MINIMALISTA DZSUNGEL

Roberto Burle Marx forradalmi kertjei

Szikra Renáta

A 12. Budapesti Építészeti Filmnapok programjában pénteken nézhető Kövek útján című film a híres portugál kövekből épített járdák gazdag történetét mutatja be, a 19. századi lisszaboni kezdetektől Rio de Janeiró-ba való érkezésükig. Szóba kerül a riói Copacabana tengerparti promenádja is – ennek kapcsán az Artmagazin 118. számában megjelent, Roberto Burle Marx forradalmi kertjeiről szóló cikkünket ajánljuk újraolvasásra.

Kerttervei Walter Gropius szerint csodálatosak, ám értelmezhetetlenek. A trópusi dzsungel kaotikus, buja növényvilága és a letisztult modernista struktúra azonban csak első pillantásra összeférhetetlen páros.

Brazil modernizmus. A fogalomról a kiirtott őserdő helyén az ötvenes években rohamtempóban felépített új főváros, Brazíliaváros vagy Rio de Janeiro futurisztikus középületei jutnak eszünkbe, ahol Lúcio Costa, Oscar Niemeyer, Le Corbusier és tanítványaik valósíthatták meg nagyszabású városépítészeti elképzeléseiket. Nevüket mindenki ismeri, de hogy ki tervezte az épületszobrokhoz tartozó, madártávlatból Jean Arp vagy Joan Miró festményeire emlékeztető híres kerteket vagy a riói Copacabana tengerparti promenádját, a landoló repülőgépekről is jól látható, jellegzetes hullámmintás kövezettel, azt jóval kevesebben tudják. A modernista tájépítészet, a huszadik századi brazil kertművészet egyik meghatározó egyéniségének, Roberto Burle Marxnak (1909–1994) idén a New York Botanical Garden rendezett különleges emlékkiállítást. A falak nélküli kiállítótérbe, magába a botanikus kertbe ágyazódnak be a Raymond Jungles (tájépítész, kurátor, egykori Burle Marx-tanítvány) által létrehozott kertkompozíciók, melyek összhatásukban és elemeikben, néhol konkrét „kertidézetek” segítségével fog- lalják össze a modern brazil kertművészet jellegzetes elemeit. Roberto Burle Marx a 20. század elején született kozmopolita, művelt középosztálybeli famíliába. A német–zsidó származású emigráns üzletember apa, Wilhelm Marx Trierben nőtt fel (és laza rokoni szálak fűzték Karl Marx családjához), Roberto édesanyja francia ősöket felmutató helyi arisztokrata családban Brazíliában nevelkedett. A házaspár hat gyermekével 1913-ban költözött Rio de Janeiróba, majdnem a Cukorsüveg lábához, a Copacabana strand végé- be, ahol akkor még a felhőkarcolók helyén kertes villák álltak. 

Screenshot 2020 03 03 at 10.06.19

hátA New York-i botanikus kert időszaki installációja Roberto Burle Marx modernista kertjeinek jellegzetes stílusában készült. A The Living Art of Roberto Burle Marx című kiállítás 2019. június 8. és szeptember 29. között volt látható a New York Botanical Gardenben. © NYBG

A család nagy hangsúlyt fektetett a tehetséges gyerekek oktatására, művészi nevelésére. A legidősebb testvér, Walter zongorista csodagyerekként koncertezett, Roberto pedig rendkívüli énekhangjával tűnt ki. Elsősorban miatta költöztek vissza 1928-ban átmenetileg Európába, hogy a legjobb tanároknál képezhesse hangját Berlinben. A pezsgő berlini művészeti élet, elsősorban a kubisták, a né- met expresszionizmus és egy Van Gogh-kiállítás hatott rá elementáris erővel, itt ismerkedett meg Picasso és Kandinszkij művészetével. Miközben a zenei és a kép- zőművészeti karrier lehetősége között őrlődött, mintegy kikapcsolódásként rendszeresen eljárt a Berlin-Dahlem-i botanikus kertbe rajzolni, szemlélődni. A botanika is gyerekkorától fogva érdekelte, édesanyja és dajkája is szenvedélyesen kertészkedett. Járatták a német képes újságokat, és a Gartenschönheit ideáljai szerint kertet terveztek, sőt oda- haza új virágfajták létrehozásával is kí- sérleteztek. Későbbi interjúiban és előadásaiban Burle Marx sosem felejtette el megemlíteni, hogy tulajdonképpen Európában, a berlini üvegházakban is- merkedett meg a trópusi növényvilággal, ami teljesen lenyűgözte és meglepte. A brazil városok köztereit, parkjait ugyanis a gyarmati kultúra örökségeként a mindenkori európai divat szerint alakították, gyakorlatilag figyel- men kívül hagyva a vadnak és kezelhetetlennek tartott, az európai kertépítő sémákhoz nehezen adaptálható, ám fantasztikus gazdagságú trópusi növényválasztékot. Burle Marx modern kertjeinek, közparkjainak később egyik forradalmi újítása lett az őshonos nö- vények alkalmazása, illetve az az absztrakt struktúra, amit a modern európai építészetben és az új festészeti irányzatokban a legizgalmasabbnak talált. Dél-Amerikába visszatérve először mégis inkább a riói képzőművészeti főiskolára jelentkezett, ahol építészetet, és professzora, Lució Costa tanácsára festészetet is tanult. A zenei karrier háttérbe szorult, később már inkább csak az élénk társasági életet élő Burle Marx család vendégeinek kedvéért fakadt dalra. A botanikához és a kertművészethez végül első hivatalos megbízása terelte vissza 1932-ben, melyet ugyancsak mentorának, a brazil modernizmus atyjának köszönhetett. 

