Táblaavatás Sümegen

„Örülök, hogy itt álltam”

1998-ban találkozhattunk először Tót Endre járdába süllyesztett bronztáblájával „Örülök, hogy itt álltam” felirattal a Paulay Ede utca 64. (Artpool P60) előtt, majd 2004 szeptemberében Kölnben (ahol 1980 óta él és dolgozik) is megjelent hasonló ironikus szöveggel: „Ich freue mich, dass ich hier gestanden habe”. A következő táblaavatásra múlt hét vasárnap, november 25-én Sümegen, a Kossuth-díjas képzőművész szülőháza előtt került sor.


Fotó: a sümegi Kisfaludy Sándor Művelődési Központ munkatársai

Az önhivatkozásra, önreprezentációra épülő mű előzményeiről, illetve a 2015-ös „örömdarabjairól” egy korábbi interjúban mesél:

„Az első ilyen úgynevezett »örömdarabom« az volt, hogy egy kartonlapra lenyomtattattam a következő szöveget: ÖRÜLÖK, HOGY EZT A MONDATOT LENYOMTATHATTAM. […] A Kádár-rendszerben minden egyes nyomdai terméket, publikációt cenzúráztak, kivéve a névjegykártyát. Tulajdonképpen ezt is engedélyeztetni kellett volna, de tudtam, hogy abszurditása miatt ez lehetetlen. Akkoriban voltak nyomdász ismerőseim, és az egyikőjük egy éjszaka pár száz példányban lenyomtatta nekem ezt a mondatot.”

 

artmagazin 74. - ÖRÜLÖK, HOGY ITT ÁLLTAM from artmagazin.hu on Vimeo.

full_000640.jpg
Festőélet Magyarországon VII. - beszélgetés Tót Endrével

Rettegtem, marad-e mondanivalója a Könyvhétre megjelentetett önéletrajza után (Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom, Noran, Bp., 2009. 321 nagyméretű, illusztrált oldal), de mint mindig, szerencsére most is ömlött belőle a szó. Csak olyasmit kérdeztem, amit az önéletrajzában nem találtam.

full_003861.jpg
MEMENTO BUDAPEST

Ismeretlen eredetű brit hányás – olvashatja magyarul és angolul a gyanútlan kíváncsiskodó a Király utca 36. kapuja melletti házfalon, az általa felfedezett emléktáblán. A műfaj emelkedettebb formáinak is megfelelő módon, a szöveges megemlékezést tárgyának ábrázolása teszi szemléletesebbé. A patinázott bronz hatását keltő tábla akkurátusan elkészített csapda: az avatatlan szem számára elsőre tiszteletet parancsoló és tekintélyt sugárzó emléktáblának tűnik, amivel azonban a rajta látható felirat és „ábrázolás” sehogy sem egyeztethető össze. A kortárs művészetben járatlan járókelő zavarban.

full_004303.png
És mindeközben Kölnben „a magyar művészet újrafelfedezése zajlik”*

A múzeumok és nagynevű nonprofit intézmények kiállítási programjait sok kritika éri manapság. Leginkább a hierarchikus felépítésükből adódó lassú reakcióidejüket bírálják, mely meggátolja őket az éppen aktuális diskurzusban való szerepvállalástól. Valószínűleg éppen ennek következtében körvonalazódik az a nemzetközi tendencia, miszerint a kereskedelmi galériák kiállításai és egyéb projektjei gyorsabban reagálnak a szakma figyelmébe kerülő kérdésekre, problémákra – legyen szó akár a háttérbe szorult művészeti irányzatok pozicionálásáról. Az aktív piaci szereplők magasfokú szakmai felkészültségükkel releváns alternatívát nyújtanak a lomha intézményekkel szemben, továbbá nem riadnak vissza olyan funkció betöltésétől sem, amely elsődlegesen nem az ő feladatuk lenne.1

full_005292.jpg
Tót Endre utca a Művészetek Völgyében

A K55-ös kiállítótértől (ahol esténként művészkitüntetések és kitüntetésművek láthatók) az 51-es körzetig  tart a "Tót Endre utca"; az 51-es körzet bejáratainál TÓT 80 feliratú trikolor emlékzászlók lobognak; Tót művek kópiái, és videódokumentumok láthatók a borostyánház szoba-konyhájában és a pince kiállítóban is.