és Tina Kult 2017-ben alapított együttműküdése. A Bécsben élő művészek a legkülönfélébb médiumokban dolgoznak, beleértve a virtualitást, a 3D szobrokat vagy a divattervezést. A T(n)C különböző diszciplínák ötvözésével kapcsolja össze a digitális és fizikai realitásokat és teremt immerzív installációs szituációkat; az együttműködésen keresztül keresi a kollektív történetmesélés határtágításának területeit.

Screenshot 2021-02-04 at 15.12.41.jpg
Gold und Liebe VI. – MŰTŐ

A MŰTŐ független, artist-run platform és művészeti kollektíva, amely 2016 óta mutat be változatos programokat, s fiatal, magyarországi és nemzetközi művészekkel együttműködésben dolgozik a képzőművészet határainak tágításán. A MŰTŐ közössége kritikus kurátori megközelítésen és DIY kultúrán alapuló, demokratikus struktúrákra épül. Ennek a közösségnek én is tagja voltam, valamint vagyok is az Alterum artist-run network projekten keresztül. Most Kókai Zsófiával, Pálhegyi Flórával és Romhány Veronikával beszélgettünk a MŰTŐ jelenéről és jövőjéről, változó struktúrákról és táguló horizontokról.

muto.jpg
Gold und Liebe V. – A barátságról és a másság érzéséről szól

2020 nyarán felvettünk egy rádióműsort egy regionális együttműködési projekt résztvevőivel. Az együttműködést a budapesti MŰTŐ tagjaival együtt szerveztük, 2019-ben kaptuk meg rá az International Visegrad Fund támogatását.

4.jpg
Gold und Liebe IV. – Plague

A Plague Krasnodarban, Oroszországban működő kurátori kollektíva. Három fiatal művész, Arthur Golyakov és Stas Lobachevskiy alapították 2018-ban. Kurátori és művészi munkájukat a posztgraffiti-esztétika, a kapitalizmus okkult gyökerei, a nonhumán és objektorientált elméletek határozzák meg.

uk5.jpg
Gold und Liebe VII. – Utca & Karrier

Az Utca & Karrier (U&K) egy underground platform, melynek fókuszában a politika, a kultúra és a művészet állnak. Célja, hogy reprezentálja a kritikus, fiatal alkotói közeget, teret biztosítson új véleményeknek, gondolatoknak és intézményellenesen építsen intézményt. A magazin 2018-ban alakult Budapesten, azóta is folyamatosan bővülő alkotói és szerzői körrel működik. Az eddigi öt lapszámot követően (Application, Violence, Knifes, Flames és Golden Age) az U&K jelenleg a hatodik, Phoenix című kiadására készül.

goldundliebe_8_5.jpg
Gold und Liebe VIII. – Az utópia a megvalósult hasztalanság

A Rhizome Parking Garage egy decentralizált művészeti projekt, amely vizuális művészeten, szövegeken és horizontális hálózatok létrehozásán keresztül igyekszik felkelteni a strukturális aszimmetriák elmozdításának vágyát.

NO by BPO Off-Site Group Show at Artillery Warehouse.jpg
Gold und Liebe IX – Šimon Sýkora

Šimon Sýkora (1990) Prágában és Bécsben él és dolgozik, 2019-ben végzett a prágai Képzőművészeti Akadémián (AVU). Részt vett az Unarte Bukarest (2016) és a TNUA Taipei (2018) tanulmányi programjain. Művészi attitűdjét a primitivizmus és érzékenység jellemzi – olyan témákkal dolgozik, mint az abszurditás, a szégyen, az irónia vagy az apátia. A festményein távoli karaktereket, olyan terek némán provokatív lakóit merevíti ki, amelyeknek szabályairól semmit sem tudunk; míg performanszain a politikai extrémizmus bizarr szféráiba merül.

4_summit.jpeg
Gold und Liebe X. – Hollow

A Hollow Szeri Viktor koreográfus, Páll Tamás játéktervező és Muskovics Gyula kurátor közös hallucinációit testesíti meg. A csoport 2018 óta valósít meg immerzív installációkat, tereket és valóságokon átívelő élményeket. Látható és immateriális erőiket zenével és játékmechanikával ötvözik, a koreográfiát és a kortárs tánc eszközeit pedig költészettel, kiterjesztett valósággal és szerepjátékos módszerekkel vegyítik. Munkáik világprototípusok, amelyekben a konszenzuális valóság uralkodó rendszerei megkérdőjelezhetővé és módosíthatóvá válnak. Eddig leginkább homály fedte témákkal foglalkoztak, mint például a dark roomok, a millenniarista szekták, az ökoszorongás, a természet mint feketedoboz vagy a séta mint pszichoaktív hatóanyag. Állandóan alakulnak, performanszaik pedig sosem ismétlődnek: ahhoz a térhez és pillanathoz igazodnak, annak alapján mozognak, transzformálódnak és mutálódnak, amelyben épp zajlanak.

bublina4.jpg
Gold und Liebe XI. – Bublina

A Bublina online magazin szerkesztői a brnói FaVU VUT művészeti egyetem különböző stúdióinak hallgatói. Olyan multimediális platform, amelyen keresztül a digitális magazin médiumának, valamint a prezentáció, a dialógus és az együttműködés lehetőségeit vizsgálják. A Bublina harmadik kiadásával – Brave Space – a feminista művészeti intézmény gyakorlatához csatlakozik, amely lényegében lefedi a szerkesztők munkamódszerét és saját szabályait. A csapat legfontosabb célja, hogy támogassa hallgatótársait és olyan, önszerveződő intézményt hozzon létre, amelyet a progresszív attitűd és kommunikáció jellemez, nemcsak a nyilvánosság felé, de a kollektíván belül is.