Screenshot 2020 03 03 at 10.08.01

Roberto Burle Marx a műteremben, 1980-as évek, Fotó: © Claus Meyer / Tyba / HUNGART © 2019 és A riói Copacabana tengerparti promenádjának Burle Marx által tervezett geometrikus mintázatú kőborítása, Fotó: Wikimedia Commons

Screenshot 2020 03 03 at 10.09.15

Burle Marx mozaikja az Instituto Moreira Salles vízikertjébe készült, Fotó: Flickr

A Costa tervezte modern és elegáns Schwartzrezidencia kertjébe még sok mindent belezsúfolt, de az Oktatási és Egészségügyi Minisztérium 1938-ban átadott kertkomplexuma már azt a merész és kiforrott stílust képviseli, ami egy csapásra híressé tette nevét az amerikai kontinensen. A terv legismertebb és legjellegzetesebb részlete a miniszteri privát tetőterasz, amit az irodaház szögletes tömbjére merőleges alacsonyabb épületszárny tetejére telepítettek, így nagyszerű kilátás nyílt rá a felsőbb emeletekről is. A precíz színkóddal készített terv olyan volt, akár egy absztrakt festmény. A látvány a francia barokk kertek szőnyegszerűen szerkesztett virágágyásait idézi, ezzel együtt azonban vad, dinamikus és modern: csembaló helyett lüktető jazz... A kert aszimmetrikus kompozíciójában a határozott kontúrszegéllyel keretezett amorf virágágyak között kövezett ösvények kanyarogtak. A sűrűn telepített növények homogén felületként jelentek meg, és a levelek, lombok (ritkábban virágok) színének és textú- rájának kontrasztja rajzolta ki a terveken látható színmezőket. A kertbe lép- ve viszont nem annyira a festői, mint a plasztikus megformálás dominált, az egyesével telepített pálmák, a jellegzetes brazil növények közül a banánfák, hatalmas agávék, kaktuszok szoborszerű szépsége kapott hangsúlyt.

Screenshot 2020 03 03 at 10.10.22

Roberto Burle Marx a Sítio szabadtéri műtermében dolgozik, 1980-as évek, Fotó: © Claus Meyer / Tyba / HUNGART © 2019

Ebben az időben már végképp elkötelezte magát a botanika mellett. Hazatelepülésétől kezdve, 18–19. századi elődeihez hasonlóan, növényvadász expedíciókat szervezett, főként botanikus barátjával, Henrique Lahmeyer de Mello Barretóval. Az őshonos növények ismeretére a gyakorlatban tett szert: kutatta, gyűjtötte a dzsungel és a pampák növényeit, tanulmányozta a sikeres növénytársulások titkát. Korát megelőzve ökotudatos módon igyekezett kertjeit önfenntartóvá tenni. Közparkok és magánkertek tervezésénél a hely természetes adottságait erősítette az adott környezethez jól alkalmazkodó és egymással is jószomszédi viszonyt ápoló fajok gondos megválasztásával. Csak kivételes szépségük vagy a kompozícióban elengedhetetlen jellegük miatt választott esetenként „egzotikus” fajokat, de alapvetően dél-amerikai növényekkel dolgozott, és az utánpótlásról maga gondoskodott. Részben ez volt az oka annak is, hogy 1949-ben öccsével, Siegfrieddel megvásárolt egy Riótól délre fekvő ültetvényt. A Sítio Santo Antônio da Bica lett az otthona, műterme, faiskolájának telephelye. Szépen rendbe hozott gyarmati stílusú épületegyüttese és látványosan romantikus kertfüzére évtizedek alatt organikusan fejlődött. A dzsungelszerűen buja növényzet érdekes kontrasztot alkot a bontott épületek gránittöredékeiből és öntött beton elemekből szerkesztett modern falplasztikákkal. Itt kísérletezte ki azokat a kerti installációs elemeket is, amelyek az ötvenes években – amikor számos magánkert mellett megbízásokat kapott több közpark kialakítására – elkészült munkáiban is rendre feltűnnek. Régi barátjával, Mello Barretóval együtt tervezték a riói állatkert környezetét, Sao Paulóban pedig a riói minisztériumépület után új- ra Oscar Niemeyerrel dolgozott együtt. A város fennállásának 400. évfordulójára készült el a hatalmas kiterjedésű vízfelületekkel tagolt tájkert, Sao Paulo első nyilvános parkja. Sajnos az ágyások fölött kanyargó emelt sétányok nem épültek meg, de a terv így is lenyűgözően nagyvonalú. Ötvenes évekbeli stílu- sát leghívebben egy szintén Sao Paoló-i kert, az egykori Francisco Pignatari-rezidencia (1956) képviseli. A ma már az ő nevét viselő Parque Burle Marx jel- legzetes elemei a magasra nyúló pálmafasor a sakktáblamintásra nyírt gyep mellett (aminek a titka a kétféle színű és textúrájú fűfajta) és az a geometrikus absztrakt beton falplasztika, amelynek színes mintázata a lépcsőzetesen elhelyezett medencékben tükröződik.

