50 éves az „orelhão”: Brazília ikonikus, tojás alakú telefonfülkéje, amit Chu Ming Silveira tervezett

Az „orelhão” (vagyis portugálul nagy fül) a neve azoknak az ikonikus tojás alakú telefonfülkéknek, amik 1971 januárja óta ékesítik a brazil utcákat.

A kínai brazil építész, Chu Ming Silveira által tervezett jellegzetes köztéri építmény ovális formája egyrészt akusztikai megfontolású, ugyanakkor szolgálja a használók kényelmét és védi magánéletüket is. Ahogy London még mindig ragaszkodik emblematikus piros telefonfülkéihez, úgy a brazil nagyvárosok sem lennének ugyanazok a „nagy fülek” nélkül.

Bár a 2010-es évek, azaz a mobiltelefonok megjelenése óta az „orelhão” használata fokozatosan visszaesett, mégis még mindig jellegzetes elemei Brazília és más latin-amerikai országok, valamint Afrika és Kína utcáinak. Az ikonikus telefonfülke 50. évfordulója alkalmából az „orelhão” hivatalos weboldalán ünneplik a világ dizájnikonjaként megszilárdult státuszát.

Orelhao brazil designboom 02

Az „orelhão” telefonfülke Brazíliában. Forrás: orelhao.arq.br

Chu Ming Silveira koncepciója a kezdeti nyilvános telefonkészülékek helyett született, amik a magas kivitelezési költségek és a gyakori vandalizmus miatt problémásnak bizonyultak. Az építésznek egy alacsony költségű, könnyen megőrizhető megoldást kellett megterveznie, ami védelmet nyújt mind a telefonoknak, mind felhasználóiknak. Ezeket a kritériumokat szem előtt tartva választott akril és üvegszálas anyagokat, amikből egy tojás alakú héjat alkotott – a végeredmény egy erős, mégis könnyű szerkezet, ami ellenáll a napsütésnek, esőnek és még a tűznek is.

Bár hivatalosan CHU I és CHU II néven futnak a fülkék, Silveira munkái „orelhão” (nagy fül) vagy „orelhinha” (kis fül) néven kerültek be a köztudatba. A kisebb, narancssárga színű példányok úgy készültek, hogy elférjenek szűk helyeken, például üzletekben vagy nyilvános munkaterületeken. Bár eredetileg falra és kisebb oszlopokra való rögzítésre tervezték őket, számos más típusú tartóhoz is hozzáigazíthatók. 

Orelhao brazil designboom 05

A „nagy fül” („orelhão”) eredeti terve. Forrás: orelhao.arq.br


A nagyobb, narancssárga-kék színű társaik tágasabb terekre, nyitott és félig nyitott környezethez készültek, s üvegszálas anyaguk ellenáll az időjárás viszontagságainak, köztük a szélsőséges brazil hőmérsékletnek. Mind a kisebb, mind a nagyobb fülkék több változatával is találkozhatunk a brazil utcákon: ugyanis a tervező tovább kísérletezett, hogy megtalálja a legoptimálisabb megoldást. Például egy-, két-, sőt akár háromszemélyes változatban is telepítettek telefonfülkéket, illetve néhánynál átlátszó anyagot használtak a burokhoz, hogy tágítsák vele a teret.

Az első „orelhão” prototípusok Rio de Janeiro és São Paulo utcáin bukkantak fel. A tojás alakú fülkék gyorsan nagy népszerűségre tettek szert a járókelők körében. Az ikonikus fülkék az évek során számos furcsa becenevet kaptak – például „tulipánok”-nak vagy „űrhajós sisakok”-nak is keresztelték őket. Az „orelhão” napjainkban több latin-amerikai országban, például Peruban, Kolumbiában, Paraguayban, de afrikai országokban, Angolában és Mozambikban, sőt Kínában és a világ más pontjain is elterjedt.

I

Az egyik telefonfülke São Paulóban, 1973. Forrás: orelhao.arq.br

 

Forrás: designboom.com

Screenshot 2020-03-03 at 10.06.19.png
MINIMALISTA DZSUNGEL

A 12. Budapesti Építészeti Filmnapok programjában pénteken nézhető Kövek útján című film a híres portugál kövekből épített járdák gazdag történetét mutatja be, a 19. századi lisszaboni kezdetektől Rio de Janeiró-ba való érkezésükig. Szóba kerül a riói Copacabana tengerparti promenádja is – ennek kapcsán az Artmagazin 118. számában megjelent, Roberto Burle Marx forradalmi kertjeiről szóló cikkünket ajánljuk újraolvasásra.

full_004207.jpg
A felfedezett Mira Schendel

Ha a művészettörténet alatt ténylegesen történetet értünk, akkor a legizgalmasabb része nem az, amikor már kézbe lehet venni és elolvasni, hanem amikor íródik. Mira Schendel esetében ez a fázis pont most van: első nagy nemzetközi retrospektív tárlata egy éven belül három helyszínen szerepelt: év elején a londoni Tate Modernben, majd a portói Serralves Múzeumban, most pedig művei ott láthatók, ahol élt és alkotott, Brazíliában, a São Pauló-i Képtárban.