Az „orelhão” (vagyis portugálul nagy fül) a neve azoknak az ikonikus tojás alakú telefonfülkéknek, amik 1971 januárja óta ékesítik a brazil utcákat.

A kínai brazil építész, Chu Ming Silveira által tervezett jellegzetes köztéri építmény ovális formája egyrészt akusztikai megfontolású, ugyanakkor szolgálja a használók kényelmét és védi magánéletüket is. Ahogy London még mindig ragaszkodik emblematikus piros telefonfülkéihez, úgy a brazil nagyvárosok sem lennének ugyanazok a „nagy fülek” nélkül.

Bár a 2010-es évek, azaz a mobiltelefonok megjelenése óta az „orelhão” használata fokozatosan visszaesett, mégis még mindig jellegzetes elemei Brazília és más latin-amerikai országok, valamint Afrika és Kína utcáinak. Az ikonikus telefonfülke 50. évfordulója alkalmából az „orelhão” hivatalos weboldalán ünneplik a világ dizájnikonjaként megszilárdult státuszát.

Chu Ming Silveira koncepciója a kezdeti nyilvános telefonkészülékek helyett született, amik a magas kivitelezési költségek és a gyakori vandalizmus miatt problémásnak bizonyultak. Az építésznek egy alacsony költségű, könnyen megőrizhető megoldást kellett megterveznie, ami védelmet nyújt mind a telefonoknak, mind felhasználóiknak. Ezeket a kritériumokat szem előtt tartva választott akril és üvegszálas anyagokat, amikből egy tojás alakú héjat alkotott – a végeredmény egy erős, mégis könnyű szerkezet, ami ellenáll a napsütésnek, esőnek és még a tűznek is.

Bár hivatalosan CHU I és CHU II néven futnak a fülkék, Silveira munkái „orelhão” (nagy fül) vagy „orelhinha” (kis fül) néven kerültek be a köztudatba. A kisebb, narancssárga színű példányok úgy készültek, hogy elférjenek szűk helyeken, például üzletekben vagy nyilvános munkaterületeken. Bár eredetileg falra és kisebb oszlopokra való rögzítésre tervezték őket, számos más típusú tartóhoz is hozzáigazíthatók. 

A nagyobb, narancssárga-kék színű társaik tágasabb terekre, nyitott és félig nyitott környezethez készültek, s üvegszálas anyaguk ellenáll az időjárás viszontagságainak, köztük a szélsőséges brazil hőmérsékletnek. Mind a kisebb, mind a nagyobb fülkék több változatával is találkozhatunk a brazil utcákon: ugyanis a tervező tovább kísérletezett, hogy megtalálja a legoptimálisabb megoldást. Például egy-, két-, sőt akár háromszemélyes változatban is telepítettek telefonfülkéket, illetve néhánynál átlátszó anyagot használtak a burokhoz, hogy tágítsák vele a teret.

Az első „orelhão” prototípusok Rio de Janeiro és São Paulo utcáin bukkantak fel. A tojás alakú fülkék gyorsan nagy népszerűségre tettek szert a járókelők körében. Az ikonikus fülkék az évek során számos furcsa becenevet kaptak – például „tulipánok”-nak vagy „űrhajós sisakok”-nak is keresztelték őket. Az „orelhão” napjainkban több latin-amerikai országban, például Peruban, Kolumbiában, Paraguayban, de afrikai országokban, Angolában és Mozambikban, sőt Kínában és a világ más pontjain is elterjedt.

Forrás: designboom.com