Screenshot 2020 03 03 at 10.24.00

Balra a Sítio egyik romjaiból feltámasztott épülete a dzsungelszerű növényzetben, Rio de Janeiróban. Jobbra Roberto Burle Marx egy ecuadori botanikai expedíción 1974-ben © Iphan, Fotó: © Luiz Knud Correia de Araújo / Archive of Luiz Antonio Correia de Araújo / HUNGART © 2019

Screenshot 2020 03 03 at 10.22.59

Légi felvétel a New York-i botanikus kert modernista kertrészletének mintás ösvényéről és ívelt vonalú ágyásairól © NYBG

Legismertebb és legnagyobb tájátalakító munkája mégsem Brazíliában született. A caracasi Parque del Este (1956– 1961) egy nyolcvanhektáros egykori kávéültetvényen létrehozott dél-amerikai ideáltáj, jórészt helyi, venezuelai növények okos társításának eredménye. De vajon miért épp Venezuelában vállalkozott ilyen volumenű munkára, amikor Brazília éppen az ötvenes évek közepén fogott bele a huszadik század eleje óta dédelgetett nagy terv megvalósításába, az új főváros kialakításába? A rohamosan fejlődő, iparosodó ország új imázsának megteremtésén már a harmincas években dolgozott az autoriter Vargas-rezsim. Egy modern Brazília kul- turális identitásának megteremtésébe a dél-amerikai hagyományok, a folklór felélesztése mellett az internacionalista építészet helyi adaptációja „brazilosítása” is belefért: a legmodernebb urbanisztikai elképzelések és technológiák alkalmazása hatékony eszköznek tűnt a nemzetközi szimpátia felkeltésére. Bár Brazília legjelentősebb épületeit azok a modernista építészek – Costa, Niemeyer, Affonso Reidy, Le Corbusier és tanítványaik – tervezték, akikkel Burle Marx évtizedek óta együtt dolgozott, ő mégsem kapott meghívást a tervtanácsba, holott akkor már az ország legfoglalkoztatottabb kerttervezője volt. Mellőzésének egyik oka az lehetett, hogy Kubitschek elnökkel le nem záratlan vitája volt egy korábban Belo Horizontéba tervezett park miatt: Kubitschek polgármesterként egyszerű- en nem fizetett a munkáért. Így a hatvanas évek elején Caracasból visszatér- ve Burle Marx inkább a helyzeti előnyét vesztett Rio parkosításán fáradozott. A szeméttelep és autópálya helyén létrehozott Flamengo park közepén a Modern Művészeti Múzeum épülete még a rövid életű demokratikus vezetés alatt született, de Burle Marx a junta (1964–85) hatalomra jutása után sem utasította el a felkéréseket. Így lett végül mégis az új főváros kertépítésze, aki a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején reprezentatív zöldfelületeket tervezett a minisztériumok köré. A legérdekesebb köztük éppen az országot ef- fektíve irányító Hadügyminisztérium háromszög alakú kertrendszere, amit a víztükörből kimeredő hatalmas betoninstallációkról neveztek el Kristály térnek. A Niemeyer ívelt épülete előtt elte- rülő hatalmas, nyílt területen, ami me- gint csak madártávlatból érvényesül a legjobban, Burle Marx az aktív és passzív zónák, geometrikus elrendezésű vízfelületek és amorf zöld szigetek váltogatásával hozott létre mozgalmas tájkertet.

Screenshot 2020 03 03 at 10.16.27

Geometrikus mintázatú falplasztika, Parque Burle Marx, São Paulo, Fotó: Wikimedia Commons

Screenshot 2020 03 03 at 10.17.39

Trópusi növények függőkertje medencével az úgynevezett Felfedezők kertjéből, New York Botanical Garden © NYBG

Screenshot 2020 03 03 at 10.21.14

Roberto and Haroldo Burle Marx: Egyedi csiszolású, (Forma Livre) akvamarin és tizennyolc karátos arany karkötő, 1965 k. © MAHNAZ COLLECTION / HUNGART © 2019

Abban az időszakban, amikor a haladó szellemű értelmiség nagy része kivándorolt vagy belső emigrációba vonult, ő nemcsak tervezett, hanem tanácsadóként is részt vett a Szövetségi Kulturális Tanács munkájában. Csak így nyílt lehetősége arra, hogy szakmai tudásával és egyébként remek retorikai készségének kamatoztatásával olyan törvénytervezetek kidolgozásában vehessen részt, ami a számára akkor már legfontosabb ügy előmozdítását segítette. Az elsők között volt, akik az ökológiai egyensúly megbomlására, a biodiverzitás, azaz fajgazdagság megőrzésének fontosságára hívták fel a figyelmet abban az ország- ban, amely az Amazonas őserdeinek ki- irtását gyakorlatilag egyáltalán nem korlátozta. Elsőként tett javaslatot természeti parkok, egyedülálló flórájú és faunájú tájegységek védelmének törvénybe iktatására – és nem is sikertelenül.

Személyesen is hozzájárult Brazília növényállományának megőrzéséhez és gazdagításához. Egykori lakhelye, műterme és kertje, a Sítio ma az Instituto Burle Marx alapítvány székhelye és az UNESCO világörökség része. A kert nemcsak művészi kompozíció, de Brazília növénybankja is, ami több mint 3500 különböző őshonos növényfaj védelmét biztosítja, köztük olyanokét is, melyeket épp az erdőirtások tettek azóta veszélyeztetetté.

full_000451.jpg
Barokk kertek

Vonalzóval nyírt lombok, elegáns minták szerint elrendezett bukszusok, klasszikus rendben szétszaladó allék, szökőkút-medencében végződő sétányok, a távolból beszüremkedő menüettfoszlányok – a barokk abszolutizmus példás módon zabolázta meg a buja természetet. A hagyományőrző francia kastélyparkokban járva csak álmodozunk valami hasonlóról idehaza is. Pedig volt ilyen: a Napkirály sugarai hozzánk is eljutottak, igaz, egy kis késéssel.

full_004483.jpg
Frida kertje New Yorkban

Frida Kahlo a Matilde és Guillermo Kahlo által 1904-ben épített Casa Azulban látta meg a napvilágot, amely nevét ragyogó kékre festett falairól kapta. Az akkor még külvárosnak számító Coyoacán negyedben álló Kék Ház belső udvara a spanyol kertek jellegzetes építészeti megoldásait a mexikói kertek őshonos növényvilágával ötvözi.

full_005520.png
TENGERSZINT ALATTI KERTEK

A magyar intézményrendszerhez szokott szemmel és elmével jogosan merülhet fel a kérdés: vajon mit keres egy laboratóriumhoz hasonlító, halastavat veteménnyel kombináló kert egy művészeti intézmény háza táján? Hogy jut eszükbe sört főzni, majd a sörfőzés hulladékanyagát gombaszövedékkel beoltva szigetelőpaneleket készíteni? Mi viszi őket arra, hogy a vizelésre alkalmas köztéri installáció „tartalmával” trágyázzák a kertet? Hogy fér meg egymás mellett egy mesterséges intelligenciával közösen jegyzett neofuturista vacsora és egy emberi könnyből kristályszerkezeteket tenyésztő projekt? Hollandiában mind a kulturális intézmények, mind az önkormányzatok nyitottak a kísérleti kertmegoldásokra, ösztönzik létrejöttüket. Szubjektív körképünkben ezekből a határátlépő projektekből mutatunk be egy csokorra valót.

full_003245.jpg
Top 10 művészkert

A Fajgerné Dudás Andrea hajába tűzdelt, majd lenyisszantott virágok szándékoltan Frida Kahlo-t idézik. S hogy milyen virágokból válogatott a megidézett előd? Frida mexikóvárosi mindennapjait a kertjében hatalmasodó jukkák, a tövükben virágzó kálák és liliomok illatozták be.

full_004923.jpg
„A KERT AZ ÉN MŰTERMEM”

A londoni blockbuster kiállítás húzóneve természetesen Monet, de nemcsak a francia impresszionisták vibráló kertjeibe invitál, hanem bepillantást enged a századelő számos avantgárd festőjének kertideáljába a spanyol Sorollától az expresszionista Emil Noldén át Matisse vagy Kandinszkij elképzeléséiig.